Magyarországon egyesek csodálkoznak azon, hogy a jelenlegi kormány, s általában a magyar nép befeketítői, sárral dobálói, beárulói között szép számmal vannak hazai és külföldi zsidók. Pedig ezt a lejáratókampányt már hét évtized óta művelik magyar, héber, angol és más nyelveken. Mondhatnánk úgy is, hogy bizonyos személyek, csoportok ebből a mocskolódásból élnek, méghozzá elég jól. Talán nem véletlen, hogy a hollywoodi és más cionista filmes alkotóműhelyekben készült, az egész világot elárasztó filmek fekete báránya, gonosz embere a második világháború után a magyar és a német lett. Igaz, mostanában, a cionista stratégiai érdekeknek megfelelően mostanában már az arab, s azon túl a muszlim ember is gyűlölendő lény.

Egy Karmit Weiss nevű, magát "turisztikai szakértőnek" író, s "szlovákiai gyökerekkel" büszkélkedő izraeli luvnya az általa szerkesztett idegenforgalmi portálon részletesen bemutatja "Szlovákiát", s annak dicső, nagyon-nagyon hosszú történelmét. Közben persze nem feledkezik meg belerúgni a magyarságba. Olvassunk bele a luvnya eszmefuttatásába:

"Szláv törzsek már az 5. században (pontosabban: Kr. u., ám az ő nevét a zsidók nem írják le – J. K.) érkeztek meg a mai Szlovákia területére, majd később Nyitrai Fejedelemség néven megalapították az első szláv államot. Ez az állam a fénykorában Magyarország egyes területeit is magában foglalta", írja a dicső, nagy múltú Szlovákia meglátogatására ösztönző, magyarországi turisztikai intézményekkel is jó kapcsolatot ápoló izraeli "szakértő".

De nézzük a történelmi ismertetés folytatását: "A 11. században Szlovákiát (sic!) bekebelezte a Magyar Királyság, ám autonóm területként tovább létezett. A 19. század elején a Magyar Királyság, s vele együtt Szlovákia (sic!) is az Osztrák Birodalom (sic!) részévé lett" - írja a zsidó, majd, néhány évtizedet ugorva a történelemben, így folytatja: "Az 1848-49-es népek tavaszán, amikor a térség megszállt népei föllázadtak, a szlovákok az osztrák császárt támogatták abban a reményben, hogy kiválhatnak az Osztrák Birodalom magyar részéből, s átmehetnek az osztrák részbe".

"Csakhogy a szlovákok nem érték el céljukat. Az Osztrák-Magyar Monarchia fölállítása (1867) után a szlovákok elszenvedték az elnyomás politikáját, amely abban is megnyilvánult, hogy a szlovákokat be kívánták olvasztani a magyar népbe. Szlovákiában (sic!) bezárták (a magyarok – J. K.) a középiskolákat (sic!), s a szlovákokra ráerőltették a magyar nyelvet". Az izraeli magyargyűlölő később, a Trianon utáni csehszlovák korszakkal foglalkozva egy árva szóval nem említi az új hatalomnak a magyar és a német iskolahálózat fölszámolására tett bűncselekményeit.

Mint ahogyan arról sem tudhat meg semmit a Felvidékre utazó izraeli, hogy az illusztrációként a luvnya által fényképezett, a portálra kitett pozsonyi Grassalkovich-kastélynak mi köze van a nem egészen tót hangzású nevet viselt Mayerhoffer András építészhez, vagy a kastély eredeti tulajdonosához, Grassalkovich Antalhoz. Mert ezek az építészeti alkotások, intézmények és egyebek csak úgy lettek, maguktól, szlováknak születtek, a semmiből. Akárcsak a füstös képű oláhoknál a MÁV-létesítményekből egyik napról a másikra létrejöttek a CFR-épületek.

Júszef el-Kudszi – Kuruc.info

Kapcsolódó: Olvasónk feladványa