Ma a nemzet az 1848-49-es szabadságharc 1849. október 6-án kivégzett tábornokaira emlékezik.

Dicsőség és főhajtás a hősöknek!

Ennek kapcsán szeretnék emlékeztetni egy magyar népszokásra: magyar ember sörrel nem koccint!

Ezen népszokásunk eredete, hogy az osztrák tisztek a tábornokaink kivégzésére sörrel koccintottak, így a magyarok innentől kezdve ezzel is tiltakoznak az idegen elnyomás ellen.

Emlékszem, hogy fiatal korom idején még az átlag kocsmákban iszogató átlag melósok is tartották magukat ehhez a szokáshoz.

Manapság viszont azt tapasztalom, hogy honfitársaim lépten-nyomon koccintgatnak sörrel, és ez már a hazafiasabb elkötelezettségűek körében is egyre gyakoribb.

Igen, én is olvastam, hogy az osztrákok akkori sörrel koccintására állítólag nincsen bizonyíték, de népemlékezetünk sok minden értékes dolgot megőrzött már számunkra, úgyhogy én inkább annak hiszek.

Azt is hallani folyton mentegetőzésképpen a sörrel koccintgatóktól, hogy “lejárt a 150 év”. Nos, erre a baromságra annyit tudok mondani, hogy majd akkor jár le ennek a tilalomnak az ideje, mikor már nem lesz az aradi vértanúk emléknapja október 6.!

Mikor eddigi életem során külföldiekkel sört iszogattam és elmagyaráztam nekik, miért nem koccintunk mi magyarok a sörrel, mindig tisztelettel és elismeréssel nyugtázták a dolgok.

Ráadásul ez egy jó lehetőség mindig, hogy ráirányítsuk nemzetünk hősies történelmére az idegenek figyelmét.

Azt gondolom, hogy semmivel nem leszünk kevesebbek más nemzeteknél, ha mi nem koccintunk a sörrel, hanem mondjuk csak az asztalhoz ütjük a poharat vagy a poharat fogó kezeinket érintjük csak össze. Úgyhogy tisztelettel kérem sörfogyasztó honfitársaimat, hogy tartsák magukat ehhez a sajátos népszokásunkhoz.

Mert a népszokásoknak ereje van!

(Forrás: Budáhazy.info)