Visszavonta a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az emberölésért első fokon hét év börtönre ítélt V. Pál Gyula vácszentlászlói borosgazda javára az ítélethirdetés után bejelentett fellebbezését. Szerintük a hét év börtön "egyáltalán nem túl szigorú, hanem törvénysértően enyhe".
 Ebből a pincéből lopták a bort azok, akiket oly nagyon sajnál az ügyészség |
Hatalmas közfelháborodás fogadta a Budapest-környéki Törvényszék tavaly novemberben kihirdetett ítéletét, amelyben "emberölés bűntettének kísérletéért" hét év börtönbüntetésre ítélte V. Pál Gyula vácszentlászlói vállalkozót. V.-t eredetileg életveszélyt okozó testi sértés elkövetésével vádolta az ügyészség, amiért fagyállót kevert saját készítésű meggyborába, így próbálta meg kideríteni, hogy kik loptak el mintegy 70 liter bort a drótkerítéssel körbezárt kertjében lévő löszfalba vájt ajtó nélküli pincéjéből.
Vallomásai szerint V. Pál Gyula azért próbált meg maga a végére járni, hogy ki vagy kik járnak rendszeresen a kertjébe és vittek el már onnan láncfűrészt, létrát, horgászbotokat is, mert úgy vélte, a rendőrség ilyen piti ügyekkel úgysem foglalkozik. (A bíróság elsőfokú ítélete szerint azonban soha nem tett bejelentést a rendőrségen.) Úgy gondolta, a fagyállóval kevert bor hányást, hallucinációt okoz az elkövetőnél, aki biztosan kórházba kerül. Akit tehát a fagyállós bor ellopása után kórházba visznek a faluból, az a tolvaj.
Sz. Sándor (V. Pál Gyula nem rá gyanakodott) a nyomozás szerint legalább négy alkalommal lopott bort V. pincéjéből. Utoljára 2013 október 25-én vitt el több flakonnyi vörösbort, amelyet részben családtagjaival közösen fogyasztott el, egy részét pedig eladta egy ismerősének, aki azonban keserűnek találta, "mintha fagyálló vagy patkányméreg lenne benne", ezért kiöntötte.
Sz. Sándor másnap rosszul lett. Családja körében eleinte senki nem gondolt semmi rosszra. A fagyálló okozta mérgezés hatása "ránézésre" alig különbözik a merev részegségtől. Az orvosok is csak alaposabb vizsgálat után tudnak különbséget tenni. Így Sz. családja nem sietett kórházba vinni Sándort. Amikor aztán mégis megtették, már késő volt.
V. Pál Gyula a rendőrségen először tagadta, hogy ő tette volna a fagyállót a borába. Később beismerte, de előbb azt állította, hogy egy liternyit öntött a lopások után még megmaradt 10-12 liternyi borba, majd azt, hogy két-három decit húsz literbe. Ellentmondásos vallomást tett arról is, hogy a tolvajok miképpen vihették el a bort. Vallomása szerint a pincében nem volt olyan eszköz, amivel a hordóból kilophatták volna. Tagadta ugyanakkor, hogy ő maga palackokba fejtette volna a mérgezett italt.
V. Pál Gyula azzal védekezett, hogy a sok lopás, a tehetetlenség és a kilátástalanság miatt, hirtelen felindultságában nyúlt a fagyállóhoz, de nem akart embert ölni, sem maradandó egészségkárosodást okozni senkinek. Ezt azonban a bíróság nem hitte el neki. Kertészmérnökként tudnia kellett – már csak azért is, mert ő maga is használt a munkájához vegyszereket –, hogy a fagyálló képes kioltani az ember életét.
Rámutatott a bíróság, hogy a vádlott a vallomásaiban azt elismerte, hogy azt akarta, a tolvaj hányjon, hallucináljon, kerüljön kórházba. Emiatt azonban cselekménye a bírói indoklás szerint már nem minősülhet gondatlannak, hiszen bevallottan kívánta, hogy a tolvaj valamiféle egészségkárosodást szenvedjen. Nem hashajtót tett a borba, hanem – a szakértők szerint – a halálos adag háromszorosának megfelelő mennyiségű fagyállót.
Ezért ítélte el végül az elsőfokú bíróság emberölésért V. Pál Gyulát. Mert - indoklásuk szerint - "tudnia kellett, hogy a fagyállós akciója a tolvaj halálát is okozhatja, de vagy kívánta is ezt az eredményt, vagy könnyelműen beletörődött ennek a lehetőségébe". Mint ahogy abba is, hogy a mérgezett borból esetleg mások is fogyaszthatnak. Mint ahogy fogyasztottak is. Öten. És az "áldozaton" kívül még egy ember orvosi segítségre szorult.
Minden jel szerint az ítélet okozta hatalmas közfelháborodás miatt az ügyészség szinte példátlan módon a vádlott javára jelentett be enyhítést. Ezt bírálta felül a fellebbviteli főügyészség, melynek szerintük az elsőfokú ítélet "nemhogy túl szigorú, hanem törvénysértően enyhe".
Kétszeresen minősített emberölés kísérletéért (több emberen, illetve több ember életét veszélyeztetve követte el a vádlott az ügyészség szerint a tettét) középmértéken számolva is hét évnél jóval szigorúbb büntetést kellett volna kiszabnia a vádhatóság szerint a bíróságnak, amely enyhítő körülményként értékelte egyebek között a vádlott sérelmére elkövetett lopásokat, amikor is a tolvajok 120 liter meggyborából 70 litert vitték el.
V. Pál Gyula azonban hét évnél súlyosabb ítéletet nem kaphat. A súlyosítási tilalom értelmében, ha az elsőfokú per végén nem jelentett be az ügyész fellebbezést a vádlott terhére (esetünk épphogy az érdekében tette ezt), később már nem teheti meg. Így a majdani másodfokú eljárás tétje, hogy marad-e a borosgazdára első fokon kiszabott hét év börtön, vagy a másodfok az ügyészi indítvány dacára enyhít az ítéleten.
Az ügyészség szerint amit V. tett, semmiképpen sem minősíthető megelőző jogos védelemnek, hiszen a törvény az ilyen esetben is tiltja az emberi élet kioltását, annak súlyos és közvetlen veszélyeztetését.
Ebben az esetben ráadásul V. azért palackozta ki a korábban hordóban tartott borát, miután fagyállót kevert bele, hogy a tolvaj biztosan el tudja vinni azt. Nem védte tehát a termékét, hanem "egyfajta magánmegtorlás eszközéül használta fel azt".
(Nol)
