Amikor valaki szembesül egy rá nézve kellemetlen igazsággal, többféle módon reagálhat. Ha azonban korunk új totalitásának képviselői hallanak számukra kellemetlen tényeket, jó esetben verbális, rosszabb esetben nyílt agresszióval válaszolnak.
Nincs is ebben semmi meglepő, egy olyan valóságtól elrugaszkodott, utópisztikus felfogás, mint az ún. „genderizmus”, vagy ahogy ők nevezik, az LMBTQ (stb.) lobbi természetéből fakadóan nem is választhatna magának más viselkedésformát, hiszen céljuk nem más, mint amit a magyarországi vonaglás egyik résztvevője is mondott, „ma már ciki nem kiállni a Pride mellett”.
Tehát nem elég elfogadnunk, hogy léteznek ilyen rendellenességgel élő, szegény sorsú emberek, hanem kötelező szeretnünk és kötelességünk az is, hogy elismerjük ezeket a devianciákat is normalitásnak.
De a valóság persze nap mint nap emlékezteti őket arra, hogy ez bizony nem a normalitás. A nyugati világot tulajdonképpen elárasztotta a frusztrációjukból fakadó agresszív őrjöngés. És sajnos azt látjuk, hogy például a Katolikus Egyház, melynek az egyik legmélyebb, legmegalapozottabb erkölcsi legitimációja volna markáns véleményt nyilvánítani, helyes útmutatást adni, sok esetben hallgat, vagy egyenesen igazodni próbál hozzájuk.
De természetesen nem mindenki ilyen, és léteznek egyházi tisztségviselők, papok, akik igenis elmondják, a kereszténység mit tart erről a kérdéskörről. Ilyen például a brazil Marcelo Rossi atya.
 |
Egy alkalommal azt mondta:
Isten szava világos volt, amikor a férfit és a nőt azért teremtette, hogy egyesüljenek és gyümölcsözzenek.
Rossi atya egyébként rendkívül nagy népszerűségnek örvend hazájában, köszönhetően azon felfogásának, hogy igyekszik mindenhová eljutni, hogy terjessze az evangéliumok üzenetét, és azt is el kell mondani, központi alakja az ottani Karizmatikus Megújulás mozgalomnak. Ennek hatására valóban tömegeket vonz be, ugyanis a karizmatikus keresztények fő evangelizáló eszköze a zene. Volt olyan eset is, amikor Rossi atya koncertjén 3 millió ember vett részt.
Évekkel ezelőtt olvashattuk a katolikus Új Emberben, miszerint:
Szokatlan lelkipásztori módszerei persze először elutasításra találtak több főpásztor és a felszabadítás teológiájának képviselői részéről is. Ma már azonban általános vélemény, hogy „ha ezer Marcelo Rossija volna, másképp nézne ki a brazil egyház”. Már nemcsak fiatalok tömegei járnak miséire, koncertjeire, hanem egyre nagyobb számban idősebbek is. DVD-i, rádió- és televízióműsorai nagy népszerűségnek örvendenek. Vallásos dalaival a népszerűségi lista élén áll, és sokkal több CD-t és DVD-t adnak el dalaival, mint a 22 legnépszerűbb brazil sztár felvételeiből együttvéve. Tavaly 3,3 millió CD és DVD fogyott Marcelo atya dalaival.
Nem árulok zsákbamacskát, és ki szeretném bontani a teljes igazságot: én magam minimum fenntartásokkal kezelem a karizmatikus irányzatokat, hűvös távolságtartással viszonyulok az ún. „gitáros misékhez” is. Persze, nyilván nem ismerem mélységeiben a brazil viszonyokat, de az tagadhatatlan, hogy valóban tömegeket mozgat meg.
De ez itt és most mellékszál. Mert akkor, amikor az atya azért szenved fizikai atrocitást, hogy az LMBTQ-lobbiról mi az álláspontja, akkor minden más eltörpül. Ugyanis erősen feltételezhető, ez történt, amikor az elmúlt napokban prédikáció közben durván fellökte egy nő, erről videó tanúskodik:
Az eset felháborító. És van egy olyan aspektusa is a dolognak, lám, milyen érdekes, a 444 vagy a Mérce (ellentétben az olaszországi „szegény, démonizálható” cigányok történetével) nem érezték szükségét, hogy beszámoljanak.
Ellenben egy másik hazai homokospárti portál ekképpen adott hírt az esetről:
 |
No comment.
Lantos János – Kuruc.info
