A West Balkánban történt borzalmas tragédia bizonyos szempontból érdekes megvilágításba helyezi a hivatalos holokauszt-történetet. A hírekben ugyanis az szerepelt, hogy a szórakozóhely pénzéhségtől vezérelt üzemeltetői egy 1238 m²-es helyiségbe engedtek be 2500 fiatalt. Ami annyit jelent, hogy 1 m²-re nagyjából 2 fiatal jutott. Ennek következtében a szórakozni vágyó tinédzserek mozdulni sem tudtak az iszonyatos zsúfoltság miatt. Mint a médiumokban megjelenő pszichológusoktól megtudhattuk, ha ennyire közel van egymáshoz ilyen sok ember, akkor „feszültté válnak”, és ezért „könnyen alakul ki pánik”.
Egyes sajtóorgánumokban még pontosabban utánaszámoltak, és arra a következtetésre jutottak, hogy a West Balkán diszkóban egy emberre 0,4 m² hely jutott. A különbség lényegtelen, durván számolva azt mondhatjuk, olyan iszonyatos zsúfoltság alakult ki, hogy egy fiatalnak csak egy fél négyzetméteres helye maradt. Nem csoda, ha mindenki „ideges és feszült” volt, és „a fiatalok pánikba estek”. (Aminek okáról oly mélyen hallgat a rendőrség és a média.)
Igen ám, de léteztek olyan helyek - mégpedig kiemelten fontos, már-már mitikusnak számító helyek -, ahol ötször-tízszer ennyi embert zsúfoltak össze, mint a West Balkán elnevezésű szórakozóhelyen. Hol? Hát a gázkamrákban! Rudolf Höss, az auschwitzi láger egykori parancsnoka (erőszakkal kicsikart) tanúvallomásában azt állította, hogy 2000 embert tuszkoltak be a 210 m² alapterületű gázkamrába. (Lásd a 3968-as számú dokumentumot – Höss egyébként a ma Krema II. néven ismert, és romos állapotban lévő „gázkamráról” beszélt.) Rudolf Vrba, egy másik úgynevezett szemtanú az I Cannot Forgive (Nem tudok megbocsájtani, Bantam, 1964.) című könyvében (10. old.) azt állította, hogy 3000 ember volt egyszerre, egy-egy kivégzés alkalmával a 210 m² alapterületű gázkamrában. De még rajta is túltesz egy Pery Broad nevű, nyilván „abszolút megbízható” német szemtanú, aki egyik „teljesen hiteles” adatokat tartalmazó „visszaemlékezésében” (KL Auschwitz in den Augen der SS, Verlag des Staatl. Museums Auschwitz, 1973., 180-181. old.) úgy emlékszik, hogy egyszerre 4000 embert zsúfoltak be a Krema II-es gázkamrába.
Persze tudom én, hogy a matematika szabályait holokauszt-ügyekben nem szokás alkalmazni, de most az egyszer tegyünk kivételt. A fennmaradt tanúvallomásokból ugyanis az derül ki, hogy a birkenaui II. számú krematórium úgynevezett gázkamrájába (valóságban: hullakamra) lehetséges volt 1 m²-re 10-14, vagy akár 20 embert is beterelni! Ehhez képes a West Balkán diszkója valósággal üresen tátongott azon a borzalmas éjszakán! Meglehet, lódítanak a gázkamrákról beszámoló idézett „szemtanúk”, de ekkorát? Ami annál inkább botrányos, mivel ezeknek a teljesen megbízhatatlan, túlzásokba eső és hazudozó szemtanúknak (a nácikat erőszakkal kényszerítették arra, hogy „mindent bevalljanak”) a „tanúvallomásaira” alapozva ítélték el az úgynevezett háborús bűnösöket, az ő beszámolóikra hivatkozva ültették a vádlottak padjára a német népet, és az ilyen színvonalú „visszaemlékezésekre” építették föl a szent holokauszt-történetet.
Perge Ottó - Kuruc.info
 20 darab is elfér belőlük egyetlen négyzetméteren? |
Egyes sajtóorgánumokban még pontosabban utánaszámoltak, és arra a következtetésre jutottak, hogy a West Balkán diszkóban egy emberre 0,4 m² hely jutott. A különbség lényegtelen, durván számolva azt mondhatjuk, olyan iszonyatos zsúfoltság alakult ki, hogy egy fiatalnak csak egy fél négyzetméteres helye maradt. Nem csoda, ha mindenki „ideges és feszült” volt, és „a fiatalok pánikba estek”. (Aminek okáról oly mélyen hallgat a rendőrség és a média.)
Igen ám, de léteztek olyan helyek - mégpedig kiemelten fontos, már-már mitikusnak számító helyek -, ahol ötször-tízszer ennyi embert zsúfoltak össze, mint a West Balkán elnevezésű szórakozóhelyen. Hol? Hát a gázkamrákban! Rudolf Höss, az auschwitzi láger egykori parancsnoka (erőszakkal kicsikart) tanúvallomásában azt állította, hogy 2000 embert tuszkoltak be a 210 m² alapterületű gázkamrába. (Lásd a 3968-as számú dokumentumot – Höss egyébként a ma Krema II. néven ismert, és romos állapotban lévő „gázkamráról” beszélt.) Rudolf Vrba, egy másik úgynevezett szemtanú az I Cannot Forgive (Nem tudok megbocsájtani, Bantam, 1964.) című könyvében (10. old.) azt állította, hogy 3000 ember volt egyszerre, egy-egy kivégzés alkalmával a 210 m² alapterületű gázkamrában. De még rajta is túltesz egy Pery Broad nevű, nyilván „abszolút megbízható” német szemtanú, aki egyik „teljesen hiteles” adatokat tartalmazó „visszaemlékezésében” (KL Auschwitz in den Augen der SS, Verlag des Staatl. Museums Auschwitz, 1973., 180-181. old.) úgy emlékszik, hogy egyszerre 4000 embert zsúfoltak be a Krema II-es gázkamrába.
Persze tudom én, hogy a matematika szabályait holokauszt-ügyekben nem szokás alkalmazni, de most az egyszer tegyünk kivételt. A fennmaradt tanúvallomásokból ugyanis az derül ki, hogy a birkenaui II. számú krematórium úgynevezett gázkamrájába (valóságban: hullakamra) lehetséges volt 1 m²-re 10-14, vagy akár 20 embert is beterelni! Ehhez képes a West Balkán diszkója valósággal üresen tátongott azon a borzalmas éjszakán! Meglehet, lódítanak a gázkamrákról beszámoló idézett „szemtanúk”, de ekkorát? Ami annál inkább botrányos, mivel ezeknek a teljesen megbízhatatlan, túlzásokba eső és hazudozó szemtanúknak (a nácikat erőszakkal kényszerítették arra, hogy „mindent bevalljanak”) a „tanúvallomásaira” alapozva ítélték el az úgynevezett háborús bűnösöket, az ő beszámolóikra hivatkozva ültették a vádlottak padjára a német népet, és az ilyen színvonalú „visszaemlékezésekre” építették föl a szent holokauszt-történetet.
Perge Ottó - Kuruc.info
