A németek béketűrése sem végtelen – Sáskaellenes tüntetés Chemnitzben (fotó: Sputnik)

Megnéztük az interneten, és meggyőződtünk róla, hogy valóban lehet a Crocodile Dundee című filmben is látható tőrt kapni Németországban. De miért írjuk mindezt? Azért, mert a migránsok leginkább késes támadásokat követnek el. Micsoda ország az, ahol még Kalasnyikovhoz sem lehet hozzájutni? - gondolhatják ezek a jövevények. Valószínűleg ezért van az, hogy ha nincs ló, megteszi a szamár is meggondolásból konyhakésekkel indulnak el, mennek ki az utcára a német állam által, ám az adófizetők felhatalmazása nélkül rendelkezésükre bocsátott szálláshelyükről. Tehát nem hirtelen felindultságból követnek el gyalázatos bűncselekményeket, hanem tudatosan, előre megfontoltan készülnek rá. A szándékosság a bíróságon egyébként súlyosbító tényező.

A múlt hét végén városi ünnepséget rendeztek a szászországi Chemnitzben (az NDK idején: Karl-Marx-Stadt – a szerk.). Már véget ért a szombati éjszakába nyúló hivatalos  rendezvény, de sokan csak lassan szállingóztak hazafelé. Vasárnap hajnalban, negyed négy táján, három, a harmincas éveikben járó német, illetve két migráns, egy 22 éves iraki és egy 23 éves szíriai (mindkettő kurd nemzetiségű) útjai keresztezték egymást. A közösségi médián hamar híre kelt, hogy a migránsok késsel támadtak egy nő segítségére sietett németekre. A rendőrség ezt nem erősítette meg, sőt arra kért mindenkit, hogy ne üljenek fel mindenféle spekulációknak. Lehet, hogy a felfokozott hangulatban a közösségi médiákban túlzásba estek. Így például arról is tájékoztatták egymást, hogy két német a kórházban belehalt a sebesülésébe. Mint mindig, ezúttal is valahol középen kell keresni az igazságot. Csak egyiküket érte a halálos késszúrás. Vagy késszúrások? A rendőrség többről tesz említést, a mobiltelefonokon cirkuláló hírekben viszont huszonötről is beszélnek.

A meggyilkolt Daniel Hillig és barátnője (fotó: Fb)

Chemnitzben a városi ünnep vasárnapi folytatását a halálos áldozat hozzátartozóira való tekintettel lefújták. A migránsok által elkövetett késes támadáson felbőszült emberek tüntetést szerveztek. Kora délután az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű, bevándorlásellenes parlamenti párt standjánál elkezdtek gyülekezni az emberek. Eleinte csak mintegy százan lehettek, ám fél óra leforgása alatt már több százan jöttek össze. A rendőrség erre nem volt felkészülve, mert a tüntetést előre nem jelentették be. Erősítést kértek tehát a lipcsei és drezdai focimeccsekre kivonuló egységektől.

Áláá Sejhi, az egyik chemnitzi gyilkos (fotó: Fb)

Az elégedetlenség egyre csak erősödött, sőt radikálisok is csatlakoztak a békés tüntetőkhöz, akik valószínűleg már előre készültek rá, hiszen táblákkal felszerelkezve érkeztek. Ellentüntetők is jelentkeztek, de állítólag jóval kisebb számban. Mindenesetre, elszabadultak az indulatok, ami nem is csoda. A német társadalom látszólag békés, ám a felszín alatt robbanásig feszült a helyzet. Elég egy szikra és chemnitzihez hasonló összetűzésekre lehet számítani. A németek tűrőképességét erősen próbára teszi a hivatalos politika hozzáállása a migránsválsághoz. Beszélhetnek itt bármilyen más témáról, mint például a 2025-ig fokozatosan emelkedő nyugdíjakról, meg hasonló témákról, ha a legégetőbb kérdést, a társadalmunkat polarizáló migráció előidézte gondokat nem kívánják megoldani. Persze a politikai életben is vannak tiszteletre méltó kivételek. Csak azt nem értjük, hogy a vezető politikusaink miért nem hallgatnak a nép szavára. A politikusaink kedélyét most éppen az borzolja, hogy az egyik elkövető ellen kiadott letartóztatási parancs eddig ki nem derített ok miatt nyilvánosságra került, amely parancs a rendőrség számos belső, bizalmas adatát is tartalmazza. Miről van szó? Arról, hogy néhány bátor hatósági személynek nagyon tele lehet a hócipője a vezető politikusok által rájuk, így a rendőrségre is, kényszerített eltussolásokkal, s ezért hozták nyilvánosságra ezt a kényes okmányt.

A politikusok és a hatóságok most mindenáron szeretnék megtalálni a kiszivárogtatót, ahelyett, hogy a lényegre összpontosítanának: kik okozták a migránsválságot, amelynek a chemnitzi késes gyilkosság csak egyetlen, s valószínűleg nem az utolsó epizódja. Ha Németországban nem lennének ilyen nagy számban migránsok, akkor még ma is élnének azok a németek, akiknek vére az ő lelkükön szárad. Először is, a legfőbb felelőst kellene független bíróság elé állítani, s amint és azt az olasz belügyminiszter, a nálunk is sokat idézett Matteo Salvini is szeretné elérni: „Keinen Migranten mehr“ (Egyetlen migránst se többet!) Nem árt megjegyezni, hogy a vasárnap hajnali chemnitzi gyilkosságról aznap az országos közszolgálati tévéhíradók egyetlen szót sem ejtettek.

Áláá Sejhi már 2016-ben bejelentette a németeknek: „Barátaim, meg foglak ölni benneteket” (fotó: Fb)

Júszif Ibráhim Ábdullah (22), a chemnitzi késes mészárlás egyik gyanúsítottja, többszörösen büntetett előéletű személy. Súlyos testi sértés bűncselekményének elkövetése miatt korábban két év és nyolc hónap felfüggesztettet kapott. Közlekedési kihágásért, rongálásért, kábítószer-birtoklásáért, csalásért, kábítószer-csempészésért további büntetéseket róttak ki rá.  Kérdésünk: minek kellett volna még történnie ahhoz, hogy a felfüggesztett börtönbüntetés életbe lépjen? Mert ha ezt megtörtént volna, akkor valószínűleg nem követhette volna el a chemnitzi gyilkosságot. Júszif Ibráhim Ábdullah 2015-ben jött Németországba Irak kurdisztáni területéről, ami egyébként már régóta biztonságos országrésznek tekintendő, s ezért ki kellett volna innen toloncolni. Csakhogy fellebbezést nyújtott be (szerintünk az ilyen hatósági döntéseknek végérvényeseknek kellene lennie, kizárva a fellebbezés, azaz az időhúzás lehetőségét), amit a hatóság elfogadott, és úgynevezett megtűrt (Duldung) státuszt kapott. Teljesen érthetetlen, hogy minek alapján. Ábdullah úrnak közben arra is lehetősége nyílt, hogy elutazzon Párizsba, és a hírek szerint nemcsak a kését vitte magával - amit a társai szerint mindig magánál hord -, hanem egy piros-fehér-zöld kurdisztáni zászlót is. A gyilkossággal alaposan gyanúsítható egyén ezzel a zászlóval lefotóztatta magát, s mintegy meggyalázta ezt a szívünket melengető gyönyörű színösszetételt.

A migránsok gaztetteit elhallgató vagy csak késedelmesen közlő médiumok vezetői és egyes politikusok az emberek felháborodására válaszként azt hangoztatják, hogy miért ez a nagy felhördülés, hiszen „csak” egy késelés történt. Nem veszik, vagy akarják figyelembe venni, hogy nem ez a legutóbbi chemnitzi gyilkosság az okozója a tiltakozásoknak, hanem ez volt az a bizonyos csepp a pohárban. A chemnitzi nőket korábban is számtalan brutális támadás érhette, de eddig hallgattak.

Áláá Sejhi egyben kurd hazafi is (fotó: Fb)

Az alábbi videót érdemes megállítani 1:55-nél, és szemügyre venni a tizenkét nőt ábrázoló képeket. Nem derül ki, hogy kik azok, akik ezt a transzparenst készítették, és kihozták a chemnitzi tüntetésre, de azt nem gondolom, hogy ezek a nők, mondjuk közlekedési baleset során szerezték a láthatóan szörnyű sérüléseiket. (Az eredeti videót időközben a Merkel-féle gondolatrendőrség elérhetetlenné tette – a szerk.)

A Bild című újság augusztus 30-i számában megjelent két olvasói levelet is közlünk:

A nagyobb, országos figyelemmel kísért események után rendszerint mindig kiderül, hogy a bűncselekményeket elkövető szinte mindegyik migránsnak már rég nem szabadna Németországban tartózkodnia. Erre is érkezett egy olvasói levél, amit szintén a Bild tett közzé:

A Baden-Württemberg tartománybeli Offenburgban 2018. augusztus 16-án egy 26 éves, állítólag pszichikai zavarokkal küszködő szomáliai férfi, Szaleban I. kora délelőtt csak úgy, minden nélkül berontott egy orvosi rendelőbe, és leszúrta dr. Joachim Tüncher orvost, aki a helyszínen meghalt. Az orvos segítségére siető asszisztensét is súlyosan megsebesítette. Az orvos kislánya, aki éppen ott tartózkodott, szemtanúja volt az apját ért gyilkos támadásnak. Rossz belegondolni, hogy ez a kislány milyen traumát fog hordozni egész életében.

Juszif Ibráhim Ábdalláh az Eiffel-torony tövében kurd zászlóval (fotó: Fb)

Ezt a hírt az SWR1 tartományi helyi rádió délelőtti adásában hallottuk, és vártuk, hogy mit mondanak majd a tragédiáról a ZDF közszolgálati országos tévécsatorna esti adásában, s milyen helyszíni felvételeket láthatunk az esetről. Nem fogják kitalálni: a ZDF egyáltalán nem közölte a gyilkosság hírét. (Nem hiába mondják a „német” médiára: Lügenpresse – a szerk.)

A Bild című lapban augusztus 20-án, nem mondom, hogy eldugott, de nem is kiemelt helyen, de lehetett bővebbet olvasni az offenburgi tragédiáról. Más is észrevette azt, hogy a Tagesschau, az ARD hírmagazinja sem számolt be a tragédiáról a nézőknek. Az elhallgatáson még Boris Palmer, a tübingeni zöldpárti főpolgármester is felháborodott. Éles bírálatára az említett tévé főszerkesztője, Kai Gniffke, azt a választ adta, hogy a Tagesschau csak társadalmi, nemzeti vagy nemzetközi fontossággal bíró történésekről ad hírt, s ezért nem tudnak minden, úgymond mindennapos gyilkosságról beszámolni. Megjegyezzük: milyen „érdekes”, hogy mindkét közszolgálati tévétársaság (a ZDF és ARD) közül egyik sem említette a halálos kimenetelű offenburgi késelést. Lehet ez a véletlen műve? Ha teljesen egységesen, kézi vezérléssel, mondhatnám úgy is, hogy cenzúrával lépnek fel, akkor miért kell a két tévéadót fenntartani horribilis kiadásokkal?

Tüntetők Chemnitzben: „Sokszínűek vagyunk, amíg a vért ontják”

Boris Palmer tübingeni főpolgármester a tévé főszerkesztőjének válaszára ezt mondta:

Kölnben, az Észak-Rajna-Vesztfália szövetségi tartomány, ám az itt élő szalafista muszlimok által Kölni Kalifátusnak nevezett országrész fővárosában már javában gyártják az arabul egy dzsihadista terrorszervezetről elnevezett Dzsundulláh (Allah katonái) névre hallgató játékbabákat. A szigorúan kézi munkával készült babák burkába és más muszlim hacukába vannak öltöztetve, s a lánybabák arcát, haját természetesen fátyol fedi. Az Allah katonái-babákat a muszlimok a világhálón is megvételre kínálják. A hatóságok feltételezése szerint csak Észak-Rajna-Vesztfália tartomány területén legalább háromezer szalafista muszlim szélsőséges él.

Magomed-Ali C. 2011-ben jött Németországba. A Szövetségi Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BAMF) 2015-ben azonban elrendelte a kitoloncolási tilalmat… Megújított menedékkérelmét 2017-ben elutasították. Erre fel pszichés betegségére hivatkozva kiíratta magát betegállományba… Ideiglenes tartózkodását ennek „köszönhetően” 2019 decemberéig meghosszabbították. (Ki tudja, kinek a közreműködésével és miért). A német adófizetők pénzén bérlakásban lakott, ahol a betegállománya idején bombát barkácsolt, és terrortámadást tervezett. A rendőrség azonban szerencsére idejében lefülelte.

A vallási előírásoknak megfelelő babák a „Kölni Kalifátus” gyermekei számára

A bírósági és egyéb, az itt-tartásával kapcsolatban felmerülő költségeket azonban nem az adófizetőknek, hanem azoknak a bíráknak és a többieknek kellene fedezniük, akik Németországban tartják. Mert ha ez így lenne, nagyon komolyan meggondolnák, hogy kiknek adnak tartózkodási engedélyt.

A Rajna-vidék-Pfalz tartománybeli Landau városban egy Abdul K. (máshol Abdul D.) nevű (teljes nevén: Ábdul Mobin Dávúdzáj – a szerk.) afganisztáni migráns még 2016-ban 15 éves kiskorúnak adta ki magát a menekültügyi hatóságoknak azzal a szándékkal, hogy ez által kedvezőbb elbírálás alá essen, s az esetleges bűncselekmények elkövetésekor enyhébb büntetést kapjon. A hatóságok azonban húsz évesnek tartják, de a róla készült képekből ítélve még ennél is idősebb lehet. Andul K. (vagy Abdul D.) 2017. december 27-én az időközben a migránsbűnözés elleni népi küzdelem jelképévé vált Rajna-vidék-Pfalz tartománybeli Kandel városban szíven szúrta a 15 éves Mia Valentint, aki előtte ugyan járt vele, de szakítani akart.

Magomed-Ali C. (a feje takarva) már jó kezekben van (fotó: dpa)

A bíróság „villámgyorsan”, azaz nyolc hónapra rá kezdte el tárgyalni az ügyét. A tárgyalás idején Abdul K. felpattant a vádlottak padjáról, és ordítozni kezdett: „Azonnal ki akarok innen menni!” Két börtönőr megpróbálta visszanyomni a helyére. A kedves migráns, aki a „Willkommenskultur” keretében érkezett Németországba, erre leköpködte a fegyőröket,  sértegette őket („Dreckbulle”, azaz „szaros zsaruk”), majd az egyiket komótosan elkezdte fojtogatni. Csak segítséggel sikerült megfékezni a gyilkost.

A Baden-Württemberg tartománybeli Schwäbisch Gmünd városban egy Ásvák nevű (teljes nevén: Ásvák Hádzsi) 19 éves iraki kurd, az iszlamisták által üldözött jezídi vallásközösséghez tartozó, s egyelőre menekültstátuszra váró lány az utcán váratlanul szembetalálkozott egy Abu Humám nevű iszlamistával, az Iszlám Állam terrorszervezet volt harcosával, aki 2014-ben szexrabszolgaként tartotta fogva őt előbb Irakban, majd Szíriában. A jezídi vallású Ásvák Hádzsi tehát pont abban a Németországban nem érezte magát többé biztonságban, ahová menekülve oltalmat remélt. A lány nem sokkal az egykori rabtartójával való találkozás után, s a német állam közömbösségének láttán visszaszökött Irakba... Most perli a német államot, mert Berlin tartózkodási engedélyt adott, illetve a valódi kilétének felfedése után sem toloncolta ki Ábu Humámot, az Iszlám Állam egyik terroristáját.

A tunéziai Számi Á. (alias: Számi Bin Muhámmád Ájdúdi – a szerk.) esete is épületes történet. Valószínűsíthető, hogy a most 41 éves Számi Á. az El-Káidá nevű iszlamista terrorista világszervezet néhai alapítójának és vezetőjének, Oszámá Bin Ládennek az egyik testőre volt. Számi Á. még 1997-ben, 21 éves korában érkezett Németországba azzal a céllal, hogy főiskolai tanulmányokat folytasson. A tanulmányait azonban abbahagyta, nem fejezte be. Egy idő után el is hagyta Németországot, és Afganisztánban tűnt fel. Majd 2004-ben ismét visszatért Németországba, és szélsőséges gyűlöletet hirdető imám, azaz prédikátor lett az egyik mecsetben. Németországból 2006-ban akarták első ízben kitoloncolni, ám Számi Á. fellebbezett. Közben újra beadta a menekültstátuszra vonatkozó kérelmét, ám azt a hatóságok elutasították. Keresetet adott be. Sikerrel járt. A bírósági határozat: kitoloncolási tilalom... 2010-ben a kitoloncolási tilalmat a hatóságok meg is erősítették. 2014-ben viszont visszavonták kitoloncolási tilalmat, de még mindig nem léptek fel vele szemben erélyesebben. De hogy miért csak az idén, négy évvel később toloncolták ki, azt senki nem tudja, s nem képes felfogni.

Ásvák Hádzsi – visszamenekült Merkelisztánból Kurdisztánba (fotó: vaarmedia.com)

A kitoloncolás szó mindjárt félelmetes gondolatokat ébreszt bennünk. Például azt, hogy valakinek a kezét- lábát megbilincselik, vagy hosszú napokig tartó, marhavagonban étlen-szomjan szállítanak, mint ahogyan tették ezt például a magyarországi németekkel a háború utáni elűzésükkor. De nézzük, miként „toloncolták ki” a mi Számi Á.-nkat? Minden kényelmet biztosítva, mintegy 35 ezer euróba kerülő magánrepülővel, mellé rendelve három kísérőt vitték ki a hazájába, Tunéziába. (Mindez szerinte rasszizmus és emberrablás - a szerk.) Ha jól emlékszünk, egy orvos is volt a kísérők között. A lökhajtásos gép már a levegőben volt, amikor a gelsenkircheni (Észak-Rajna-Vesztfália) bíróság törvénytelenséget fedezett fel ebben az aktusban, és vissza akarták fordítani a masinát, amire végül is nem került sor. A bíróság ugyanis attól tartott, hogy Tunéziában kínzásnak vethetik alá. A leszállás után a tunéziai hatóságok valóban letartóztatták, de hamarosan szabadlábra helyezték. Kínzásról szó sem volt.

Számi Bin Muhámmád Ájdúdi (fotó: http://journaltunisie.info)

Németországban ahelyett, hogy örülnének, hogy megszabadultak egy terroristától, fontosabbnak tartják a „jogállamiságot”, mint a polgárok biztonságát. Számi Á. ügye azonban egyelőre még nincs lezárva, s a bíróság a visszahozását követeli. De remélhetőleg a bíróknak is megjön az esze, és nem hozatják vissza ezt a veszélyes egyént az adófizetők pénzén, mégpedig újra magánrepülővel. Az állam eddig is sokat költött rá feleslegesen az elmúlt több mint egy évtized alatt. Arról meg senki nem beszél, hogy ez a Számi Á. dolgozott-e Németországban akárcsak egyetlen napot is, egy napot is, hogy ennyire megérdemli ezt a túláradó szeretetet és gondoskodást. Milyen jó lenne, ha összeszámolnák az eddig ráfordított összegeket, és csak akkor engednék vissza az országba, ha előtte mindezt kifizetné, és kötelezné magát arra, hogy mostantól maga finanszírozza a további tartózkodását.

Számi Bin Muhámmád Ájdúdi imám (fotó: Bild)

Egyébként az összes migránssal úgy kellene eljárni, hogy saját maguk fedezzék a költségeiket. Ha ez nem menne, mert honnan is lenne pénzük (hiszen ami volt nekik, azt az embercsempészek már régen bezsebelték), akkor azokat  terhelnénk a költségeikkel, akik behívták őket, engedték a határátlépést. Azokra terhelnénk, akik ideiglenes tartózkodási engedélyt adtak nekik, s azokra, akik nem toloncolták ki őket azonnal, miután kiderült, hogy nem jogosultak a menekültstátuszra. Miért azokat a polgárokat terhelik ezekkel a horribilis kiadásokkal, akiknek amúgy semmi beleszólásunk nincs, nem is lehet, a migránspolitikába? Fizetni muszáj, de véleményt nyilvánítani tilos? Nem csoda hát, hogy egyszer betelik a pohár, és egyre többen önbíráskodással próbálnak fellépni ez ellen az eszement állapot ellen.

Politikai elemzők egyébként már régóta mondják, hogy rohanunk a polgárháborúba.

A Szövetségi Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BAMF) 2018. augusztus elején visszahozatta Afganisztánból a Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartománybeli Neubrandenburg városba a 20 éves Nászibulláh S.-t, mert amikor júliusban hatvannyolc további migránssal együtt kitoloncolták Németországból (mert nem jogosult a menekültstátuszra) még nem volt lezárva a menekültügyi eljárása... A visszahozatott fiatal 2015-ben nyújtotta be a menekültstátusz iránti kérelmét. Két év eltelte után azonban azzal az indokkal utasították el a kérelmét, hogy a Talibán nevű pastu nacionalista, szunnita iszlamista szervezet nem terjesztette ki uralmát egész Afganisztánra, ezért ott is vannak biztonságos országrészek. Újabb egy év után végre sikerült kitenni a szűrét, de a német hatóság ezúttal is közbeszólt, mondván, hogy még nem zárult le az ügye, s így aztán az adófizetők pénzén újra repülőre ültették, s visszahozták Németországba.

Egy azonosíthatatlan férfi (persze nincsenek papírjai, s azt sem tudják, milyen nyelven beszél…) eddig összesen 542 bűncselekményt követett el Németországban. Számtalanszor elítélték, lecsukták, de mindig kiengedték, majd újra meg újra lopásra adja a fejét. Nem tudják kitoloncolni, mert a hatóságaink nem tudják, hogy hová. Az 542 bűncselekmény elkövetése után is csak azt tudták megállapítani róla, hogy valamelyik fekete-afrikai államból jöhetett, és nagyjából hatvan év körüli lehet. Willkommen!

Nem kell messzire menni, csak a sajtóhírekből tájékozódni, hiszen elég megfigyelni a visszásságokat itt, ahol lakunk, a baden-württembergi Philippsburgban. Kisvárosunkban nemrégen jelentős ráfordítással felújították a központi Piacteret (Marktplatz). Már akkor is sokan zúgolódtak, hogy kinek és minek? A falu (bocsánat, ma már kisváros, mert három települést közigazgatásilag összevontak – G. A.) lakossága ugyanis, ha lehet, messziről elkerüli a Piacteret. De miért kerülik el nagy ívben a mieink a település központi terét? Azért, mert a tér remek találkozási és az éjjeli órákba nyúló tartózkodási helyévé vált a Romániából érkezett cigányoknak. Már eddig is a tér körüli bokrok, fák tövében végezték a dolgukat a gyerekek és a felnőttek egyaránt. A felújításnak köszönhetően a kövezetből feltörő kis szökőkutak ékesítenék a teret, ha a cigányok nem használnák azokat „alvázmosásra”. A térre néző ablakokból kinézve a békés német polgár gyakran lehet szemtanúja annak, hogy a vélhetően bugyi nélküli cigány nők a szökőkutak vízsugara fölé állnak, és így tisztálkodnak.

Philippsburg, a Piactér nappal – A cigányasszonyok csak este jönnek tisztálkodni

A Philippsburg ipari területén nemrégiben létesített migránsszállás is érezteti a „jótékony” hatását. Eddig ugyanis csak a cigányokat lehetett látni a Piactéren. Mostanra azonban még sokszínűbbé vált a kép, az ómigránsok mellett ugyanis a valamivel sötétebb bőrűeket is fel lehet fedezni a téren tanyázók között. Nem is beszélve a fekete-afrikaiakról. Ez a jelenség „felüdítő” újdonság a korábban csak a régebben érkezett, helybeli török populációhoz szokott szemeknek. A rendőrök azonban tehetetlenek velük szemben, mert rögtön rasszistáknak titulálják őket.

2018. január elejétől július végéig csaknem 61 ezer olyan migráns érkezett Németországba, akiket más uniós országban előzőleg már regisztráltak. Ez azért érthetetlen számunkra, mert az új menedékügyi törvény szerint őket már a német határon vissza kellene fordítani. A jelenség oka a nem kielégítő határellenőrzés. Ahhoz, hogy vissza tudják őket küldeni, először is kellően azonosítani kellene a migránsokat. Az összesen 90 határátkelő közül azonban csak háromnál működik megfelelő ellenőrzés. A másik ok az, hogy nincs minden országgal visszafogadási megállapodásunk. Franciaországgal, Spanyolországgal és Ausztriával van ilyen megállapodásunk, ám ez nem elég. De az is nehezíti a helyzetet, hogy a jogosulatlanul érkező migránsokat 48 órán belül vissza kellene küldeni, csakhogy addig is nincs hol elszállásolni őket, s a tervezett tranzitközpontok pedig még nem készültek el… Mindezt persze az embercsempészek is nagyon jól tudják, s ezért továbbra is óriási összegeket kaszálnak. Amíg Németország egyértelműen és határozottan ki nem mondja, hogy jogosulatlanul egy lélek sem jöhet be a területére, addig nem is lesz változás. Ennek kimondásához viszont politikai változásra lenne szükség.

Georg Albrecht
Baden-Württemberg

Kapcsolódó: Megint ajvékolnak a willkommenskulturisták, mert a szélsőjobb túszul ejti Szászországot