Néhány hónapja még teljesen abszurd lett volna arról elmélkedni, hogy mi lenne, ha az Egyesült Államok megtámadna egy másik NATO-tagállamot, Donald Trump amerikai elnök viszont láthatóan mindenképpen meg akarja szerezni magának a Dániához tartozó Grönlandot.
 Fotók: Chip Somodevilla/Getty Images, icarmen13/Adobe Stock |
Trump több ízben beszélt arról is, hogy legrosszabb esetben még akár az amerikai haderőt is hajlandó lenne használni saját szövetségesével szemben, hogy az északi területet uralma alá hajtsa. Bár még sosem történt ilyen, és a NATO alapszerződése nem tér ki rá, alapvető sejtéseink lehetnek, mi történne, ha egy NATO-tagállam megtámadna egy másikat, Amerika katonai erőben való túlsúlya azonban most mindenképpen komplikálttá teszi a helyzetet, írja a Portfólió.
„Nem szeretnék semmit levenni az asztalról”
Jó esély van rá, hogy meg tudjuk csinálni katonai erő nélkül. Ez a világbéke, nemzetközi biztonság kérdése. De nem szeretnék semmit levenni az asztalról – mondta ezt Donald Trump amerikai elnök a hétvégén, amikor arról kérdezték egy interjúban, hajlandó lenne-e katonai erővel megszerezni Grönlandot az Egyesült Államoknak.
Nem ez volt az első alkalom, hogy Trump arról beszélt, hogy ha más eszközökkel nem megy, katonai erővel is az USA-hoz csatolná a térséget. Januárban ehhez hasonlóan úgy nyilatkozott, hogy „nem akar elköteleződni” afelé, hogy kizárja a katonai erő alkalmazását Grönland megszerzése érdekében.
– Nem akarok efelé elköteleződni. Lehet, hogy csinálni kell valamit. A Panama-csatorna fontos az országuknak. Grönland pedig nemzetbiztonsági célokra kell – mondta ekkor az elnök.
Grönland hivatalosan Dánia autonóm régiója, az európai ország pedig NATO-tag, vagyis az Egyesült Államok szövetségese.
Mi történik, ha egy NATO-tag megtámad egy másik NATO-tagot?
A NATO esszenciáját az úgynevezett ötödik cikkely adja: az alapszerződés ezen passzusa előírja, hogy ha egy NATO-tagállamot támadás ér, ez egyenértékű azzal, mintha a szövetség összes tagállamát megtámadták volna. A szövetség tagállamainak pedig együttes erővel a megtámadott állam védelmére kell kelnie.
Széleskörű konszenzus van arról, hogy az ötös cikkely tartalma elsősorban külső támadásra értendő.
A NATO alapszerződése egyáltalán nem foglalkozik azzal a lehetőséggel, hogy mi lesz akkor, ha egy NATO-országot egy másik NATO-ország támad meg.
Régóta dilemma ez elsősorban Törökország és Görögország viszonylatában, a két mediterrán országnak ugyanis számos vitás kérdése van egymással, területvitájuk van például az Égei-tenger egyes részei, szigetei, illetve Ciprus kapcsán is. A legtöbb szakértő szerint egy NATO-n belüli háborúnak Ankara és Athén közt van a legnagyobb esélye.
Függetlenül attól, hogy nincs ez szigorúan definiálva, a NATO tagállamainak közelmúltbeli dinamikája kapcsán nagyjából látni lehet, mi történne, ha két „kisebb” NATO-tagállam háborúba menne egymással.
A szövetség legtöbb tagja kérdés nélkül a megtámadott ország mellé állna: szankciókkal, fegyverszállításokkal, akár nyílt katonai beavatkozással megpróbálnák kikényszeríteni, hogy a támadó ország hagyjon fel a katonai műveletekkel. Mindemellett az agresszor államot szinte biztosan kidobnák a NATO-ból.
Az Egyesült Államok viszonylatában vizsgálni a dolgokat egy kicsit már nehezebb kérdés, hiszen
- az Egyesült Államok toronymagasan a NATO legerősebb állama,
- a legtöbb NATO-tagállam területén jelenleg is tartózkodnak amerikai katonák,
- a legtöbb NATO-tagállam nagyban támaszkodik az Egyesült Államokból beszerzett fegyverekre, különösen high-tech eszközök, mint drónok, vadászbombázók vagy rakéta-sorozatvetők területén.
Ha Amerika megtámadna egy másik NATO-országot, a szövetség létezése lényegében értelmét vesztené: alapjaiban omlana össze a transzatlanti kapcsolatok rendszere, és nem lenne értelme tovább működtetni jelen formájában az ennek keretet adó NATO-t sem.
Az szinte biztosra vehető, hogy a széteső NATO után kétféle csoportba tömörülnének a volt tagállamok:
- azok az országok, melyek úgy látják, szembe kell szállni az Egyesült Államok katonai agressziójával, hiszen, ha nem teszik ezt, Washington őket is fenyegeti, megtámadja majd, területeket akar elrabolni tőlük;
- azok az országok, amelyek nem akarnak, nem mernek szembe szállni az USA-val: többre értékelik a Washingtonnal ápolt kapcsolatot, mint az amerikai katonai agresszió geopolitikai kockázatait.
Feltételezhető egyébként, hogy az erősebb nyugat-európai NATO-országok és valószínűleg Kanada az előbbi csoportba tömörülne, megteremtve ezzel egy „új NATO” alapjait.
Az is feltételezhető, hogy Grönland miatt nem mennének háborúba az „új NATO” tagjai az Egyesült Államokkal.
El tudja foglalni Amerika Grönlandot?
Grönland hatalmas terjedelme és extrém időjárási körülményei miatt lehet, hogy első ránézésre kihívásos célpontnak tűnik. Télen olykor -20, -30 fok alá csökken a hőmérséklet, az emberek mellett a modern fegyverek lelkét adó elektronika sem biztos, hogy ezt a terhelést hosszú távon kibírja.
Ahhoz viszont, hogy az Egyesült Államok megszállja Grönlandot, nem kell négyzetméterről négyzetméterre, árokról árokra végigharcolnia 2,16 millió négyzetkilométernyi területét. Nem kell leküzdeniük egy ellenséges haderőt. Nem kell minden sarokba állítani egy katonát, hogy felügyeljék a régiót gerillatevékenység miatt.
Ha az USA meg akarja szállni Grönlandot, elég egy-két különleges műveleti zászlóaljat bedeszantoltatni a térség népességi központjaiba. Ezek alig párezres lélekszámú kisvárosok, melyek elfoglalása és megtartása nem jelenthet gondot. Grönland fővárosában, Nuukban kb. 18 ezer ember él, kisebb a lakossága, mint Fótnak. Az amerikai különleges erők landolnak Grönland városaiban egy-két helikopterrel. Őrizetbe veszik a térség vezetőit, elkobozzák a lakosság fegyvereit, felállítanak pár ellenőrzőpontot. 24 óra alatt el tudják foglalni az egész térséget.
Grönland nem rendelkezik saját haderővel. A térségben összesen két katonai bázis van, ráadásul mindkettőt amerikai katonák (társ-)üzemeltetik a dán haderő párszáz fős jelenléte mellett. Nincsenek a térségben az amerikai légierőre veszélyt jelentő légvédelmi rendszerek sem, így egy deszantművelet nagyon könnyen, gyakorlatilag ellenállás nélkül sikerülne. Érdemi gerillatevékenységre sem kell készülni, mivel Dánia fegyvertartási szabályai rendkívül szigorúak: néhány vadászon kívül senkinek nincs a térségben fegyvere.
Lehet, hogy Amerika Dánia elleni támadása összedöntené a NATO-t és több európai ország is összeállna, hogy erővel szerezzék vissza Grönlandot, de mire egy érdemi katonai művelet megszervezése megtörténne, már réges-rég amerikai zászló lobogna Grönland felett.
Amerika a térséget nagyon könnyen biztosítani tudja egy esetleges ellentámadással szemben is: amerikai hadihajók vonulnak fel a tengereken, a légierő folyamatosan monitorozza a tengerészeti tevékenységet, emellett légvédelmi rendszerek tömegét tudja az USA telepíteni a fontosabb népességi központok köré. Amerika rendelkezik jelenleg a világ legütőképesebb légierejével és haditengerészetével is – két olyan képességgel, mellyel messze meghaladják akár Európa egyesített erejét.
Extrém valószínűtlen, hogy ennek tudtában Európa országai hadat üzennének Amerikának, és megpróbálnának partra szállni Grönlandon.
Amerika tehát nagyon könnyen el tudná foglalni és meg is tudná tartani Grönlandot, egy ilyen lépés azonban visszafordíthatatlan törést hozna a második világháború vége óta fennálló transzatlanti szövetségi rendszerekben, és semleges országok Amerikába vetett bizalmát is rombolná. Európa nagy része (és Kanada) végleg megszakítaná a kapcsolatot az USA-val, ez pedig gazdasági és védelempolitikai szempontból is komoly űrt hagyna mindkét oldalon. Erősen kérdés, hogy Grönland, legyen szó akár nemzetbiztonsági, akár gazdasági érdekekről, ér-e ennyit Amerikának. Valószínűleg nem - véli a lap.
