Azonban azon a bizonyos étlapon más „nyalánkságok” is szerepelnek, melyekről Orbán Viktor sem mert (akart) beszélni: egészségügyi, járványkezelési mezbe öltöztetett gazdasági-politikai jellegű intézkedések, népességcsökkentési tervek, a digitális pénz bevezetése, a digitális megfigyelési rendszer tökélyre fejlesztése, a magántulajdon felszámolása („nem lesz semmid és boldog leszel”), Nagy-Izrael megteremtésének terve, valamint a „zöld átállásnak” nevezett őrület. (Bár ez utóbbi ügyben mintha óvatos visszalépés történt volna a mélyülő energiaválság nyomán.) Érdemes azonban rámutatni: a „szép, új világ” eljövetelét biztosító eszközök, illetve célok nem állnak egymással összhangban, sőt feloldhatatlan ellentétek feszülnek közöttük. Vegyük például az Oroszország elleni háború kérdését, melyről egyre többet beszélnek európai katonai és politikai vezetők, már a nagy küzdelem időpontját is megjelölve. Csakhogy az LMBTQ-érzékenyítésen átesett, jelentős részben feminizált, a férfias erőt mélységesen elutasító nyugati társadalmakban ugyan hányan fognak hősiesen, lelkesen harcolni ukrán területen a „3-4 éven belül feltétlenül bekövetkező orosz agresszió” ellen? Ha kiölik az ifjúság lelkéből a keresztény, a hazafias értékeket és nem hősiességre, helytállásra, bátorságra, hanem a „szabad szerelemre” és az önmegvalósítás feltétlen elsőbbségére nevelik őket, vajon kik fognak rettenthetetlen bátorsággal helytállni a harcmezőn? (A Berliner Zeitung adta hírül, hogy az elmúlt fél év folyamán mindössze 530 német vállalta az önkéntes fegyveres szolgálatot. Korábban a Bundeswehr 298 200 kötelező kérdőívet küldött ki a fiataloknak. Ezek alapján 1500 orvosi vizsgálatot végeztek, és 530 embert választottak ki.) Lehet persze azzal érvelni, az egyre inkább a mesterséges intelligenciával vezényelt drónok háborúiban a katonák elszántságának, helytállásának, motivációinak jóval kisebb jelentősége lesz. Ugyanakkor az Ukrajna területén zajló NATO-orosz háború tapasztalatai alapján kijelenthetjük: az „emberi tényező” szerepe továbbra is kulcsfontosságú a frontvonalakon.

Nem zárhatjuk ki ugyanakkor, hogy az Oroszország elleni háborút a „globális elit” sem gondolja komolyan. Hiszen tisztában kell lenniük a hagyományos erkölcsi értékek megsemmisítése céljából főként a „közösségi média” révén zajló pusztítás mértékével, mely főként az ifjúság lelkében-szellemében okozott jóvátehetetlennek tűnő károkat. Talán az eszement kardcsörtető retorika pusztán a fegyverlobbi érdekeit szolgálja, netán a gazdasági fellendülést kívánják előmozdítani a fegyverkezés fokozása révén. Esetleg a külső fenyegetés rémének falra festésével (és a fegyverkezés céljait szolgáló közös hitelfelvétellel) az Európai Egyesült Államok megteremtését kívánják felgyorsítani.

De ellentmondás feszül a genderizmus révén történő társadalombomlasztás és lélekrombolás, valamint a tömeges migráció nyomán bekövetkező, teljes lakosságcserére, a fehér faj felszámolására irányuló tervek között is. Az európai bevándorlók jelentős részét kitevő muszlimok ugyanis a legkevésbé sem nézik jó szemmel a gender propagandát, a Pride-felvonulásokat és az iskolai LMBTQ-érzékenyítő programokat. Persze lehet abban bízni, hogy ha a fehér emberek többségét a „szabad szerelem” és az „elfogadás” hamis jelszavaival el lehetett bolondítani, akkor a muzulmán migránsok tömegeinek is idővel át lehet mosni az agyát. Igen ám, de az iszlám vallást korántsem bomlasztotta fel semmiféle „reneszánsz” illetve „felvilágosodás”, mint történt az a kereszténység esetében, melynek következtében a fehér nemzetek többsége védtelen maradt az emberi civilizáció alapértékeinek aláásását célzó ördögi támadásokkal szemben. Vagy a nyugati világ urai az „oszd meg és uralkodj” stratégiájának jegyében nem is bánják, ha az iszlamisták és a gender ideológiai hívei egymás ellen fenekednek, vagyis a „védett állat lelegeli a védett növényt”?

További válaszra váró kérdés, hogy vajon mennyire támaszkodhat a nyugati világ óriási mértékű támogatása nélkül közel-keleti hegemóniáját fenntartani aligha képes Izrael az eljövendő Európai Kalifátusra vagy akár csak egy jelentős iszlám lakossággal rendelkező Európai Unióra? Az európai lakosságcsere nyomán eltűnik ugyan a „nácizmusra hajlamos” fehér faj, azonban a részben muzulmán „új európaiak” aligha fognak lelkesedni Izrael újabb és újabb háborúiért. Mi több, a már most sem csekély mértékű antiszemitizmus növekedésére is számítani lehet a vén kontinensen. Az Európát uraló londoni City pedig ölbe tett kézzel nézi végig, mi több, a migráció ösztönzésével, szervezésével elő is segíti az Izrael-ellenes érzelmek erősödését?

Mint látjuk, az „új világrend” megálmodói és építőmesterei előtt számos akadály tornyosul. További tisztázó elmélkedések és megbeszélések várnak még rájuk. Érzékelhető is némi zavar a soraikban, főleg ami az Oroszország elleni háború, Európa és a Közel-Kelet (kiemelten a perzsa állam) helyzetének megítélését, valamint a Kínához fűződő viszony kérdését illeti. Továbbá feltétlen követelmény a számukra, hogy a „szép, új világ” álmával szemben fellépő „konzervatív” és „patrióta” erőket is ők uralják és irányítsák. (E téren teljes a siker: a Nigel Farage vezette angol „jobboldal”, Le Pen megszelídült Nemzeti Frontja, a korábban a Goldman Sachsnál is alkalmazásban álló, a liberálisokra szavazó és leszbikus Alice Weidel AfD-je, a példaszerűen néppártosodott Giorgia Meloni olasz miniszterelnök ellen aligha veszélyeztetik a globális pénzhatalmi rendszer nagyszabású világot átalakító terveit.) A fentebb jelzett ellentmondások elsimításának műveletében pedig nem teljesen alaptalanul bízhat a „háttérhatalom” a „közösségi média” lélekromboló és agysorvasztó tevékenysége hatékonyságának fokozódásában (a magyarországi választás vízválasztó lehet e tekintetben), a mesterséges intelligencia és a robotizáció rohamos térnyerésében, a digitális megfigyelési rendszerek teljes körű kiépítésében, a gyógyszer- és oltásipar minden korábbinál erőteljesebb csatasorba állításának növekvő lehetőségében az alattvalók megrendszabályozása, megfigyelése, illetve viselkedésük befolyásolása érdekében.