Berlin, 1943. február 26., 17:20 (Német Távirati Iroda)
– Ismernünk kell a zsidókérdést, hogy a háború mostani konstellációját megérthessük – állapítja meg Göbbels dr. birodalmi miniszter a Reich című hetilapban „Európa válsága” című cikkében.
 Joseph Göbbels (1897-1945) |
A miniszter ezzel kapcsolatban rámutat arra a tényre, hogy a tengelyhatalmak az életüket fenyegető világküzdelembe bonyolódtak, amelyben egyik oldalon a keleti bolsevizmus – állítólag a nemzetközi szocializmus legradikálisabb megnyilvánulása –, a másik oldalon pedig a nyugati plutokráciák, a nemzetközi kapitalizmus legradikálisabb megnyilvánulása rohannak rájuk. Hiába keressük a rejtély megoldását – hangoztatja Göbbels doktor –, ha a tényállás vizsgálatánál figyelmen kívül hagyjuk a zsidókérdést. Ha rávilágít az ember a dolgok hátterére, akkor nagyon hamar előbukkan az egész lelki és szellemi zűrzavar spiritus rectora, az államok és népek bomlasztásának erjesztő anyaga, a nemzetközi zsidóság.
A zsidóság két módot ismer arra, hogy zárt népközösségek felett uralomra jusson, és uralmát fenntartsa: a nemzetközi kapitalizmust és a nemzetközi bolsevizmust. A kettő csak stílusában és megnyilatkozásában tér el egymástól, de nem lényegében. Az egyik radikálisabb testvére a másiknak. A zsidóság a hatalomhoz vezető útján mindig arra törekszik a legserényebben, hogy az államok és népek természetes védekezését megbénítsa és elaltassa, hol úgy, hogy a nemzetek népi erejéből származó minden ellenállásnak eleve lerontja a hitelét és ezáltal nem is engedi szóhoz, hol úgy, hogy a veszélyt lehetőleg csekélynek és ártalmatlannak tünteti fel, míg végül is feltartóztathatatlanná nem válik.
Most éppen a fejlődésnek ebben a szakában élünk. A bolsevisták Nyugat-Európa jelmezét öltötték magukra, és a plutokraták ebben az első pillanatra elképesztő álöltözetben mutatják be őket a csodálkozó világnak. Elképzelhető, milyen derültséget keltenek a szovjetben azok a semleges és angol-amerikai lapokban is megjelenő cikkek, amelyek a bolsevizmust úgy tüntetik fel, mint a polgári ártalmatlanság megtestesülését.
Euróba legválságosabb időszakában élünk.
Földrészünk lelki és katonai ellenállóerejének minden meglazulása a keleti bolsevizmussal szemben az ellenállási akarat gyorsan közelgő megbénulásának veszélyét rejti magában, attól kezdve pedig az elmaradhatatlan következmény már csak az idő és az alkalmas pillanat kérdése lenne.
A miniszter rámutat arra, hogy a nyugati országok zsidói serényen munkálkodnak azon, hogy a fenyegető veszélyt ártalmatlannak tüntessék fel, és ezzel az európai közönség számára félig-meddig élvezhetővé tegyék. Ezt a célt szolgálja az az állításuk, hogy a bolsevizmus az elmúlt két évben megtisztult és polgáribb ábrázatot öltött.
Természetesen ennek éppen az ellenkezője igaz – állapítja meg Göbbels dr. Nem a bolsevizmus hasonult a plutokráciához, hanem sokkal inkább a plutokrácia a bolsevizmushoz. Különböző vérmérsékletek egyesülése esetén – itt pedig erről van szó – mindig a radikálisabb rész kerül fölénybe. Ez erre a politikai-katonai ágyasságra is áll. A Kreml pillanatnyi jámborsága csak színlelt, viszont az anglikán egyház rokonszenve a bolsevizmus iránt valódi. A szovjet nagyságok kegyes hangú frázisai mögött már felfedezzük a bolsevista, istentagadás fintorát, amelyet nem küszöböltek ki, és a célja most is az, hogy az alkalmas pillanatban újrakezdje a felszámolást, és az európai államokban folytassa a lelkészek kiirtását, amit a Szovjetunióban százezrek megölésével már befejezett. A keresztény egyházak talán csak akkor értesülnének arról, mit is jelent a vitatható istenellenesség.
Gyermekes dolognak minősíti a miniszter, ha valaki esetleg hitelt ad az angolok és amerikaiak mondásainak, hogy egyszer majd fegyveres kézzel megóvják Európát a bolsevizmustól. Amit a német véderő nem tudna megtenni – hangsúlyozza Göbbels dr. –, annak végrehajtására a világ egyetlen katonai hatalma sem lenne képes, egészen eltekintve attól, hogy egyáltalán meg akarja-e tenni. Mert mértékadó angol és amerikai lapok már ma azt mondják, hogy a Szovjetuniónak szabad kezet kell adni. Mindez egy rövid mondatban elmondható, de az egész civilizált emberiség pusztulásának tragédiáját magában foglalja.
Nyomatékosan hangsúlyozza ezzel kapcsolatban Göbbels dr., hogy a zsidó terrorizmus a Szovjetunióban nemcsak az értelmiségi körök ellen irányul, hanem még inkább számszerűleg különösen latba eső mértékben a munkás- és parasztosztály ellen.
Emlékeztet arra, hogy a szovjet kényszermunkatáborokban milliószámra pusztultak el nyomorultan a dolgozók. Ha a Szovjetunió – írja – ilyen sorsot juttat saját népének, hogyan járna el majd idegen népekkel?
Az európai államok és népek ellen irányuló legpokolibb merénylet kísérletével állunk szemben – folytatja Göbbels dr. –, és ezzel szemben csak egyetlen eszköz áll rendelkezésre: a fegyveres ellenállás, amíg a világellenség terítékre nem kerül. Egyedül erről van szó. A veszélyen csak a népek nemzeti ereje lehet úrrá. Elégtétellel láthatjuk a veszély nemzetközi megvitatásában, hogy felismerése a veszély közeledtével együtt növekszik. Európa bizonyos köreiben már mutatkoznak a jelei bizonyos európai közösségtudatnak. Európa ma nagyrészt a kábultság állapotában él. Ha azonban egyszer elég erőt mutat, hogy a mérget kivágja, és ne gondolkozzék és érezzen többé úgy, amint ellenségei bebeszélik neki, hanem amint önfenntartási ösztöne előírja, akkor mindent megnyert.
Nem hisszük – fejezi be a cikket Göbbels dr. –, hogy földrészünknek az a szándéka, hogy feladja önmagát. Fejlődésének nem a végén, hanem új fejlődése kezdetén áll. A zsidóság fordulatokban gazdag történelme folyamán már gyakran állt közvetlenül a végső diadal előtt, hogy azután a döntést megelőző utolsó órában megint visszavessék alsóbbrendű léte sötétségébe. Európa anyagi és szellemi válsága drámai csúcspontjához közeledik. Aki ezen a csúcsponton leginkább ura erejének, azé lesz a győzelem. Ezért számunkra ma inkább érvényes, mint valaha a jelszó: a legfontosabb, hogy résen legyünk! (MTI)
