Miközben a balliberális média lelkendezve építi fel Magyar Pétert, a következő „megváltót”, ezzel párhuzamosan elkezdődtek a találgatások, leendő politikai közössége hová fog betagozódni, kiket fog megszólítani, és úgy egyáltalán, hány százalék körül fog állni, mikor berobban? Meglátásom szerint az egykori NER-kegyenc haknija továbbra is a lufi kategóriába sorolható, de ha meg is marad hosszútávon a politika porondján, koherens világnézet (az „ideológiamentes” liberalizmus, amit hirdet, nem tartozik ide) és egzakt összetartó erő nélkül nem ők hozzák majd el az új korszakot Magyarország számára.
Meg kell hagyni, hogy 2024 eddig nem a Fidesz éve, és ez látszik a folyamatosan zuhanó támogatottságukon is, azonban a lemorzsolódott választók jelentős része nem másik párthoz vándorolt, hanem inaktív, láthatatlan lett, a továbbra is számos, kisebb-nagyobb baloldali párt pedig egymást letaposva – vagy éppen összefogva – versenghet a szavazatokért.
Ahogy eddig, úgy most sem arra szeretném építeni a gondolataimat, hogy akár kormánypárti, akár baloldali cég esetében higgyünk a közvélemény-kutatások pontos számadatainak, de hogy Magyarék elsősorban honnan számíthatnak szavazókra, nyilván felhelyezi őket a térkép egy bizonyos pontjára, ahonnan arcvesztés (ha van ilyen egyáltalán) terhe mellett tudnak csak markánsabban elmozdulni. Ez a bizonyos elhelyezkedés pedig ugyanazt az igazolja, amit kollégáim és jómagam is hangoztattunk az elmúlt napok folyamán.
Magyar Péter leendő pártja, mozgalma – hívjuk akárhogy – elsődlegesen a baloldali, liberális szavazók számára lesz alternatíva, egymástól függetlenül erre jutott a kormánypárti Nézőpont és a nem kormánypárti Republikon is.
Az, hogy a közvélemény-kutatókat is izgatja Magyar még nem is létező, fiktív pártja, teljesen érthető. Az előrejelzések szerint ugyanis Gyurcsányékkal lesz egy szinten a kiugrott NER-lovag, ami nyilvánvalóan az átrendeződés mellett a DK politikájában is újratervezést igényel. Utóbbi egyébként számomra érthetetlen módon nem bekebelezte a lejtmenetben lévő MSZP-t és a mérhetetlen Párbeszédet, hanem „szövetségre” lépett velük, mely a Nézőpont eredményei szerint nem hozott mérhető többletet Gyurcsányéknak. Mindezek mellett mindkét kutatás szerint érdemben csökkent a Momentum és a Jobbik támogatottsága.
Természetesen hiba lenne azt hinni, hogy minden átrendeződésért Magyar megjelenése a felelős, de a létükért küzdő kisebb baloldali pártoknak az ő feltűnése lehet(ne) a kegyelemdöfés. A Nézőpont persze mindezt úgy igyekezett beharangozni, hogy Magyar Péter fiktív pártja nem a fideszes szavazatokra „veszélyes”. Így, ha el is tud szipkázni bizonytalanná vált, lemorzsolódott fideszeseket, akiket konkrétan fenyeget az idézőjeles „új erő”, az az MKKP, de legelső sorban a Momentum. Magyar pártjának szereplése esetén a pártválasztók körében 7 százalékról 4 százalékra esnének vissza, amely hibahatáron túli, szignifikáns csökkenés.
Mindebből nekünk azt a következtetést érdemes levonni, hogy amikor „ideológiamentességről” beszélünk, hirdesse ezt Magyar Péter vagy akárki más, valójában a liberalizmus szinonimáját emlegetjük, ezzel pedig a jelek szerint még az átlagos szavazók is teljességgel tisztában vannak, nemhogy azok, akik mélyebben foglalkoznak politikai kérdésekkel. Magyar mentalitása, szereplése tehát legfőképpen ugyanazokat az embereket szólítja meg, akik egyéb baloldali pártokra szavaznának, ezen belül is inkább a liberálisokat, semmint a „régi vágású” balosokat.
Ezzel pedig remélhetőleg választ adunk egy olyan kérdésre is, amely joggal vetődhetett fel jobboldali radikális körökben is, ugyanakkor a válasz – legalábbis elvárásaim szerint – kézenfekvő volt. Magyar show-ja, „értéksemleges” politikai ténykedése semmilyen téren nincs hatással erre a közösségre, és a Mi Hazánk Mozgalom támogatottságára sem. Sőt, ez a közösség teljesen hiteles és jogos módon bírálja az egykori NER-kegyenc megnyilvánulásait, ténykedését, ellentétben a már százszor leszerepelt és ellentmondásokba keveredett Fidesszel.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info