Megszokhattuk már, hogy a hollywoodi ultraliberális nyomulásban nincs megállás. Évről évre növelik a tempót, a filmek ideológiai mondanivalói állandóan túllicitálják az előző évieket, és az utóbbi egy-két évben már nemigen lehetett tudni egy filmről, hogy ez most paródia, vagy komolyan gondolják. Az idei évben ebből a szempontból erőteljes megtorpanás figyelhető meg. (Itt csak az élvonalba került filmekről van szó, az egész sokezres filmtermést áttekinteni egyrészt elég nehéz, másrészt pedig mazochizmus volna.) Az idei Oscar-jelölt ’alkotások’ is tartalmaznak liberális látványelemeket és életérzést bőségesen, de olyan általános népérzékenyítő filmet, mint a tavalyi „Számolás joga”, vagy a „Zöld könyv”, idén nem tudtak felmutatni. A mostani legjobb filmek mezőnyében található hagyományosnak tűnő gengszterfilm (Az ír), autóverseny-történet (Az aszfalt királyai), házassági dráma (Házassági történet), első világháborús történet (1917), pszichohorror (Joker), horror-vigjáték (Élősködők), klasszikus remake (Kisasszonyok) és egy fiktív krimi (Volt egyszer egy... Hollywood).
Sehol egy jó kis migránsérzékenyítés, nincsenek zseniálisan felsőbbrendű négerek, gonosz náci tudósok, holdfényben csókolózó transzneműek vagy bordélyházakat vezető apácák. Hát mi történt itt? Az Oscar-gála olyan szolid lesz, mint egy baptista istentisztelet. És ráadásként mindössze két félbarna művész az alkotók között, néger egy sem, deviáns témák pedig alig. Lehetséges, hogy a hollywoodi elhárítórendszert kijátszva néhány gój bekerült a testületekbe, és ott ideológiai fellazító munkát végez?

A jelöltek panorámaképe:

A képen nem csak az egyéni kategóriákban indulók vannak, azért látható néhány néger is a fotón.

Ki is tört a botrány az Amerikai Filmakadémia körül. Néger polgárjogi csoportok és filmes közösségek rasszizmussal vádolják az Akadémiát, és jónéhány fekete filmes bojkottálni fogja a gálát. (Will Smith, Spike Lee stb.) Ezt még mondjuk túl fogja élni a gála, de az ügyben megszólalt az Akadémia elnöke, a néger Cheryl Boone Isaacs, és jelezte, hogy maga is frusztrált és csalódott ’a faji változatosság hiánya miatt’, és azt ígérte, hogy drasztikus lépések fognak történni a faji egyenlőtlenségek eltörlése érdekében. Igen ám, de az Akadémia 6 ezer fős tagságának 92%-a fehér, és ráadásul 76%-a férfi. Ez ám a rémisztő, ahogy Niedermüller elvtárs mondaná. Mivel kihalásos és meghívásos alapon történik a fluktuáció, ezért nagy forradalomra nem lehet számítani a közeljövőben.

John Singleton rendező és Jeremy Larner forgatókönyvíró felvetett egy olyan forradalmi ötletet, ami eddig még senkinek sem jutott az eszébe:

Ahogy az minden teljesítményalapú elképzelés esetén lenni szokott, a liberók ezt mint rasszista ötletet elvetették, és továbbra is a válogatási szempontok hibái között keresik a problémák forrását. George Clooney szerint addig, míg évente legalább 30-40 olyan film nem készül, amiben feketék szerepelnek, és fekete filmesek készítenek magas színvonalon, addig semmi nem fog változni. Én most elárulom Clooney-nak, hogy még akkor sem lesz semmi. Ugyanis a négerekről szóló filmek a fehérek és a sárgák körében nulla érdeklődést váltanak ki, sőt egy internetes kutatás szerint az említett erősen rasszista népcsoportok, amint meglátják a néger szereplőket, még a filmelőzetes megtekintését is leállítják legtöbbször. Látszik, hogy még mindig nincsenek eléggé megnevelve. Az a fehér ugyanis, aki nem kapott elég Martin Luther King-babát óvodás korában, vagy nem transzneműek altatták el a bölcsődében, még mindig nem tudja politikailag helyesen kiválasztani az év legjobb filmes teljesítményeit. Az ilyenek még mindíg azt hiszik, hogy Shakespeare egy fehér srác volt, és hogy a Panama-csatornát is a sápadtarcúak vájták.

Mi történhetett tehát valójában? Az, hogy a négerek csak saját magukról szóló, keveseket érdeklő és kevés pénzt vonzó filmekben alkottak. És ezekben sem ostromolgatták különösebben a Parnasszus csúcsait. Az őket ideológiai faltörő kosként futtató Hollywoodnak el kellett döntenie, hogy mit tegyen. Idén is folytassa a korábbi évek expanzív gyakorlatát, és erőltesse az ideológiai agysúrolást, miközben hatalmas pénzeket veszít, hiszen ezeknek a filmeknek a látogatottsága a magyar elsőligás labdarúgó mérkőzésekével vetekszik, vagy pedig átmenetileg dobja sutba az ideológiát, és klasszikusabb témájú filmekkel inkább a magasabb bevételt célozza meg. Weinsteinék az utóbbit választották, ezért lett a kínálat sokkal szolidabb ebben az évben.

Szóval gyenge év ez az idei. Mióta a korábban angol lorddá ütött Harvey Weinsteint ’visszavonultatták’ legfőbb hivatásától, ki tudja, most ki részesíti lelki és fizikai ’támaszban’ az Oscar-díj női várományosait. Az a pajkos gondolatom támadt, hogy vajon a ’Számolás joga’ néger főszereplőnőit is megmolesztálgatta volna a Weinstein, ha még ’aktív’ lett volna, vagy pedig rasszista és fasiszta módon csak a fehér művésznőkre utazott?

Visszatérve a néger filmművészet jelenéhez és jövőjéhez, továbbra is nyitva áll a kérdés: milyen esélye van ennek az elnyomott alkotó közösségnek kitörni jelenlegi helyzetéből, mikor várható mélyreható változás a sorsukban?

Visszautalva George Clooney-ra, én azt hiszem, hogy egy nála sokkal közvetlenebb összefüggésre tudnék rávilágítani: majd akkor, ha a néger bankárok fogják kizsákmányolni a zsidó bányászokat.

Szende Péter - Kuruc.info