az Oscar-díjkiosztón. A mondatot a hazai zsidó fajvédő szervezet, a Mazsihisz honlapjáról vettem. Az egyik angol nyelvű zsidó lap, az amerikai székhelyű The Jewish Week ugyanis ezzel a címmel számolt be a nagy eseményről: „Jews Win Big At 2016 Oscar”.
Az angol nyelvű zsidó lap cikkének első mondatát idézem:
Jewish filmmakers (and stars!) took home trophies at this year’s Academy Awards.
A „jewish filmmakers”-ek között szerepel László Nemes (Jeles nincs sehol), a Son of Saul című, Magyarország által támogatott film is. (Azt írják a rendezőről és a főszereplőről: "are both members of the Tribe", azaz mindketten tagjai a Tribe-nak. A tribe jelentése: törzs, faj, társaság, pereputty, néptörzs. Mennyivel őszintébbek, mint a magyarországi testvérlapok!)
Kérdés: a díj most kinek a sikere? A zsidó rendezőé (s a többnyire zsidókból verbuválódott stábé), vagy Magyarországé?
A díjátadás után hazánk miniszterelnöke a magyar filmgyártás nagy napjaként méltatta az Oscar-díjat. A neves zsidó lap ugyanakkor zsidó sikerről beszél. Van itt némi ellentmondás. Ahogy József Attila írta, „nem foghat a macska egyszerre kint s bent egeret”.
Természetesen a zsidó lapnak van igaza. Nem Magyarország, hanem a Párizsban élő „jewish filmmaker” kapta az elismerést, aki a díj átvétele után köszönetet mondott Magyarországnak is. A pénzért, természetesen. A rendező azért vigyázott a sorrendre, a forgalmazó Sony a köszönetnyilvánításban megelőzte Magyarországot. Érdemes megnézni-meghallgatni Nemes László beszédét; rövid felsorolásban mond kinek-kinek köszönetet, a sorban csak harmadik a pénzadó Magyarország. Az az ország, amely Nemesnek egyébként nem hazája. De ez miért baj?
Portálunk is közzétette a Blikk című bulvárlap rövid cikkét, amelyben azt olvashattuk, hogy a rendező nem jön haza, továbbra is Párizsban fog élni: „Ott nőttem fel, minden odaköt, egyszerűen odahúz a szívem.” Egyértelmű vallomás.
A Blikk honlapján sok olvasó kritizálta a rendezőt. Kis válogatást készítettem a hozzászólásokból:
A szíve oda húzza, a pénz pedig ide, Magyarországra!Az a filmpápa, aki adta neki a pénzt, mennyire magyar? Hozza, vagy viszi a pénzt?Itt mutatta meg, mennyire magyar ő! A lóvéért húzott ide a szíve, amit a film forgatásához kapott. Van miért ünnepelni ezt a „Magyar Oszkárt”, lássátok honfitársaim, itt aztán megmutatkozik a hála.Hát én nem szorítottam érte, az egész filmet a „zsidók” fújták fel, nézhetetlen alkotás, de a pénz nagy úr. Magyar Oszkár, majd ha igazi magyar ember, igazi szívvel készíti, aláírom.Sok antimagyar szorított a filmnek nevezett förmedvény sikeréért. Egyébként szerintem az átlag amerikait jobban érdekelte, hogy Di Caprión milyen cipő lesz a gálán, mint hogy az idegen nyelvű filmek közül melyik nyer.Furcsa, nyomtuk a lóvét bele és nem is itt él????? Beszédén is hallatszik, már töri a madzsart is!!!!! Akkor most ki ő???
Értetlenkedve olvastam ezeket a többnyire dühös megjegyzéseket. „Akkor most ki ő?”, kérdezi az utolsó hozzászóló. A választ az idézett zsidó lap megadta, idéztem már: „jewish filmmaker”.
Azon joggal lehet meditálni, miért zsidó ember osztja a filmes pénzeket a magyarok hazájában (bár Vajna állítólag már eljutott oda, hogy nevét „magyarosítja”; ettől persze még nem lesz magyar). Azon is lehet töprengeni, miért épp a holoideológiát népszerűsítő filmtervek kapnak pénzt, miért nem készül például játékfilm a kistarcsai internálótábor vagy a recski tábor mindennapi életéről.
De miért háborodik föl azon az olvasó, hogy Nemes László hazája Franciaország, azon belül is Párizs? Miért kérik számon a zsidó rendezőn, hogy nem magyar? Miért várunk el a „jewish filmmaker”-től lehetetlent? Magyarból talán lehet fabrikálni zsidót?
Bistrán Demeter - Kuruc.info