A legfrissebb bejegyzés mindig legalul olvasható.
Egy kis helyzetértékeléssel szeretnélek zavarni, mert férfiasan megmondva, nagy a feszültség bennem, s ezt belül tartom, így leírva a dolgokat mégis könnyebb.
Szóval, a fiamat most vittem karateedzésre, s mindenki nyugodt az utcákon Tokióban, mintha mi sem történt volna, mindenki vásárol, nyitva minden bolt, étterem, benzinkút, minden. Minden egyes gyermek is ott volt edzésen, mégis érezni egy nagy feszültséget, amiről senki nem beszél, s mindenki úgy tesz, mintha semmi sem törtent volna, valószínűleg azért, mert tudják, ez a legtöbb, amit tehetnek, csinálják a dolgukat, mint eddig. Mi holnap indulunk északra, mert a feleségem bátyját egyszerűen nem érjük el semmilyen formában Sendai-ból, sok élelemmel, ruhával, vízzel elindulunk keresésére.
Közben, amint hazaértem, mindannyiunk telefonjára üzenet jött, miszerint ha esik az eső, semmi esetre se menjünk ki a házból, vigyázzunk erősen, s gondosan, hogy nehogy az eső érintkezzen bőrünkkel, hajunkkal. Azzal indokolták, hogy egy Hitachi gyár megsérült, s hatalmas mennyiségű, emberre veszélyes gáz került a levegőbe. Ez a tévében nem hallható...
Közben a tévében felhívták Tokió s környéke lakosságát (több millió emberről van szó), miszerint ma késő délutántól bármikor levághatják az áramot, készüljön fel mindenki, töltsön fel mindent, a házak víztartályait, telefonokat, számítógépeket, vegyen mindenki annyi elemet, amennyit csak tud még most.
Egyelőre van gáz, villany, víz. Közben elment a feleségem vásárolni biciklivel a legnagyobb nyugalomban, de láttam, hogy a szobában már csomagolt közben mindenféléket egy nagy bőröndbe, tudom, hogy ő is ideges, de senki nem mutatja. Én is úgy tervezem, hogy elmegyek edzeni, mintha mi sem történt volna, pedig a gyomrom kicsit kisebb lett a mai nap, úgy érzem... Jelenleg a halottak s az eltűntek összesen 1450 főnél tartanak, de ez még nőni fog a tévé szerint.
S ami méginkább megdöbbentő, az az, hogy a mai reggel 23 munkásom felvette a munkát, s dolgozik most is, mintha mi sem történt volna.
Ahogy érzem, mindenki fél a nukleáris robbanástól, mert úgy fogalmaznak a tévében, hogy azonnali robbanás szinte kizárt, de nem mondják, hogy későbbi katasztrófa is kis valószínűségű-e egyáltalán. Ez a japán stílus magyarra fordítva: nem tudjuk kontrollálni a helyzetet, nem tudjuk, mi lesz, megtesszük a tőlünk telhetőt.
EBBEN a pillanatban mondják, hogy ROBBANÁS történt a nukleáris erőműben, s FEHÉR füst látható. Meglátjuk, mi lesz ebből...
Friss:
Feleségem most jött vissza vásárlásból, a hírre, hogy levágják az áramot, egy ember 4 liter vizet, 2 db kis kézigázpalackot vehetett csak. Rizs viszont volt határtalan mennyiségben még. Elemlámpák már nem kaphatók. Nem volt kenyér. Hús s egyéb gyümölcsök, zöldség még volt bővebben. Mindenki fürdik sorban, s töltetjük fel a tartályt azonnal, hogy mindig legyen teli.
Újabb levél:
Ingyen osztják a banánt s az onigirit (rizsgombóc-szerű, háromszög alakú) a veszélyeztetett helyeken.
Valószínű, hogy elveszik az áramot, mert percenként mondják be, hogy készüljön mindenki, a rádiót s elemeket készítsék elő, legyen víz, élelem minden házban Tokió területén.
A gyerekek mindenesetre élvezik a helyzetet, s játsszák a sötétben való tájékozódást a szobában elsötétítve.
Videó a robbanásról:
Friss:
Tokyoban szinte minden benzinkút bezárt, ilyent még életemben nem láttam. Találtunk egyet a külterületén, két órája várunk (most hajnal egy óra van) és még kb. 100 méterre vagyunk. Teli kell tankolnunk és kannákba tenni (ez tilos normál esetben) kb. 100 litert, hogy viszonylag nyugodtan elinduljunk Sendai fele és megkeressük a feleségem bátyját. Az ilyenkor szokásos szállító teherautókat sem látni, elképzelhető, hogy rövid időn belül nagyobb hiányok lehetnek Tokyo-ban is mindenből. A 3-3 órás áramlevágások miatt hétfőtől a vonatok csak szakaszosan közlekednek. Ez minimum 3-4 hétig fog tartani. A japán népet a legteljesebb összefogásra és egymás iránti megértésre szólították fel.