Az animizmus az eurázsiai sztyeppén általánosan elterjedt elképzelés arról, hogy a természeti jelenségeknek szellemük van. Ez még akkor alakult ki, amikor az emberek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, jóval az állattartás és a földművelés megjelenése előtt. A vadászó-gyűjtögető életmód szoros kapcsolatot tartott fenn a természettel, és az emberek felismerték a kölcsönös függést.

A magyar néprajz tanúskodik arról, hogy nálunk is megvolt az animizmus elképzelése. Elég a világfára és a középső világ szellemeire gondolni, a természeti elemek, a hegyek, a folyók, a fák, az állatok szellemeire. Hogy milyen fontos volt ez a régi magyaroknak, azt Theophülaktosz is tanúsítja: ".. szentnek tartják a tüzet, a levegőt, és a vizet tisztelik, a földet himnuszokkal dicsőítik". Az őseink nemcsak megszemélyesítették, de atyának és anyának nevezték a természet elemeit (szellőanya, tűzatya stb.), mintha családtagként tekintenének rájuk. A tengrizmus pedig az embert nem a természet urának, hanem a természet részének tekinti.

Az animizmust követő szibériai törzseknél a mai napig láthatjuk, hogy a víz tisztasága szent, a tűzbe nem szabad mindenféle szemetet dobálni, és amikor az erdőn áthaladnak, nem zajonganak, nehogy megzavarják az erdő szellemét. Ha az ember elvehet valamit a természettől, az a természeti szellemeknek köszönhető. Ezek, bár láthatatlanok, a néphit szerint a tűz különös sistergése vagy egy róka ugatása elárulthatja a jelenlétüket. A szibériaiak a sikeres halászathoz, vadászathoz felajánlást tesznek a folyó, a tó vagy az erdő szellemének. Egy állatot sem szabad feleslegesen megölni, és amikor szükségből megteszik, azt a legkíméletesebben kell elvégezni, nehogy magukra haragitsák a szellemét, ami ugyanúgy az újjászületés része.

A természeti szellemeket tisztelni kell ahhoz, hogy harmóniában éljünk a környezetünkkel. Ha egy törzs például rénszarvasokat tart, számos dolog miatt aggódhat: nem betegszenek-e meg az állatok, fognak-e elleni, tejet adni. Akkor adják meg a legjobb esélyt arra, hogy a jószágok elkerülik a betegséget, terméketlenséget, egyéb bajokat, ha jól bánnak velük, jó legelőt találnak nekik, megvédik a ragadozóktól. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy tisztelni kell a rénszarvasok szellemét. Ez a világnézet lehetővé teszi, hogy az ember a lehető legjobban boldoguljon, függetlenül attól, hogy van-e a rénszarvasoknak szelleme.

Hoppál Mihály, a sámánizmus híres kutatója rámutat, hogy amikor egyes népek a természet jelenségeit megszemélyesítik, már önmagában emiatt nem is tudnak úgy gondolni a környezetre, mint élettelen anyagra, amit csak ki kell használni¹. Az animizmus arra ösztönzi az embert, hogy a harmóniát keresse a környezetével.

Az egyensúly fenntartását a mértékletesség teszi lehetővé. A halászó-vadászó népek tudták, hogy nem szabad az élőhelyet túlvadászni, mert akkor a következő évben éhínség lesz, ellenségeskedés vagy törzsi háborúk következnek. A mértéktelenség, a fennhéjázás, a pazarlás magára haragítja az Istent és a szellemeket. Ebből a szemléletből fakadóan a szükségesnél többet nem vettek el a természettől. Manapság a statisztikusok negyedévente mérik a fogyasztást, és ha valamelyik időszakban csökken, akkor a közgazdászok pánikba esnek. A régi felfogás ezzel szöges ellentétben állt, az egyensúly fontosabb volt a fogyasztásnál.

Mi jelentősége van ennek a mai korra nézve? Az embernek a környezet védelme mellett a saját életében is meg kell találni az egyensúlyt a természetes és a mesterséges között. Hogy mennyire eltávolodtunk a természettől, azt mutatja a szennyezett víz, a szmogos levegő, az egészségtelen ételek, a tüneteket kezelő gyógyszerek, antibiotikumokkal tömött állatok stb. Képletesen azt is mondhatnánk, hogy magunkra haragítottuk az összes természeti szellemet. Kell-e csodálkozni azon, hogy a termékenység messze a megmaradáshoz szükséges kettő alatt van mindenhol a fejlett világban?

Sokan betonfalak között, számítógép előtt, a virtuális valóságban töltik idejüket, míg a technikai fejlődés életünk minden területére befurakodik. C. S. Lewis brit író figyelmeztet: az ember a technológia segítségével legyőzi a természetet, de mi van, ha az ember a természet része? A technológia le fogja győzni az embert. Vagyis valahol meg kell húzni egy határt abban, hogy meddig engedjük át a technológiának az életünket, és megteremteni az egyensúlyt. Innen nézve, hetente egy óra séta az erdőben akár szertartásnak is tekinthető, mivel egy időre helyreállítja a kapcsolatot ember és természet között, a testet és lelket egyaránt gyógyítva.

Mit mondana valamelyik ősünk, ha a múltból itt teremne? Ha csak azt az egy dolgot látná, hogy mennyire szennyezettek a folyóink, hogy a Duna vizéből nemhogy inni lehetetlen, de belemenni is alig lehetséges, nagyon rossz érzés fogná el. Úgy gondolná, megsértettük a víz szellemét, felborult az egyensúly a természettel, és ezért a magyar nép fennmaradása hatalmas veszélyben van. De vajon nem lenne-e igaza a fentiek tükrében?

Az animizmus, ez az ősidőkből való bölcsesség tehát ma is működik. A kérdés, hogy vannak-e még, akik követni szeretnék.

Az erkölcs és a transzcendenssel való kapcsolat minden vallásban szorosan összefügg. A bibliában Mózes törvényei erkölcsi törvények, Jézus tanításai erkölcsi tanítások. A buddhizmusban a helyes erkölcs szükséges a megvilágosodáshoz. A sintóban, ha valaki letér a helyes útról, megszegi a tabukat, a szellemek megbetegíthetik, vagy akár meg is ölhetik. Az isteni törvény mindig erkölcsi, kifejezi az adott nép transzcendenssel való kapcsolatát. A kérdés tehát, hogy létezik-e magyar erkölcs?

Természetesen létezik, de nem valamilyen próféta vagy vallásalapító által kinyilatkoztatott tanításként, hanem mint az ősöktől ránk hagyományozott népi erkölcs. Ez más természetvallásban is így van, a sintóban, az odinizmusban vagy a hellenizmusban. Szophoklész 2500 éves művének, az Antigonénak a fő konfliktusa, hogy a király megtiltja a halott Polüneikész eltemetését, szembemenve az isteni törvénnyel. De honnan tudták, mi az isteni törvény, ha a hellenizmusban nincs kinyilatkoztatás? A hagyományon keresztül, amit isteni eredetűnek tartottak.

A magyarok erkölcsét mondák és népmesék őrizték meg szájhagyomány útján, majd később írásos formában. Ebben a népi erkölcsben olyan értékek jelennek meg, mint a becsület, az igazmondás, az igazság melletti kiállás, bátorság, önzetlenség, vendégszeretet stb. Ezek a bibliától független, régről ránk hagyományozott értékek (a tórában például nincs olyan törvény, hogy "Ne hazudj!", ellenben az igazmondás a magyarság számára mindig fontos érték volt, lásd: igazmondó juhász).

A népmeséink legrégebbi rétege az "egyszer volt, hol nem volt" kezdetűek, amihez hasonlót ("egyszer volt, egyszer nem volt" kezdettel) az Urál környékén találtak a kutatók². Ezek célja egyszerre volt a szórakoztatás és tanítás, gyermekek és felnőttek egyaránt tudták, hogy a magyarok erkölcse szerint mi a helyes. A mai korban Hollywoodnak ugyanez a célja, szórakoztatás és nevelés, csak náluk hamis az erkölcs, és idegenektől jön az üzenet.

Ha valaki a régészeti leleteket tanulmányozza a honfoglalás korából, akkor azt találja, hogy a magyaroknál nem volt emberábrázolás³. Több mint tízezer honfoglaláskori leletből mindössze három hajfonatkorongon van valamilyen elmosódott lovas alak (Sárrétudvar, Szentistván, Tiszasüly). Valakinek eszébe juthat a nagyszentmiklósi kincs a rajta lévő nő alakkal, de az avar lelet. Még az állatábrázolás is nagyon ritka, és szinte csak női tárgyakon látható. Biztosan nem tudjuk, miért, de abban egyetértés van, hogy ennek vallási oka volt. Ezzel kapcsolatban a saját értelmezésemet szeretném megosztani az olvasóval.

Számos vallásban előfordul, hogy elkerülik az emberábrázolást. Ennek az az oka, hogy különválasszák azt, ami szellemi, attól, ami anyagi, materiális, fizikai, és elkerüljék a bálványozást. A buddhizmus eredeti szimbóluma például a dharma kerék volt, a Buddha-szobrok csak később terjedtek el a szoborkészítők jóvoltából, vagyis üzleti okból. A biblia tízparancsolata eredetileg két kőtáblán helyezkedett el, az első öt parancsolat vonatkozott az Istenre fontossági sorrendben, a második öt (a "Ne gyilkolj!" parancsolattól) az emberre, szintén fontossági sorrendben. A sorrend meghatározásában az ortodox egyházzal értek egyet, ez alapján az Istenre vonatkozó második legerősebb parancsolat, hogy ne csinálj semmilyen ember- vagy állatábrázolást. Ennek az a célja, hogy a fizikai világhoz és igényekhez erősen kötődő hétköznapi emberek semmiképpen ne tárgyiasítsák és ne keverjék össze azt, ami spirituális, azzal, ami anyagi. Az ószövetségben szinte minden második oldalon előjön a bálványimádás, és úgy tűnik, hogy amit az ábrahámi vallások csak erőszakkal tudtak a népeikre kényszeríteni, azt a mi őseink maguktól megértették.

Ateisták és teisták vitájában mindig előjön az a megállapítás, ami nagyjából úgy hangzik, hogy: "Márpedig nincs olyan felhőn ülő ember vagy ufószerű lény, akit Istennek nevezhetnénk". A biblia szerint az Isten láthatatlan (vagyis nincs fizikai tulajdonsága, tömege, atomjai, színe stb.), tehát nincs ellentmondás az ateistákkal, hiszen az ufó is fizikai lény. A probléma azzal van, hogy nem tudnak a kérdésről érdemben fogalmat alkotni. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk, hogyan néz ki az Isten, azt a kérdést kellene feltenni, hogy létezhet-e olyan dolog, aminek nincsenek fizikai tulajdonságai. Például létezik-e matematika? Mert ha igen, akkor azt mondhatjuk, hogy van olyan dolog, aminek nincsenek atomjai, tömege stb., mégis létezik.

Ez a példa csak arra szolgál, hogy rávilágítson, nem minden írható le fizikai jellemzőkkel, de egyébként úgy gondolom, hogy a matematika létezik, más szellemi dologtól elkülöníthető, vannak törvényei, amelyek alkalmazása működik, és a racionális ember gondolkodásának alapköve. Aki ezt megérti, soha nem akar majd szellemi dolognak képi ábrázolást vagy szobrot készíteni, ahogyan nincs szobra a matematikának sem, ami előtt valaki hajlongana.

Spiritualitás szempontjából, az előzőek mellett, beszélhetnénk még a magyar kultúra gazdagságáról. Ötször annyi népdalunk van, mint a németeknek, és több mint 40 000 népmesénk, amihez a kutatók nem írnak összehasonlító számadatot, de megjegyzik, hogy igen büszkék lehetünk rá. Magyarország a honfoglalást követően Európa harmadik legerősebb állama volt, világi és szellemi nagyhatalom. Ebből mára semmi nem maradt a világi dolgok tekintetében, de ma is egy valaha volt szellemi nagyhatalom örökösei vagyunk.

(A szerző olvasónk.)

Hivatkozások:

¹Hoppál Mihály: Nature worship in Siberian shamanism (1997)
²A honfoglalók műveltsége (MTA BTK Őstörténeti Témacsoport, 2018, 74. o.)
³A honfoglalók műveltsége (MTA BTK Őstörténeti Témacsoport, 2018, 201. o.)