Magyar Péter azt írta, hogy a korábbi kormányfő maga dönthetett rajtaütésekről vagy épp eljárások elhúzásáról. "Vállalnia kell a felelősséget!" - fogalmazott.

A Telex szerdai cikke szerint a kormányzat, azon belül is Orbán Viktor döntött arról, hogy március 5-én rajta kell ütni az ukrán "aranykonvojon", noha a rajtaütést szakmailag semmi sem indokolta. A lap olyan háttérbeszélgetésekre hivatkozott, amelyeket az ügyre rálátó vagy az ügyben érintett forrásokkal folytatott az elmúlt hetekben, írja az MTI.

Március 5-én az ukrán pénzszállítók két, Ausztriából Ukrajnába tartó furgonját az alacskai pihenőhelynél egy rendőrautó villogóval előzte meg és állította félre. A szállítmány Ausztriából, a Raiffeisen Banktól tartott az Oscsadbank ukrán központja felé egy ismert tranzitútvonalon. Az alacskai pihenőhelyen már felfegyverkezve várták az ukránokat a TEK kommandósai. A furgonokban talált 27 milliárd forintnyi pénzt és befektetési aranyat a NAV lefoglalta, az ukrán állampolgárságú pénzszállítókat viszont órákkal később elengedték és kiutasították az országból.

Az eset, amely másnap került nyilvánosságra, súlyos nemzetközi visszhangot váltott ki. Az Orbán-kormány elbüszkélkedett a látványos rajtaütéssel, hivatalos Facebook-oldalán osztotta meg a TEK videóját. A kormányzati kommunikáció azt sejtette, hogy az ukránok illegálisan szállították a pénzt és az aranyat. Ukrajna teljesen másképp látta, Kijev szerint Magyarország egyszerűen elrabolta az ukránok pénzét. Utóbbira rímelt Lázár János egyik akkori nyilatkozata is, az akkori építési és közlekedési miniszter azt mondta, hogy „nem tudjuk, ki és miért küldte ezt a lóvét, vissza nem adjuk”. Mindezt azután nyilatkozta Lázár, hogy Orbán Viktor rendeletbe írta: Ukrajna két hónapig biztosan nem kapja vissza az aranyát és pénzét, az így megszerzett vagyon a vizsgálatok lezárultáig a magyar hatóságok felügyelete alatt marad.

Ezzel egyidejűleg a NAV pénzmosás gyanújára hivatkozva indított eljárást, az osztrák jegybank viszont értetlenül állt a vádak hallatán, mondván, a készpénz országok közötti szállítása bevett és legális banki gyakorlat. Az osztrák hatóságok sem találtak semmi kivetnivalót vagy szabálytalanságot a transzporttal vagy a pénzzel kapcsolatban. Az ukrán Oscsadbank jogi képviselője március közepén feljelentést tett a Központi Nyomozó Főügyészségen hivatali visszaélés és terrorcselekmény bűntettének gyanúja miatt.

Miután a Fidesz elbukta a választást, fordult a kocka.

A NAV – ekkor már mit sem törődve az orbáni rendelettel – visszaadta az ukránoknak a lefoglalt vagyont, az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság pedig visszavonta az ukrán pénzszállítókkal szemben elrendelt kiutasítást, valamint a beutazási és tartózkodási tilalmat is. És kiderült, hogy az ügyész, aki betekinthetett a titkos iratokba, úgy ítélte meg, hogy az idegenrendészeti eljárásban az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) az ukránokkal kapcsolatos, nemzetbiztonsági kockázatra utaló tényeket nem támasztotta alá kellő adatokkal.

Az elmúlt hetekben számos olyan forrással sikerült beszélnünk, akik közvetve vagy közvetlenül érintettek voltak az ügyben, vagy pontos rálátással bírtak az alacskai akciót megelőző háttérfolyamatokra. Bár ezek a szereplők – saját felelősségüket mérsékelve – a beszélgetések során rendszeresen egymásra mutogattak, egyetlen pontban mindegyikük narratívája megegyezett. Abban, hogy az „aranykonvoj” elleni fellépést csak papíron kezdeményezték a hatóságok, az akció mögött politikai kalkuláció állt, ők csupán asszisztáltak a felső akarat végrehajtásához.

Megtudtuk, a rajtaütés előtti napon a feljelentést az elhárításért felelős Alkotmányvédelmi Hivatal tette – ezt a Telex megkeresésére az AH el is ismerte. Ahogy azt az értesülésünket is megerősítették, hogy a feljelentést nem a saját információikra, hanem az Információs Hivatal (IH) által gyűjtött adatokra alapozva tették meg.

Az AH és és az IH két külön titkosszolgálat. Az AH az elhárításért, a belbiztonságért felel, tehát belföldön tevékenykedik, míg az IH hírszerzést végez, ezért elsősorban külföldi orientációjú. Jóllehet külön szervezetről van szó, az előző kormányzati ciklusban mindkét szolgálat Rogán Antal felügyelete alá tartozott.

Az „aranykonvoj” előzménytörténetéhez tudni kell, hogy az ukrán fél a háború kirobbanása óta, egészen az alacskai pihenőhelynél történtekig, hatalmas volumenű, éves szinten akár több ezer milliárd forintra rúgó készpénzállományt mozgatott át Magyarország területén. Ahogy azt egy korábbi cikkünkben már részletesen bemutattuk, ezt a logisztikai feladatot éveken át az Orbán Viktor közvetlen baráti köréhez tartozó Garancsi István érdekeltségében lévő cég koordinálta és hajtotta végre. Értesüléseink szerint az Ukrajnába tartó gigantikus pénzösszegek döntő többsége az Egyesült Államokból származott.

Bár információnk szerint a szállításokra 2025-ben figyelt fel az IH, a Telex által folytatott háttérbeszélgetéseknél már ezen a ponton eltérő magyarázatokat hallottunk arról, hogy hol van a sztori kezdőpontja.

Az egyik verzió szerint az IH nem is a pénzszállításra vagy a pénzekre figyelt fel, hanem egy ukrán extitkosszolgára, Hennagyij Ivanovics Kuznyecovra. A hírszerzők állítólag tudtak arról, hogy Kuznyecov az ukrán titkosszolgálat kötelékében volt, ezért amikor értesültek arról, hogy többször belépett az országba, elkezdték figyelni a ténykedését. Ekkor kapcsolták össze őt az egyébként teljesen szabályos pénzszállításokkal, amelyekben részt vett.

A magyar hírszerzés berkein belül úgy vélték, nem lehet a véletlen műve, hogy az ukránok éppen Kuznyecovra bízzák ezt a feladatot. Úgy tudták, az extitkosszolga kifejezetten bizalmas viszonyt ápol Andrij Jermakkal, Volodimir Zelenszkij elnök egyik bizalmi emberével, az Ukrán Elnöki Hivatal korábbi vezetőjével. Jermakot jelenleg pénzmosással vádolják Ukrajnában. Ezen felül Kuznyecov múltja sem patyolattiszta. A hivatalos ukrán bírósági nyilvántartások szerint 2011-ben elítélte a kijevi bíróság. Úgy tudjuk, hogy az IH által összegyűjtött információk szerint korrupciós ügyben marasztalták el, és ezt írja néhány ukrán internetes hírforrás is, ám utóbbiak hitelessége megkérdőjelezhető. Az mindenesetre biztos, hogy Kuznyecovot a bíróság elmarasztalta.

Utóbbinak abból a szempontból volt jelentősége, hogy a pénzszállítást a hatóságok pénzmosással hozták később összefüggésbe, és már maga a gyanú is alapvetően Kuznyecov múltja miatt merülhetett fel. A gyanú azonban meglehetősen gyenge lábakon állt, még akkor is, ha az extitkosszolga kapcsolatai és előélete mellett valóban voltak más furcsaságok is. Például az, hogy nemcsak Ukrajnába vittek pénzeket, hanem visszafelé is, nem kis tételben. Ezt az ukránok részben azzal indokolták, hogy sérült bankjegyeket szállítanak. A magyar szolgálatoknál furcsállták, hogy ennyi sérült bankjegy lenne, és éppen Kuznyecov személye miatt arra gyanakodtak, esetleg valami más, korrupciós szál állhat a háttérben. Márpedig az ukrán korrupciós ügyeket az európai szolgálatok is igyekeznek nyomon követni, lévén hogy nem mindegy, mi lesz a nyugati támogatások sorsa.

Bár ezek a szállítások már 2022 óta zavartalanul folytak, és az ukránok tavaly még hivatalos szerződést is kötöttek a magyar rendőrséggel a konvojok fegyveres biztosítására, tavaly mindössze háromszor, idén pedig csupán egyetlen alkalommal vettek igénybe rendőri kíséretet. Ilyenkor az ukrán fél piaci alapon fizetett a magyar rendőrségnek a védelemért. A magyar szervek nem értették, hogy ha a logisztika folyamatos, miközben rengeteg pénzről van szó, miért csak ilyen ritkán kérik a hivatalos kíséretet. Hasonlóképpen gyanúsnak találták azt is, hogy a rendőrséggel kötött magyar nyelvű szerződés bizonyos pontokon eltért a szolgálatok által megszerzett angol és ukrán nyelvű kontraktusok szövegétől. Míg a magyar verzióban a szállítmány végső címzettjeként az ukrán állami Oscsadbank szerepelt, addig az angol és ukrán nyelvű dokumentumok egy varsói pénzintézetet jelöltek meg kedvezményezettként. És azt sem értették, hogy ennyi pénzt miért fegyvertelenül szállítanak.

A fentiek azonban legfeljebb csak gyanús jelek, amelyek tisztázásra vagy további titkos vizsgálatra szorulnának, hiszen önmagukban nem ütköznek törvénybe, még csak nem is szabálytalanok. A kormányzatnak azonban ezek az IH által megszerzett információk már elégnek bizonyultak ahhoz, hogy ügyet kreáljanak belőle – ráadásul a fenti információk egy részét már bőven a rajtaütés után tudták meg, tehát az akció előtt még ennél is szerényebb adatokból indultak ki.

A rajtaütés időpontja sem véletlen. Orbán Viktor meggyőződése volt, hogy az ukránok politikai okokból nem engedik Magyarországra az olajat az oroszok által meglőtt Barátság kőolajvezetéken keresztül és nem azért, mert nem tudják megjavítani a sérült vezetéket. A korábbi kormányzat belső ügyeit ismerő egyik forrás ennek tulajdonítja, hogy miért erőltette Orbán a rajtaütést. A miniszterelnök erőből akart válaszolni Kijevnek.

Azt, hogy mi motiválta Orbánt, nemcsak az ügyben érintett egyik forrás állította lapunknak, de a volt miniszterelnök egyik nyilatkozata is erre utal. Orbán a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) tavaszi Gazdasági Évnyitóján, március 5-én közölte, hogy a magyar kormány rá fogja kényszeríteni az ukrán vezetést és az EU-t, hogy újraindítsák az olajszállítást a Barátság kőolajvezetéken, még mielőtt a gáztartalékok kimerülnének.

„Győzni fogunk, és erővel fogunk győzni, semmilyen kiegyezés nem lesz, az olajblokádot le fogjuk törni. Erőből rá fogjuk kényszeríteni az ukránokat, hogy újraindítsák az olajszállítást. Feltétel nélkül és hamarosan nyissák meg a Barátság vezetéket” – mondta a rendezvényen Orbán Viktor. Az időpont lényeges, hiszen ez március 5-én volt, amikor a nyilvánosság még semmit nem tudott a történtekről.

Az ügy részleteit ismerő forrásoktól megtudtuk, hogy a NAV az ügyészségnek köszönhetően lett az ügy „gazdája”. A Telex megkeresésére a Legfőbb Ügyészség szóvivője, dr. Fazekas Géza közölte: mivel az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentése a pénzmosás egyszerű gyanúját alapozta meg, ezért az ügyészség a feljelentést megküldte a NAV Bűnügyi Főigazgatóságának és a NAV-ot jelölte ki eljáró nyomozó hatóságként. „A NAV a nyomozást a feljelentés alapján elrendelte” – írta lapunknak Fazekas. A szóvivő válaszában megjegyezte, hogy a rajtaütés ezután történt, arról az ügyészség nem tudott, csak utólag szerzett róla tudomást.

Bár a NAV-nak van saját bevetési egysége, ezúttal nem ezt az egységet, hanem a Terrorelhárítási Központot (TEK) jelölték ki a végrehajtásra. Háttérbeszélgetéseken ezt részben azzal magyarázták, hogy azt hitték, az ukránoknál fegyver lesz, és úgy ítélték meg, a TEK felkészültebb egy ilyen helyzetben. De egy kormányzathoz közel álló forrás nem tagadta, hogy ennek is politikai oka volt, mert a TEK felvonultatása eleve látványosabb, mint a NAV által használt Merkúr kommandóé. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre a TEK azt válaszolta, hogy a jogszabályok értelmében bizonyos esetekben kizárólagos hatáskörrel végzi a „bűncselekményekkel gyanúsítható személyek elfogását, előállítását a felkérő szervek részére”, erre a feladatra pedig a NAV kérte fel.

A TEK által előállított ukránokat ugyanakkor nem gyanúsították meg semmilyen bűncselekménnyel, ennek ellenére végig bilincsben voltak. A Fővárosi Nyomozó Ügyészség jogellenes fogva tartás bűntette és más bűncselekmények miatt eljárást is indított.

Arra, hogy miért nem az IH tett feljelentést, ha a hírszerzők végezték a felderítést, az érintett szereplők többféle magyarázattal álltak elő. Akadt olyan érintett, aki azt mondta, hogy azért az AH, mert idegenrendészeti eljárásban ők szoktak eljárni, márpedig a pénzszállítókkal szemben idegenrendészeti eljárás indult. Egy másik magyarázat szerint nem lett volna jó, ha az ügyben külföldön is adatokat gyűjtő hírszerzés az eljárás során képbe kerül.

De olyan magyarázat is elhangzott, hogy az IH azért nem akarta vállalni a feljelentést, mert pontosan tudták, hogy a pénzmosásról szóló gyanú igencsak gyenge lábakon állt. Sőt, beszéltünk olyan forrásokkal is, akik azt állították: az IH-t kifejezetten rosszul érintette a feljelentés és az azt követő rajtaütés, mert a hírszerzőknek terveik lettek volna Kuznyecovval, és a történtek teljesen tönkretették az addigi műveletüket.

Nehéz eldönteni, hogy melyik magyarázat állhat közelebb a valósághoz, mert a háttérbeszélgetéseink során úgy tűnt, hogy az érintettek a felelősséget a másikra tolják, és érezhetően kisebbítik a saját szerepüket.

Azt több forrás is elmondta, hogy a kormányzat részéről március elején érkezett az utasítás arról, hogy mikor legyen a rajtaütés. Utóbbi információnkat kérdésünkre az Alkotmányvédelmi Hivatal is megerősítette. Az AH a Telexnek küldött válaszában közölte: március elején a Miniszterelnöki Kabinetiroda Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatokat Felügyelő Államtitkársága irányából jött a döntés, miszerint „a pénzszállító autókon történő rajtaütésnek március 5. napján kell megtörténnie”.

Úgy tudjuk, hogy az államtitkárság Orbán Viktor utasítását teljesítette, akit a rajtaütés napján folyamatosan tájékoztattak is a fejleményekről.

Azt több, egymástól független forrás is megerősítette, hogy az „aranykonvoj” elleni műveletet a kormányzaton belül Orbán Viktor rendelte meg, és ő is erőltette az akciót.

Az ügyészség ugyanakkor a Telexnek tagadta, hogy az akció megszervezésével összefüggésben információkat kaptak volna a kormánytól. Kérdésünkre azt válaszolták, hogy „a nyomozás felderítési szakában az ügyészség törvényességi felügyeletet lát el, ennek során önállóan – nem pedig más hatalmi ágakkal együttműködve – dönt, sem a régi, sem az új kormánnyal kapcsolatot nem tart(ott)”.

Bár a Telex forrásai szerint Orbán Viktor a Barátság kőolajvezeték „elzárására” válaszul döntött az akcióról, ezzel a történettel a kormányzati kommunikáció egy másik, általa hangoztatott témára is rá akart repülni, azt sugallva, hogy az ukránok pénze tisztázatlan eredetű, amiből ellenzéki erőket finanszíroznak. Ez a sejtetés az egész történetet körbelengte, ráadásul a fideszes médiabirodalom MI-generált képekkel színesítve adta el a „botrányt”, elfogott bűnözőkként beállítva az ukrán pénzszállítókat. Ahogy arról a Lakmusz később beszámolt, jelöletlen MI-képek és tömeges külföldi lájkok segítettek terjeszteni a Mediaworks lapjainak ukrán pénzszállító témájú posztjait.

A botrányos akció után ugyanakkor az ukrán fél is lépett. A brit Guardiannek ukrán források azt állították, hogy a magyar hatóság emberei „igazságszérumot” adtak be a szállítást vezető ukrán extábornoknak. Ezt az ukránok semmilyen bizonyítékkal nem támasztották alá, de az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy ők is dezinformációval reagáltak. A férfi cukorbeteg volt, de ezt a magyarok nem tudták, viszont amikor rosszul lett, lépniük kellett, ezért kapott orvosi ellátást.

Az ukránellenes kampányt ráadásul nemcsak a Fidesz próbálta felhasználni, de az Orbán Viktorral szövetséges osztrák szélsőjobboldali párt, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) is. Az FPÖ főtitkára, Christian Hafenecker parlamenti képviselő – aki egyébként januárban járt Magyarországon az Alapjogokért Központ meghívására – március közepén az osztrák igazságügyi minisztert, Anna Sporrert kérte számon az ukrán pénzszállítások miatt. Hafenecker a Magyarországon indult nyomozásra hivatkozott, és kifogásolta, hogy az osztrák hatóságok és kormányzat semmilyen tájékoztatást nem adtak az ügyben. Sporrer válaszából az derült ki, hogy Ausztria nem indított nyomozást, nincs folyamatban lévő eljárás, így az osztrák kormány hivatalosan semmilyen érdemi információval nem bír az ügyről.

Az ügyben kérdéseket küldtünk Orbán Viktornak is. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a kormányzat miért és milyen alapon kérte az érintett szerveket az akció lefolytatására. „Kérdéseivel kérem, bátran forduljon az illetékes hatóságokhoz!” – írta válaszában Havasi Bertalan, a volt kormányfő sajtófőnöke.