A 90-es évek derekáig, sőt, Közép- és Kelet-Európában még tovább, a videójáték, illetve azok is, akik játszottak vele, ha nem is periférián voltak, de a többségi társadalom szemében „különleges állatfajnak” számítottak. Nem abban a tipikus „úri huncutság” értelemben, hanem a nagy átlag akkor még nem feltétlenül tudott mit kezdeni a videójátékok egyre növekvő népszerűségével, és hát „nyilván”, ami így terjed, az az átlagember szemében „csakis rossz lehet”.

Nagylelkűen átugorva néhány stációt, mára eljutottunk oda, hogy a videójátékok világa, a „gamer lét” a mindennapjaink része lett (nem hiába jelennek meg gaminggel kapcsolatos hírek olyan hírfelületeken is, ahol korábban ez elképzelhetetlen volt), s ami a 90-es években, 2000-es évek első felében még perifériának számított, ma már teljesen átlagos jelenség. Ennek okait most nem boncolgatjuk (egyébként a széles körű elterjedésért szerintem elég nagy részben a mobiljátékok a „felelősek”, ami azért vicces, mert a szó szoros értelmében a mobilokra készülő játékokat én például nem vagyok hajlandó gamingnek elfogadni, de ez tényleg más lapra tartozik), viszont az egyre nagyobb népszerűség jót és rosszat is magával hozott.

Olvasóink egy markáns része már bizonyára tudja, hogy itt jön képbe a woke, hiszen miért is hagyna ki az LMBTQ-lobbi egy olyan történelmi lehetőséget, ahol a szó szoros értelmében minden korosztályt lefedve, a fiataloktól az idősekig mindenkit mérgezhet és „érzékenyíthet” (hasonlóan a filmvilághoz)?

Ezzel a jelenséggel kapcsolatban már többször írtam portálunk hasábjain is (például itt, itt, vagy épp itt), azonban akár hazai, akár külföldi fórumokat, közösségi oldalakon való kommenteket, megosztásokat bújva öröm látni, hogy a gamer-világ egy markáns része elutasítja a woke-agymosodát.

Persze a határozott elutasítás még így sem jellemző a túlnyomó többségre, de játékos oldalról mindenképpen biztató a helyzet, főleg, ha olyan személytől is jön támogatás, mint például Elon Musk.

Aktuális, hiszen Musk aktívan, anyagi segítséggel is részt vett Donald Trump választási kampányában (eredmények hamarosan), valamint többször megnyilvánul a technológia világáról is, nem csak mint szakértő, hanem kvázi eszmei oldalról is.

Így esett meg, hogy már többször felszólalt a woke ellen a videójátékok világában is, október végén szintén tweetelt róla, sőt, a Make America Great Again után szabadon a kreativitásának is teret engedett, mivel kijelentette, hogy „Make Video Games Greeat Again!”.

Musk aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy a DEI-t (diversity, equity, inclusion, amely így rövidítve itthon kevésbé használatos, egyébként „sokszínűség, méltányosság, befogadás”) beleerőltetik a videójátékokba (is), a woke elmevírus pedig megöli a gaming művészetét, a történetet, és olyan érzetet kelt, mintha az alkotók szándékosan akarnák kioktatni az embereket.

Muskot rengetegen támogatták ebben a kijelentésében, aktív gamerként pedig saját bőrömön is nem egyszer tapasztaltam az érzést, mintha a készítők egy woke-tananyagot akarnának lenyomni a torkomon szórakozás, kikapcsolódás helyett.

A példa remekül statuálja, hogy ezzel nagyon sokan vannak így, a „go woke, go broke” elvrendszer alapján pedig meg is kezdődtek a lejtmenetek, hogy csak egy példát említsek, a nagy múltú Ubisoft is a tönk szélére jutott. A „go woke, go broke” nem pusztán törvényszerű jelenség, de tisztítótűz gyanánt is funkcionál, hiszen az elszabadult woke-vírust már csak úgy lehet elpusztítani, ha a megfertőződött ágakat „levágjuk és elégetjük”, így elkerülhetetlen (és szükséges) a woke-ot csúcsra járató kiadók és fejlesztők teljes bukása és csődje.

Elon Musk egyébként maga is lelkes játékos, ahogy arról már többször beszélt is interjúk során. A 90-es években saját elmondása szerint a „világ egyik legjobb Quake-játékosa volt”, többször nyert pénzt versenyeken, ami akkor még jóval nagyobb kuriózum volt, mint manapság.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info