Egy gyereket nevel? Akkor jóval többet tesz az országért, mint sokan, akik tudniillik egyet se vállalnak. De ez semmire nem lesz elég. A magyar lakosság öles léptekkel halad a kihalás felé, akárhogy forgatjuk a számokat, ezt még két gyerekkel se lehet megállítani.

Ma azon az úton járunk, ami a grafikonon a legkisebb népességhez vezet: 2100-ra a magyar lakosság nagyjából megfeleződik, kevesebben leszünk 4 milliónál. Ez akkor történik meg, ha a jelenlegihez képest változatlan termékenységgel és halálozással vészeljük át az évszázadot, magyarán továbbra is túl kevés gyerek születik, és magas marad a halálozások száma. A grafikonon látható becslés az ENSZ országokra lebontott átfogó előrejelzéséből származik, ami a jelenlegi állapotból különböző termékenységi rátákkal számolva jelzi előre a népesség alakulását.

Hasonló lehangoló előrejelzéssel állt elő július elején a KSH Népességtudományi Intézete is. A magyar eredmények nagyjából megfelelnek az ENSZ-prognózisának: az alapforgatókönyv szerint 2060-ra kevesebb mint 8 millióra fogyunk, de az is lehet, hogy 6,7 millióra, ha Isten áldását továbbra is ennyien utasítják vissza. Ehhez az is hozzátartozna, hogy a jelenleginél nem lennénk sokkal egészségesebbek a következő évtizedekben, így nem sokat emelkedne a várható élettartamunk, és továbbra is a kivándorlók országa lennénk, mint most.

A magyar termékenység évtizedek óta túl alacsony ahhoz, hogy megálljon a népességfogyás. Egy nő átlagosan 1,4 gyereket vállal a 2014-es adatok szerint, ez a termékenységi ráta. A mélypont 2011-ben volt, akkor egy nőre átlagosan kicsivel több mint 1,2 gyerekvállalás jutott, ehhez képest a tavalyi adat már javulás.

De ezzel még messze nem vagyunk kinn a vízből. Az ENSZ becslése alapján még akkor is 6,5 millió környékére fogyunk 2100-ra, ha fokozatosan növekszik a termékenységünk, és pár évtized múlva egy nő már valamivel több mint 1,8 gyereket vállal (ez a grafikonon a közepes termékenységi pálya). Ennél is rosszabbul alakul a sorsunk, ha ebben az évszázadban nem találjuk ki, mit tegyünk a kivándorló magyarokkal és a bevándorlókkal, hogy jól jöjjünk ki a történetből. Most a migrációs egyenlegünk negatív, többen mennek el innen, mint ahányan jönnek. Ha ezt az egyenleget feltornásznánk nullára, még akkor is kevesebb mint 6 millióan lennénk közepes termékenység mellett (ezt mutatja a grafikonon a 0 migrációs pálya).

Az egyetlen reményünk az lehetne, ha elkezdenénk jóval több gyereket vállalni. Akkor érnénk el azt a szívderítő, felfelé kunkorodó pályát, amivel 2100-ra ismét 10 millió felett lenne az ország lakossága. De ezt tehát csak akkor érhetnénk el, ha fokozatosan emelkedne a termékenységünk, és a végén egy nő már átlagosan több mint 2,3 gyereket vállalna. Ez a pálya nagyjából a lehetetlen kategóriája. A Népességtudományi Intézet legjobb forgatókönyve szerint is átlagosan 1,7 gyereket vállalna egy nő, ami az ENSZ becslésében csak a közepes termékenységet súrolja alulról.

A csökkenő népesség legkellemetlenebb következménye az lesz, hogy pár évtized alatt Magyarország a nyugdíjasok országává alakul, vagy inkább az idősek országává (és az öregezők országává... - a szerk.), mert az állam úgysem tud majd olyan nyugdíjat fizetni, amiből az idősek meg tudnak élni. Ehhez a leggyorsabb út a mai pályánk, így alakulhat a jövő:

Ha egyre kevesebb gyerek születik, akkor arányában egyre több lesz az idős ember, és közben meredeken apad a magyarok aktív csoportja, akiknek el kell eltartaniuk a a társadalom másik két részét. A 2100-as évek Magyarországán a jelenlegi közel 1,5 millió gyerek helyett csak nagyjából 400 ezer lesz, és több mint 1,5 millió 65 év feletti (ma közel 1,8 millió ember van ebben a korcsoportban). Akkoriban ezt a csoportot már nem a jelenlegi 6,6 millió aktív korú magyar tartja el, hanem alig több mint 2 millió:

Ha végigkattintja az éveket, láthatja, hogyan fogynak az aktívak és hogyan nő az eltartandó része a társadalomnak. A jelenlegi kereteink közül nézve az évszázad végére várható helyzet teljesen élhetetlennek tűnik. Hiszen ma is sok esetben túl magasak az aktív lakosság terhei, amiből finanszírozni kell a lakosság eltartott részét.

Ma egy eltartott magyarra (gyerekre és idős korúra) kicsivel több mint két aktív korú jut, 2100-ra viszont már alig több mint egy. Vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy az aktív lakosságnak akkor arányában kétszer annyi embert kell majd eltartania, mint most. Ezen belül az aktívak és a nyugdíjasok aránya (az úgynevezett időskori függőségi ráta) még látványosabban megugrik az ENSZ becslései alapján: ma egy nyugdíjasra majdnem négy aktív korú magyar jut, 2100 körül már csak 1,3.

Bár most erre haladunk, alakulhat ennél jobban is a termékenységünk. Ez azonban nem ment meg minket a társadalmunk elöregedésétől, az évszázad nagy részében sokkal több időset kell majd eltartani, mint most. Ezen a grafikonon azt nézegetheti, hogy száz 15–64 éves magyarra mikor hány 65 feletti jut:

(HVG nyomán)

Kapcsolódó: A TASZ ügyvezető igazgatója szerint kihaló faj a magyar