Az alábbi jelenet színhelye a román parlament volt a napokban, de bármelyik fehér országban megtörténhetett volna, mert manapság – Novák Előd nyomán Balczó András mondását kiterjesztően értelmezve – az egész fehér világ „zsidó hódoltsági terület”, tehát ugyanúgy következmények nélkül maradt volna az elkövetőre nézve, mint Romániában.
/Ha nem jelenik meg a videó elsőre, főleg Chrome-ban, célszerű frissíteni 2-3-szor az oldalt./
Zsidóhücpe in flagranti
Silviu Vexler a helyi főzsidó, a romániai zsidó lobbi (FCER) elnöke és ezen a jogcímen parlamenti képviselő letépte azt a plakátot, amelyet az AUR képviselői helyeztek ki tiltakozásul a parlament által frissen elfogadott jogszabály-módosítás ellen, amely szigorítja a holokauszttagadás, a legionárius propaganda és a háborús bűnösök dicsőítésének büntetését.
Vexler júliusban törvényjavaslatot nyújtott be a fasiszta és legionárius propaganda büntetésének szigorítása céljából, és néhány napja a zsidókollaboráns román képviselőház változatlan formában ismét megszavazta azt, noha Nicuşor Dan államfő megpróbálta enyhíteni, miután az alkotmánybíróság egyhangúan elutasította a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), az SOS Románia és a Fiatal Emberek Pártjának (POT) parlamenti frakciói által benyújtott kifogást. Természetesen Csoma Botonddal az élén az RMDSZ is megszavazta a törvényjavaslatot.
Vexler, akinek tavaly Lucian Mureșan bíboros, görögkatolikus nagyérsek adta át a Vatikáni Pius Rend nagykeresztje kitüntetést a „görögkatolikus egyházért végzett tevékenységének” elismeréseként, most azt a plakátot tépte szét, amely a román irodalmi és tudományos élet kiválóságait ábrázolta. Közös nevezőjük, hogy eléggé el nem ítélhető módon egyikük sem rajongott túlságosan Jahve kiválasztottjaiért, holott ez kötelező kánonnak számít így utólag ahhoz, hogy az egykori „nagy emberek” megőrizhessék ezt a státuszukat.
 |
Mihai Eminescu (1850-1889), a román költészet legnagyobb alakja. Vasile Alexcsandri (1821-1890) költő, néprajzkutató, miniszter, a román színjátszás és dráma megalkotója, a „román Victor Hugo”. Mircea Eliade (1907-1986) vallástörténész, filozófus, a 20 század egyik legbefolyásosabb valláskutatója. Octavian Goga (1881-1938) költő, drámaíró, miniszterelnök. B. P. Hasdeu (1838-1907) író, filológus, a román nyelvészet és történelemtudomány egyik klasszisa, Eliade szerint „csodálatos hatalmasságú zseni”. Nicolae Iorga (1871-1940) történész, költő, drámaíró, miniszterelnök (mivel közvetett módon felelősség terhelte Corneliu Zelea Codreanu megölése miatt, bosszúból a vasgárdisták likvidálták). Mihail Kogălniceanu (1817-1891) történész, író, miniszterelnök. Nicolae Paulescu (1869-1931) fiziológus, orvosprofesszor, az inzulin (egyik) felfedezője, a Vasgárda tagja, Codreanu spiritus rectora. Ioan Slavici (1848-1925) regény- és drámaíró, Eminescu legjobb barátja. A. D. Xenopol (1847-1920) történész, filozófus, szociológus, a dákoromán kontinuitás elmélet képviselője, a Vasgárda egyik ihletforrása. (Alecsandri, Hasdeu és Xenopol részben zsidó származású.)
Vexler provokációjára válaszul a román közvéleménytől csak annyi tellett, hogy Călin Georgescu mintegy tucatnyi híve a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének épületénél, majd a bukaresti Holokauszt Emlékműnél letérdelve keresztény imákat mormolt és azt skandálta, hogy az életük árán is megvédik az országukat. Ez nyilván egyszer s mindenkorra elrettentette a zsidót hasonló cselekedetektől.
Azok számára, akiknél esetleg felment a pumpa a zsidó pofátlanság eme újabb epizódja láttán, a gőz kieresztéséhez és lélekerősítőnek következzen egy ikonikus jelenet a lengyel parlamentből Grzegorz Braun, az EP kétségtelenül „legtökösebb” képviselőjének főszereplésével, amely ugyan tavalyelőtt ilyenkor zajlott, de azóta számtalan mémet és videóklipet ihletett meg, legutóbb az alábbit a svéd Sabaton „Winged hussars” zenéjével.
 Lengyel, magyar – két jó barát, avagy nagy szellemek, ha találkoznak… |
GI
