Portálunkon ugyan beszámoltunk már arról, hogy Bóka János, a kormány „antiszemitizmus elleni megbízottja” Jeruzsálemben aggódott a mindig csak fokozódó antiszemitizmus miatt, sőt napok óta Izraelből írja bejegyzéseit, de legutóbbi cikkünk óta sem állt le, gyakorlatilag ontja magából a szolgai zsidóimádatot, járt izraeli labdarúgó-kupadöntőn, holokauszt-emlékközpontban, és felsorolni is nehéz lenne, hol még. Mi pedig természetesen elhisszük, hogy ezt nem az adófizetők pénzén teszi. Jelen pillanatban egyébként nem kevesebb, mint 16 (!) Facebook-bejegyzésnél jár október 27-e óta.
 A fénykép alapján még az izraeli ceremóniamester fején sincs kipa, de Bóka természetesen nem hagyhatta ki (fotó: az SZDSZ-es Facebook-oldala) |
David Ben-Gurion (1886–1973) Izrael Állam alapító atyja és első miniszterelnöke volt. A modern Izrael történetének egyik legmeghatározóbb alakja, aki kulcsszerepet játszott a zsidó állam létrehozásában és megszilárdításában. 1886. október 16-án született Plonskban (akkor Oroszország, ma Lengyelország), eredeti neve pedig David Grün. Majd Palesztinába vándorolt ki 1906-ban, a cionista mozgalom lelkes tagjaként. Részt vett több korai cionista és szocialista szervezet (pl. Poalei Cion) munkájában. A brit mandátum idején a Zsidó Ügynökség (Jewish Agency) vezetőjeként ő képviselte a palesztinai zsidóságot a nemzetközi fórumokon.
 Lerótta kegyeletét Herzl Tivadar emléke előtt is, ahogy David Ben-Gurion sírjánál is járt. De ki is volt utóbbi? |
1948. május 14-én Ben-Gurion olvasta fel Izrael függetlenségi nyilatkozatát, amellyel hivatalosan is megszületett a zsidó állam. Az Izraeli Függetlenségi Háború idején ő szervezte meg az ország védelmét és az izraeli hadsereg (IDF) létrehozását. Miniszterelnökként és hadügyminiszterként döntő szerepe volt az állam intézményrendszerének felépítésében, a bevándorlási hullámok kezelésében és a gazdaság megszervezésében.
Erősen hitt abban, hogy a zsidó népnek saját földre és önálló államra van szüksége, és ezért pragmatikus, de határozott politikát folytatott. Egyébként szocialista alapelveket vallott, de természetesen mindig a zsidó érdek állt a fókuszban. Kiemelten támogatta a kibucok (mezőgazdasági közösségek) létrejöttét és a honvédelem megszervezését. 1973. december 1-jén hunyt el, 87 évesen.
Vannak azonban érdekesebb kérdések is „Izrael atyjának” életében. Egy alkalommal azt állította: „Ha én arab lennék, sosem fogadnám el Izrael létét.” Ez mutatja, tudta ő, mi a valóság. Persze nem arab volt, hanem zsidó. Mégpedig a „legjavából”.
Nevéhez fűződik 1948-ban az első háború után 700 ezer palesztin menekült visszafogadásának megakadályozása. Márpedig ez a döntés alapozta meg a palesztin menekültkérdést, ami azóta is az egyik legélesebb konfliktuspont Izrael és a palesztinok között.
Az 1950-es évek elején több esetben katonai megtorló akciókat engedélyezett Jordánia vagy Egyiptom felől érkező beszivárgók ellen, amelyek során arab civilek is meghaltak.
Néhány híres kijelentése:
- Nem számít, mit mondanak a gojok (nem zsidók), az a fontos, mit csinálnak a zsidók.
- A palesztinkérdés megoldása nem politikai, hanem demográfiai kérdés.
- Izraelnek mindenekelőtt zsidónak kell maradnia, még ha ez demokráciaellenes döntéseket is jelent.
Természetesen nehéz megbecsülni, hogy konkrétan Ben-Gurion döntései nyomán hány palesztin civil vesztette életét, de nem kevés, legalább 10-15 ezer kioltott emberéletről volt szó.
De tudunk egészen konkrét esetekről is, amikor az 1950-es évek elején (különösen 1950–1953 között) az izraeli hadsereg több „megtorló hadműveletet” hajtott végre Jordánia, Egyiptom vagy a Gázai övezet irányába, válaszul beszivárgók támadásaira. A legismertebb mészárlás a Qibya-incidens volt 1953-ban, ott 69 civil halt meg, főként nők és gyermekek. Ez Ben-Gurion kormánya alatt volt, és Ariel Saron egysége hajtotta végre.
 Ennyi maradt Qibya faluból (fotó: english.wafa.ps) |
Bóka János közösségi médiás bejegyzéseiben egyébként most a napokban is gyakran írt a béke fontosságáról, miszerint közösen „harcolnak a békéért”. Ismerjük, milyen ez a zsidó „béke”. Már a kezdeti szakaszai, vagy mondjuk úgy, az alapkőletétel is civil életek vérével volt öntözve...
Henney Viktor – Kuruc.info
Orbán SZDSZ-es miniszterének további "zsidó-keresztény" kalandjaiból:
