Noha vezető zsidó holokauszttörténészek is több alkalommal beismerték, hogy a németek nem állítottak elő a halott zsidók testéből szappant a második világháború idején, a sztorit időnként mégis felelevenítik. A Jerusalem Post című lap egyik minapi cikkének címe: Egy férfi a nácik által a holokauszt zsidó áldozatainak testéből készített szappant árul.
 Az üzlet, az üzlet |
Az izraeli lap szerint az interneten 199 euróért árulnak egy „RIF feliratú, közismert nevén zsidó szappant, amelyet a második világháború idején a nácik emberi maradványokból készítettek”. Az ügyben a holland rendőrség indított nyomozást, amelynek eredményeképpen lecsaptak egy „észak-hollandiai kereskedőre” – tudósít a Jerusalem Post a De Telegraag című holland lap információira hivatkozva.
Egy Arthur Graaf nevű történész a holland újságnak nyilatkozva elmondta: a szappanokat áruló kereskedő más holokausztrelikviákat is árul, így például műfogakat, fogkeféket és szemüvegeket, amelyeket az egykori westerborki koncentrációs tábor környékén szedett össze. A kóser történész mélységes felháborodását fejezte ki „a holokauszt idejéhez kötődő zsidó használati tárgyak eltulajdonítása miatt”. Graaf szerint a relikviák a westerborki tábor helyén működő emlékközpontot illetik.
 "Bizonyítékok" a nürnbergi perben |
A szappanmese nem csak úgy véletlenül keletkezett, hanem a szövetséges háborús propaganda terméke. 1942 novemberében Stephen S. Wise rabbi, a Nemzetközi Zsidó Kongresszus akkori elnöke kijelentette: "A zsidó áldozatok holttestéből szappant, zsírt és műtrágyát állítanak elő a németek", sőt "ki is ássák az eltemetett halottakat, hogy azokból kinyerjék a számukra szükséges anyagokat". 1942 végén az Amerikai Zsidó Kongresszus hetilapja szerkesztőségi cikkben azt írta, hogy a németek a "zsidó áldozataik testéből tudományos módszerekkel állítanak elő műtrágyát, szappant és ragasztót". Ugyanebben a lapszámban egy másik írás már úgy tudja, olajat is gyártanak az elhunyt zsidók tetemének felhasználásával. A nürnbergi per során is megvádolták a németeket azzal, hogy szappant készítettek a meggyilkolt zsidók testéből. A háború után tudományosnak álcázott könyvek, tankönyvek, dokumentumfilmek, újságcikkek is terjesztették a szappanmesét. Sőt az úgynevezett holokauszttúlélők közül is többen állították: látták a nevezetes szappanokat, sőt többen még mosakodtak is azokkal.
A revizionista történészek munkálkodásának eredményeképpen azonban a holoiparosok végül meghátráltak. Ismert zsidó történészek (Gitta Sereny, Walter Laqueur, Deborah Lipstadt) is elismerték: semmiféle bizonyíték nem támasztja alá, hogy a németek valaha is szappanokat készítettek az elhunyt zsidók testéből. 1990 áprilisában Jehuda Bauer, az Izraeli Héber Egyetem professzora, vezető holokausztkutató, valamint Samuel Krakowski, a Jad Vásem Holokauszt Kutatóintézet levéltárának igazgatója vallotta be: a szappanlegendának semmilyen alapja nincs. (Jellemző módon Jehuda Bauer pofátlanul a németeket hibáztatta a legendájának elterjedése miatt.) 2013-ban egy Eyal Ballas nevű izraeli filmrendező Szappanok című dokumentumfilmjében megpróbálta megmagyarázni a szappanmese eredetét, egyúttal szembesíteni szerette volna a zsidó közvéleményt a sok évtizedes hazugsággal. Úgy látszik, eredménytelenül.
Perge Ottó - Kuruc.info
