E két állam csatlakozása, amelyet az Ukrajna és Oroszország közötti konfliktus fényében bizonyosan gyorsan jóváhagy a szövetség vezető szerve, új helyzetet teremt Oroszország határainál. A Biden-csapat ma úgy látja, hogy együtt, a többi 29 NATO-taggal közösen, már képes lesz legyőzni Moszkvát bármely kontinentális összecsapásban, habár némely ország hadereje csupán dekoratív funkciókat lát el a szövetségen belül.

Ez nyilvánvaló volt még Oroszország ukrajnai hadműveletei előtt is. Egyes analitikusok feltételezték, hogy az ukrán konfliktus néhány nap, legalább hét múlva véget ér, de most már egyre inkább úgy tűnik, hogy Oroszország a Szovjetunió katonai képességeinek csak az árnyékát tartotta meg a hagyományos fegyverek tekintetében.

Valójában a NATO bővítésének semmi köze Amerika biztonságához, és soha nem is volt. A cél inkább Washington szándéka szerepének bővítésére a “világ regionális stabilitásának előmozdításában”.

Akkor miért kellene az amerikaiaknak most növelniük hadikiadásaikat? Éppen ellenkezőleg, józanul megítélve abba kellene hagynia az új tagok befogadását a transzatlanti szövetségbe, és felkészülni arra, hogy az európai biztonság magának Európának a kezébe kerüljön. Több oka is van, hogy a NATO Finnország és Svédország haderejét nélkülözze - a Responsible Statecraft kilencet sorol fel Nine reasons why NATO should close the door to Sweden and Finland című cikkében:

1) A két skandináv állam, Finnország és Svédország egyáltalán nincs veszélyben. Mindkét állam jól felfegyverzett, és barátságos kapcsolatokat tart fenn a Nyugattal, nincsenek komoly vitáik Moszkvával sem. Finnország valóban függetlenné vált a Szovjetunióval szembeni semlegességének köszönhetően. Még a legszélsőségesebb ruszofób elemzők sem találnak bizonyítékot arra, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök tervezi, hogy meghódítja ezt a két államot, és bevonja őket a Szovjetunió kibővített változatába. Ha pedig megpróbálja megtenni - amint azt az ukrán tapasztalat is mutatja -, nagyon magas árat kellene fizetnie érte.

2) A NATO "nyitott ajtóiról" szóló történetek olyan fikciók, amelyeket azok támogatnak, akik az Egyesült Államok biztonsági érdekeitől függetlenül határozatlan időre szeretnék bővíteni a szövetséget. (Csak semmi személyeskedés, ez biznisz!) A Washingtoni Szerződés 10. cikke ugyanis kimondja: "A Szerződő Felek egyetemes és kölcsönös beleegyezéssel bármely más európai államot - amely képes e szerződés alapelveinek kidolgozására és az észak-atlanti régió biztonságához való hozzájárulásra - felkérhetnek, hogy csatlakozzon ehhez a szerződéshez. A NATO új tagokat hívhat meg, ha azt helyénvalónak tartja. A Szövetségnek nincs kötelezettsége a kérelmek felülvizsgálatára, nem is beszélve azok jóváhagyásáról. A szövetség célja a tagok védelme, nem a más államok elleni támadás”.

3) Finnország és Svédország több új kötelezettségvállalást fog hozni a NATO-nak, mint előnyt. Ezen országok egyike sem fogja jelentősen megváltoztatni az Oroszországgal fennálló hatalmi egyensúlyt. Földrajzilag Finnország és Svédország segít megvédeni Norvégiát Oroszországtól, de az oroszok ilyen támadást nyilván nem terveznek. A szövetségi erők Finnországba is telepíthetők, készen állnak a balti államok megsegítésére, de ebben az esetben célszerű a NATO számára csapatokat telepíteni ezekbe az államokba. Amikor Finnország csatlakozik majd, a NATO határa Oroszországgal több mint 830 mérfölddel (1300 km) növekszik, és ehhez jelentősen meg kell növelni a szövetség erőit – persze valójában az USA haderejének telepítéséről van szó.

4) A kötelezettségek új kötelezettségeket eredményeznek. A balti államok és Lengyelország egyre hangosabban követeli az amerikai kontingensek állandó jelenlétét országaikban. Varsó aktív lobbizási erőfeszítéseket tett már a Trump-adminisztráció alatt is, javasolva egy új katonai létesítmény a "Camp Trump" telepítését. Még az amerikai katonai jelenlét kiterjesztésének támogatói is bírálták az ötletet, mert ez egyértelműen politikai célokat szolgál, nem pedig biztonsági érdekeket. Az Oroszországgal határos európai országok csatlakozása esetén az amerikai csapatok telepítésére irányuló felhívások csak fokozódnának a térségben.

5) Mivel ezeknek az államoknak a csatlakozása a NATO-hoz “nem jelenti komoly erőtöbblet megjelenését az orosz határ mellett, a jelenlegi tagokkal szembeni orosz fenyegetés elleni küzdelemhez”, Moszkva ezt egyértelműen fenyegetésnek fogja tekinteni, hiszen oda is az USA haderejét kell telepíteni.

Kissé feljebb a térképen, finn határ 100 mérföldre (160 km) van Szentpétervártól. "Ha Svédország és Finnország csatlakozik a NATO-hoz, a szövetség szárazföldi határainak hossza az Orosz Föderációval több mint kétszeresére nő. Természetesen ezeket a határokat nekünk is meg kell majd erősíteni" - figyelmeztet Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Moszkva nagyobb valószínűséggel a hidegháború idején is alkalmazott “elrettentő tömeges megtorlás” politikájára fog támaszkodni, nukleáris fegyvereket használva a válaszcsapásra a hagyományos erőinek sebezhetősége okán.

6) A NATO további bővítése megfelelő válasznak tűnhet Moszkva ukrajnai inváziójára, de valójában csak növeli Oroszország félelmeit, amelyek tovább provokálják Moszkva agresszív politikáját Grúziával és Ukrajnával szemben. Bár Washington könnyedén elutasítja ezeket a vádakat, emlékeznünk kell, hogy a szövetséges többször megsértette saját biztosítékaikat, miszerint a NATO nem terjeszkedik kelet felé. Sőt, ma is Oroszország érdekeivel ellentétes katonai műveleteket hajt végre az orosz határok mentén, és gyakran elősegítette a rendszerváltást azokban az országokban, ahol Oroszországgal barátságos kormányok voltak hatalmon.

Ha Oroszország hasonlóan cselekedne például valahol Latin-Amerikában, az Egyesült Államok azonnal háborúval fenyegetőzne. Ám ha Finnország és Svédország csatlakozik a NATO-hoz, az csak tovább fokozza a jelenlegi “furcsa ukrajnai háború” Európára történő kiterjedésének lehetőségét.

7) Az Egyesült Államoknak nincsenek jelentős biztonsági érdekei sem Svédországban, sem Finnországban, ami azt jelenti, hogy nincs okuk harcolni értük. Annak ellenére, hogy az amerikaiak és az európaiak elvben közösen biztosítják a NATO-országok kollektív biztonságát, a gyakorlatban Washington védi őket. Az elmúlt években a szövetségbe “kicsi, védtelen államok” léptek be, Horvátország, Albánia, Montenegró, Észak-Macedónia, Szlovénia és a balti államok, amelyek semmit sem jelentenek az Egyesült Államok biztonsága szempontjából.

8) Finnország és Svédország kellően erős fegyveres erőkkel rendelkezik, amelyek képesek a “független európai biztonsági rendszert” fenntartani és biztosítani. Ma tizenkilenc NATO-ország (beleértve Kanadát is) a GDP kevesebb mint 2 százalékát fordítja a fegyveres erőkre. A legnagyobb európai országok közül Németország, Olaszország és Spanyolország is másokra hárítja az ellenségeskedések költségeit és és más egyéb terheit. Még a balti államok és Lengyelország is - hangosan hangoztatva aggodalmaikat az orosz agresszióval kapcsolatban - a GDP valamivel több mint 2 százalékát költik védelemre.

Az ide vonatkozó tanulmányok azt mutatják, hogy sok európai országban a “lakosság nagy része nem akar másokat megvédeni”. Berlinben és néhány más európai fővárosban egyes szervezetek komoly agitációt folytatnak a hadikiadások emelése érdekében, de a közvélemény lelkesedése a katonai költségvetés növelése iránt egyre csökken, különösen akkor, ha Washington úgy dönt, hogy további erőket telepít a kontinensre. A jelenlegi általános és mindenre kiterjedő európai válság csak tovább árnyalja majd ezt a képet.

Valószínűleg Európa csak akkor kezdi majd komolyan venni saját biztonsági problémáit, amikor az Egyesült Államok feladja (önként vagy pénzügyi gondok miatt) “szövetségeseinek védelmét”, függetlenül attól, hogy azok milyen (USA szempontból) jelentéktelen hozzájárulásokat engedhetnek meg maguknak a “közös védelem kasszájába”.

9) Az Egyesült Államok a jelenlegi gazdasági helyzetben már nem képes további védelmi kötelezettségeket vállalni, hiszen a Biden-adminisztráció gyakorlatilag a Donald Trump által képviselt politika következtében feljavított gazdasági fellendülés eredményeit fogyasztja egyre erőteljesebben. Egy szó mint száz, itt az ideje, hogy Samu bácsi csökkentse, ne pedig növelje katonai kiadásait.

Az USA éves szövetségi költségvetési hiánya meghaladta a 3 trillió dollárt 2020-ban és 2021-ben is. Ebben az évben a hiány 1,3 trillió dollár lesz, ha a Biden-adminisztráció nem növeli a kongresszusi választásokkal kapcsolatos kiadásokat. A Covid-járvány vége ellenére a Kongresszusi Költségvetési Hivatal 12 trillió dolláros államadósságot jósol a következő tíz évben, vagy még ennél is többet, tekintettel az amerikai lakosság elöregedésére.

Az amerikai államadósság jelenleg már jóval meghaladja a GDP 100 százalékát, és megközelíti a 106 százalékos rekordot, amelyet 1946-ban állítottak fel. A Kongresszusi Költségvetési Hivatal arra figyelmeztet, hogy 2050-re az államadósság meghaladhatja a 200 százalékot, azaz már ma elkerülhetetlenül szükséges a költségek drasztikus csökkentése.

Az egészségügyi és a társadalombiztosítási ráfordításokat politikai okokból nem lehet csökkenteni. Ráadásul az erre fordított kiadások már nem elegendőek az ígért előnyök biztosításához. Ez azt jelenti, hogy a katonai kiadások, különösen az európai szövetségesek javára, erősen csökkenni fognak.

Az ukrajnai orosz hadműveleteknek emlékeztetniük kellene Washingtont arra, hogy a biztonsági garanciákat nem lehet úgy elosztani, mint a sütiket egy gyermekpartin. A szövetségesek nem fogadják be Kijevet a NATO-ba, mert nincs okuk megvédeni Ukrajnát, és felismerték, hogy egy olyan konfliktusba léphetnek, amely villámgyorsan nukleáris háborúvá fajulhat. Washingtonnak meg kell állítania a NATO bővítését, mégpedig ezzel két skandináv országgal kell kezdenie - írja a lap.

(Olvasónktól)