1944 júliusában a szovjetek behatoltak a Belzecben található állítólagos haláltábor területére. 19 hónappal később a nürnbergi per szovjet főügyésze a következő kinyilatkoztatást tette:

"A belseni (belzeci) tábort 1940-ben hozták létre, azonban 1942-ben építették meg az elektromos berendezést, amely emberek tömeges megsemmisítésére volt alkalmas. Azzal az ürüggyel, hogy a foglyokat fürdeni viszik, megparancsolták nekik, hogy vetkőzzenek le, majd bevezették őket egy épületbe, ahol a padlóba különleges módon áramot vezettek, és az emberek meghaltak."
(Nurember Trial transcript - Feb 19, 1946)

1946-ban a Zsidó Antifasiszta Bizottságok, a Zsidó Világkongresszus, valamint a szovjet hatóságok támogatásával megjelent egy úgynevezett Fekete Könyv, melyben a németeknek a Szovjetunió területén elkövetett állítólagos bűncselekményeit mutatták be. A minősíthetetlenül színvonaltalan firkálmányban a következők olvashatók:

"A belzeci lágert a föld alá építették. Egy elektromos krematóriumot építettek. A föld alatti épületben két csarnok volt. Az embereket a vasúti kocsikból egyenesen az első csarnokba vitték. Ott a foglyok levetkőztek, majd meztelenül át kellett menniük a másik helyiségbe. Itt a padló egy hatalmas platóhoz hasonlított. Amikor az embereket ráállították, a padló lesüllyedt egy vízzel teli medencébe. Miután majdnem ellepte őket a víz, több millió voltos áramot vezettek bele, és mindenki azonnal meghalt. A padló megint felemelkedett, és másodszor is elektromos áramot vezettek keresztül az embereken, amely teljesen elégette őket, úgyhogy alig maradt belőlük más, mint némi hamu.”
(The Black Book: The Nazi Crime Against the Jewish People)

Az elektromos áramos történetet immár teljes mértékben ejtették a hivatalos holotörténelem Belzecre vonatkozó dogmái közül. A következő kérdések azonban mindenképpen fölmerülnek: hogyan lehetséges, hogy 1946 februárjában – másfél évvel a belzeci tábor „felszabadítása” után – a szovjet hatóságok nem tudták még megállapítani, miképpen történtek az állítólagos kivégzések Belzecben? És ha ilyesfajta – ma már a hivatalos holokauszt-történészek által is beismerten – hamis vádakkal illették a német vádlottakat a nürnbergi per során, akkor nem lehetséges, hogy más vádpontok is hazugságokon alapultak, és az egész eljárás koncepciós pernek tekinthető? És vajon ha a belzeci „elektromos áramos” kivégzésekről szóló állítások valótlannak bizonyultak, akkor nem képzelhető-e el, hogy a holokauszt-történet ma érvényben lévő (és a törvény szigorával védett) bizonyos tételei körül sincsen minden rendben?

Mi a ma érvényes hivatalos holokauszt-dogma Belzec-kel kapcsolatban? Az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának hivatalos honlapján a következő megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatás olvasható: „Belzecben a gázosítási akció 1942 március közepén kezdődött el... Amint a kamrák ajtajai bezáródtak, a kisegítő rendőri egységek beindítottak egy motort, amely a gázkamráknak helyet adó épületen kívül volt elhelyezve. Szén-monoxid gázt vezettek be a gázkamrákba, megölve az oda bezsúfolt foglyokat.” A vízbe süllyedő padlóról, az elektromos áramos kivégzésről immár egyetlen szó sem esik. (És halálos szén-monoxidot termelő motor fajtáját sem nagyon merik már boncolgatni, a dízelmotor mint kivégzőeszköz, ugyanis nem bizonyult éppen jó ötletnek.) Várható-e a jelenleg érvényes holokauszt-történet újabb változása, vagy a mostani a végső verzió?

Perge Ottó - Kuruc.info