Színe és visszája címmel közölt vezércikket a Demokrata főszerkesztője. Bencsik András azzal kezdte, hogy "Szeretném pofán verni Magyar Pétert. Semmi finomkodás: arcul ütés, meglegyintés és hasonlók. Nem bizony, hanem egyenesen, ahogy jön, lendületből jól pofán akarom verni ezt a csalót."
 Az idei szent békemenet és a sukár mozgalmárok |
A publicista szerint ezt Bayer Zsolt barátja is biztos támogatná, sőt Stefka István, valamint Széles Gábor is.
Bencsiket a "pimasz tolvajlás" háborította fel, ahogy ez a "kiugrott NER-kegyenc ellopta a Békemenetet", leutánozta azt, "ellopta a szent mozgalmat". (A békepárt békegyűlésének békeharcosai pedig kicsit sem koppintották Rákosi elvtárs békemozgalmát... - a szerk.)
Az újságíró ezután felidézte a Békemenet "dicsőséges" történetét 2012-től kezdve, amelyet "történelmi pillanatnak", "csodának" minősített, mert olyat a világ még soha nem látott, hogy megtelt az Andrássy út. A Fidesz melletti vonulást Bencsik a "szeretet és a béke" megnyilvánulásának látja.
Ehhez képest pár sorral lejjebb Bencsik András Magyar Pétert rágcsálónak nevezi, aki mindent fordítva csinál, és "robotember hangja van". A publicista szerint a Tisza követői mindent a gyűlölet és a bosszú nevében tesznek, és ellenségként tekintenek a fideszesekre. Innen jön tehát a cikk címe is, színe és visszája, vagyis a valóságot és annak ördögi kópiáját látja ma Bencsik András a közéletben.
"Egy küzdelmes jelenét élő ország népe és egy bosszúra, zsákmányra, hatalomra éhes horda összecsapása … ami hamarosan bekövetkezik."
A cikk végén kis nemzetközi kitekintő után Bencsik feltette a kérdést, hogy az olvasó melyiket választaná.
(24 nyomán)
