Június 4-én volt a 106. évfordulója a trianoni országcsonkításnak, amely – jobban mondva az örökségén alapuló párizsi békeszerződés a második világháborút követően – mind a mai napig hatással van az ország, jobban mondva az egész Kárpát-medence életére. Június 4. a magyarság számára egyértelmű gyásznap, az első világháborút lezáró aránytalan büntetésről pedig kellő ismeretet kell szereznie minden generációnak.
Persze jól tudjuk, hogy amíg Trianonnak „nem kell fájnia”, addig van más, amire az év 365 napján emlékeztetik a világot, így minket, magyarokat is. Igen, rendkívül ízléstelen módon akár még június 4-én is.
 A kép illusztráció (készítette: dr. Tarsoly Ádám / hellocsepreg.hu) |
Sátoraljaújhelyen ugyanis éppen a trianoni katasztrófának az évfordulóját választották arra, hogy a holokauszt zempléni áldozatairól emlékezzenek meg, ráadásul egész délután tartó programsorozattal, ahol volt filmvetítés, emlékséta, minden.
A provokatív és szándékos időpontválasztás a kutyát nem zavarta – a Mi Hazánk Mozgalmat leszámítva, Szaljai János vármegyei képviselő hívta fel a figyelmet arra, hogy június 4-én a trianoni békediktátumra emlékezünk, nem a holokausztra.
 |
A politikus ugyan kapott választ a szervezőktől (akik között természetesen a Mazsihisz is ott figyel), szokás szerint semmitmondót, amelyben kifejtették, hogy június első hetében elvileg ez volt az egyetlen időpont, amely „mindenkinek megfelelt”, aztán hosszasan kezdtek értekezni a holokausztról mint a „Zemplén térségét ért súlyos csapásról”.
Köztudomású, hogy az amúgy is jó állapotban lévő magyarországi zsidó reneszánsz a Fidesz uralma alatt teljesedett ki, ezen a tendencián pedig a Tisza kormányzása sem fog változtatni. A sátoraljaújhelyi provokáció egyetlen tiszás (vagy fideszes) politikus szemét sem szúrta, Orbán Anita Közel-Keletről napvilágot látott nyilatkozatai pedig a NER politikájának egyenes folytatását jelentik, sőt, bizonyos szempontból még Szijjártónál is merészebben fogalmazott.
Ha az igazság nem is érdekli a tiszásokat, legalább a józan politika érdekelhetné. Ugyanis egy olyan helyzetben állnak Izrael mellett, amikor is a világ kezd kijózanodni, és egyre többen látnak át a terrorállam mesterkedésein. Ha tehát az erkölcsi tényezőt mellőzzük is, a megfontolt, számító külpolitika is Izrael kritizálását követelné meg.
Hazai viszonylatban viszont falra hányt borsó lenne a Tiszától várni, hogy a trianoni emlékezetpolitikát sehol ne engedjék összemosni a holokauszttal. Ehhez egy olyan nemzeti, értékelvű képviseletre lenne szükség, amelyet nagyon rég nem látott ez az ország.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
