A nemek, jövedelem, rassz, iskolázottság, stb. szerinti megoszláshoz exit pollok alapján kerülhetünk közelebb, ez alapján kirajzolódik, hogy Trump lényegében minden csoportban növelni tudta a támogatottságát.

Tán nem meglepő, hogy rassz szempontjából Trump a fehérek között a legnépszerűbb, 57 százalékuk szavazott a republikánus elnökjelöltre. A legnépszerűtlenebb természetesen a feketék körében (13%), de még így is növelni tudta a támogatottságát a köreikben, pedig a néger nők körében Harris 91 százalékot (!) tudhatott magáénak. Ezek az adatok mindent elárulnak a fehér-fekete ellentétről az Egyesült Államokban, de a helyzet ennél azért egy fokkal bonyolultabb.

Az egyre súlyosabb gazdasági problémák miatt a republikánusok egyre népszerűbbek az alacsony státuszúak körében. Trump növelni tudta a támogatottságát a fekete férfiaknál, hiszen míg Bidenre 79 százalékuk szavazott, Harrisre már csak 77 százalék. Trump többséget szerzett a latin-amerikai férfiak körében, viszont érdekesség, hogy a fehérek (nők és férfiak együtt) esetében Trump népszerűsége olvadt, vagyis inkább hibahatáron belül stagnál. Míg 4 évvel ezelőtt 20 százalék volt az előnye a republikánusoknak ebben a csoportban, ez idénre 16 százalékra csökkent, ami azt jelenti, hogy a demokraták növelik a fehér szavazók létszámát. Amúgy a republikánusok esetében a fehér férfiaknál ez az olvadás folyamatos tendencia, négy éve is csökkent a nyolc évvel ezelőttihez képest (erre már 2020 novemberében is felfigyeltem, itt írtam a lehetséges okokról. A latin-amerikai nők körében is növekedett Trump népszerűsége 2020-hoz képest 30-ról 38 százalékra, ahol azonban reménytelen a republikánusok helyzete, az a néger nők. Érdekesség még, hogy az egyetlen rassz, ahol a nők többségben Trumpra szavaztak, az a fehér.

Harrisnek egyébként 53-45 arányban sikerült megnyernie a női szavazatok arányát, és a fehéreken, illetőleg az indiánokon kívül minden más rasszból rá voksoltak többen (mármint kollektív szempontból, nem csak a nőknél). A feketék esetében az előnye egészen nyomasztó, 85 százalék, az ázsiaiak és latinók körében éppen 50 százalék fölé kerül, tehát ha ez a tendencia folytatódik, négy év múlva 50 százalék alá csökkenhet.

A támogatottságok e különös alakulása minden bizonnyal a válságra, a gazdasági krízisre vezethető vissza. Míg a demokraták úgy nyomják a diverzitás és az elfogadás hamis tanait, mint süket a csengőt, addig a szélesebb néprétegek folyamatosan szegényednek el (ahogy itthon is), márpedig a szivárványos zászlót nem lehet megenni, ugyebár. (Az a minimális emelkedés, ami a feketéknél Trump javára történt, a meglehetősen szűk néger munkásréteg egy leszakadó része lehet.)

A történelmi hagyományokkal ellentétben a demokraták éppen a gazdagabb rétegeknél növelték a támogatottságukat, míg Trumphoz inkább a szegények és a leszakadó középosztály darabjai húztak. Ez a rasszbéli feszültségekkel párhuzamosan egy nem rassztól függő, vagyoni helyzeten alapuló komoly ellentétet is feltételez az amerikai társadalmon belül.

Az amerikai politikában ugyanazok a „bábmesterek” ügyködnek mindkét oldalon, de a (be nem) tartott ígéretek mellett érdemes figyelni a társadalmi mozgásokat is a pártpreferenciák tükrében. Érdekes négy év következik, ha lehet így fogalmazni.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info