Jöjjön tehát egy írás a Benes-dekrétumokról egy másik aspektusból.

Amikor december 11. körül megérkeztek az első hírek arról, hogy a szlovák kormánykoalíció fél év börtönnel sújtaná azokat, akik megkérdőjelezik a Benes-dekrétumokat, először azt hittem, rosszul olvasok valamit, hiszen mi okuk lenne az éppen virágzó Orbán-Fico viszonyt elrontani egy lassan 100 éves, 20. századi kérdéssel?

Aztán előtúrtam a 24.hu e rövid beszámolóját, beszéltem több emberrel, akik nem innen akarják megszakérteni a szlovák politikát, hanem ott élnek, és lassan összeállt a kép.

Íme a fontos rész: „A történtek előzményeként a Napunk felidézi: a Benes-dekrétumok ügye azután került ismét a szlovák politika középpontjába, hogy az ellenzéki Progresszív Szlovákia felszólította a kormányt, oldja meg azoknak a földelkobzásoknak az ügyét, amelyek az elmúlt években zajlanak.”

Mielőtt kitérünk arra, mi is az a Progresszív Szlovákia (Heti progresszió-olvasók előnyben), emlékezzünk arra, hogy bizonyos időközönként, rendszerint minden ok nélkül, a semmiből, hirtelen fontossá válik egy-egy nemzeti kérdés a liberálisok számára is. Persze nem azért, mert hirtelen nacionalisták lettek, hanem azért, hogy jól megkavarják azt a bizonyos fostengert. Erre az egyik ékes példa, amikor a skót függetlenségi kérdést karolták fel néhány éve, melynek egyetlen célja a belpolitikai káosz okozása és az Egyesült Királyság destabilizálása volt, nem a skót sors érdekelte őket.

2025 decemberében Szlovákiában láthatunk hasonló próbálkozásokat. A Progresszív Szlovákia 32 fővel csücsül bent a Szlovák Parlamentben (2020-ban még be sem jutottak!), az Európai Parlamentbe szóló szlovák mandátumok közül pedig 6-ot bitoroltak el (a 15-ből), amely sajnos eléggé jelentős szám. A 2019-es szlovák elnökválasztáson ők indították a liberális Zuzana Caputovát (nyert is mint köztársasági elnök), illetőleg a párt az EU-ban a Renew Europe frakció része, amelynek tagja volt a Momentum is egészen a tavalyi kihullásáig.

A szociálliberális, progresszív párt természetesen minden kisebbségi „jogot” véd, elszántan védi az LMBTQ-embereket is, most pedig – amikor éppen normalizálódik a magyar–szlovák viszony – hirtelen eszükbe jut felszólalni a Benes-dekrétumok ellen, melyek mély álmukat aludták.

Már 2018-ban is elszántak védték az LMBTQ-embereket, íme egy erről szóló bejegyzés a Facebook-oldalukról a következő szöveggel: „Túl sokan élnek még mindig megaláztatásban és félelemben pusztán azért, mert más a szexuális irányultságuk. Még Szlovákiában is, a 21. században. Ennek véget kell vetni! Az LMBTQ-közösség egyenlő jogokat és tiszteletet érdemel. Ezért a Progresszív Szlovákia régóta szorgalmazza olyan jogszabályok elfogadását, amelyek lehetővé tennék az azonos nemű párok számára az élettársi kapcsolat megkötését.”

A szlovák kormánykoalíció – élén a Smerrel – pedig bele is sétált a csapdába. Amúgy tényleg mindenben hasonlítanak a Fideszre, hiszen a hazai holokauszt-szájzártörvény mintájára szavazták meg döntésüket, miszerint 6 hónapig terjedő börtönre számíthat az, aki megkérdőjelezi a dekrétumokat.

A liberális ellenzéknek pedig több sem kellett. Szükség van a magyar szavazatokra, így nem sajnálják beáldozni őket a cél érdekében, felhasználni őket távlati terveikhez.

Furcsa módon a szlovákiai és a magyarországi liberális sajtónak hirtelen fontosak lettek a magyar érdekek, a Népszava, a Válasz Online és társaik azért ostorozzák Orbánt, mert nem védi meg a Szlovákiában élő magyarokat. Nyilván a feltételezés is röhejes, hogy őket bármikor is érdekelné a magyarság sorsa, de ehhez is elég vastag a rinocéroszbőr az arcukon.

A Progresszív Szlovákia nem csak magyar szavazatokat akar bezsebelni, de bizony a normalizálódott magyar-szlovák viszonyt is alá akarja aknázni (emlékezzünk, hogy a Republika képében a Mi Hazánknak is vannak szlovák szövetségesei az EP-ben, és teljesen jól tudnak együtt dolgozni). Az eszetlen sovinizmus, a Kárpát-medence talajgyökeres népeinek egymás iránti gyűlölete veszélyezteti a közös fellépést az Európát fenyegető liberális, marxista métely ellen, így minden viszály a Progresszív Szlovákiához hasonló kártékony elemeket erősíti.

Ha pedig valamiben jók a balliberálisok, akkor az a viszály és a káosz szítása. Szerencséjük van, mert Fico pedig be is kapta a csalit, amit vagy nem látott át, vagy nem akart átlátni, de ez az eredmény szempontjából mindegy is.

Ami viszont számomra inkább meglepő volt, hogy a magyarországi nacionalista közeg egy jelentős része sem ásott le az eredendő okokig, pedig ha megpiszkáljuk egy kicsit a Progresszív Szlovákia körüli állóvizet, láthatjuk, honnan fúj a szél.

Ahogy szorul a hurok, az ellenség is egyre válogatottabb eszközökkel dolgozik. Néha teljes elánnal hirdetik liberális elképzeléseiket, néha pedig „jó nemzetinek” akarnak tűnni, ha éppen az a kifizetődő.

Nem árt éberséget tanúsítanunk…

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info