Laudert a sajátjai díjazzák,
Kiss Attilát mi
Újabb magyarellenes hadjáratot indított a Zsidó Világkongresszus (WJC), most éppen Kiss Attila rajkai önkormányzati képviselő - egyébként rengeteg magyar ember véleményét képviselő - javaslata ürügyén.
Mint azt örömmel hírül adtuk, az önkormányzati képviselő a rajkai képviselő-testület múlt heti ülésén arra buzdította képviselőtársait, hogy vegyenek kaszát, kapát, és támadjanak meg egy közeli zsinagógát - vagy pedig kergessék ki a Parlament épületéből az Országházat zsinagógává züllesztő gazembereket. Az érintett elmondása szerint az utóbbira gondolt, a Mazsihisz, minden titkok ismerője és az egyedüli igazság letéteményese azonban kinyilatkoztatta: csakis az elsőről lehet szó. A Mazsihisz, örülve, hogy újabb dokumentálható antiszemita megnyilvánulást tarthat pajzsként maga előtt fajtársai honfoglalásának egyengetése közben, gyorsan feljelentést is tett az önkormányzati képviselő ellen.
"Nem szabad válasz nélkül hagyni az ilyen zsidóellenes sértéseket" - mennydörögte Ronald S. Lauder, a WJC elnöke (aki egyébként a világ egyik leggazdagabb embere - 2007-ben több mint 6 milliárd dollárra rúgott a vagyona), "erőteljes politikai cselekvést" sürgetve. Tűrhetetlennek nevezte, hogy egy szabad és demokratikus országban, amely megvédi a kisebbségeket, "a Magyar Gárda és hasonló csoportok a vallási és etnikai kisebbségeket gyalázzák - nemcsak a zsidókat, hanem a cigányokat és másokat is".
A Zsidó Világkongresszus elnöke üdvözölte Gyurcsány Ferenc kormányfő közelmúltbeli kezdeményezését, hogy legyen büntetendő a gyűlöletbeszéd és a gyűlöletkeltés. "Reméljük, a magyar parlament hamarosan egyhangúlag megszavazza ezt a jogi szabályozást" - követelőzött.
Ronald S. Lauder emellett elégedetten nyugtázta, hogy - elvárásaiknak megfelelően - a bíróság tavaly decemberi - első fokú, még nem jogerős - határozatában elrendelte a Magyar Gárda Egyesület feloszlatását. Reményét fejezte ki, hogy az alakulat végül ténylegesen feloszlik. (El kell keserítenünk: a mozgalom nem, legfennebb az egyesület.)
Végezetül figyelmeztette a gyarmat megbízott vezetőit: reméli, hogy "a (magyarországi) politikai vezetők felemelik a szavukat, valahányszor sértő állásfoglalás jelenik meg a sajtóban vagy nyilvános rendezvényeken.
(MTI nyomán)

Kiss Attila az alábbi levelet írta a botrányt kirobbantó Kisalföld oldalára hozzászólásként.
105. Kiss_Attila 2009.02.19. 09:59

Tisztelt Nemzettestvéreim! 
 
Kiss Attila vagyok. Nem használok fantázianevet, vállalom a sajátomat. Ősi magyar tisztesség, hogy nem bújok semmi mögé, sőt, bátran nézek bárki szemébe. Múlt heti hozzászólásommal túl nagy port vertem, s borzoltam a kedélyeket. Őszinte voltam, szeretek az lenni.
Sajnos egy szót rosszul mondtam, s ez korbácsolta föl az indulatokat. Véletlenül Kossuth utcait ejtettem Kossuth téri zsinagóga helyett. Az első nem létezik, a második pedig a mai népnyelvben az Országházat jelenti. Nem én találtam ki ezt a nevet, sokan így használják. Kár ezért a hibáért, bár aki akarta, értette.
Kifüstölésen a kitakarítást értem. Magyar ember az ország házára csak fölnéz és tiszteletben tartja. Kiváltképp, hogy Szent Koronánkat is ott őrzik. Kitakarítani viszont illenék már, hisz Jézus urunk is kiűzte a kufárokat a templomból.  
Kufárokra a magyarnak sincs szüksége. Húszegynéhány év megszakítással idestova száz esztendeje gyalázzák a világ legszebb Parlamentjét, s züllesztik hazánkat a falai közül. 
Kufárok, pártok, politika, megfelelés, politikailag korrektség. Ez a sorsunk, ez a sorsa Mária országának. De tényleg ez? 
 
Hadd idézzem itt Wass Albertet 
 
,,Hát magyar földön már nem  
maradt magyar, 
ki ráncba szedné 
ezt az ősi portán tobzódó 
sok-száz idegent? 
Ébredj, magyar! 
Termőfölded másoknak terem! 
Gonosz irányba sodor 
Ez a megveszekedett új történelem!" 
 
Bár ne lenne igaz, amit ez a dicső, de számkivetett költő ír! De sajnos igaz! Túlságosan is. S mi magyarok csak nézzük, hogy lesz szép hazánk martalékká, hogy züllik posványos süllyesztőbe, erkölcsi fertőbe.
Van nekünk hazánk? Vagy csak kinevezzük a földet, ahol élünk, hazának? Vajon e szó hallatán hány ember szíve dobban meg? Jó kérdés, ugye? Tartsunk önvizsgálatot, s mindenki kérdezze meg önmagától: mit tettél eddig a hazádért? Kis idő után kérdezzünk újra: Mit tudsz tenni érte? Innentől sok millió honfitársunknál üres marad a rovás.
Hányszor tehette volna, hogy kilép a szürkeségből, s azt mondja: Elég! Nem tette, s nem is teszi. Visszasüpped a foteljába, megeszik egy akciósan vett hideg virslit, megiszik rá egy doboz meleg sört, majd megnézi az éppen aktuális sztárt vagy megasztárt a tévében, s elégedetten nyugtázza, hogy ő ezeknél különb ember, és máris jól érzi magát. Ez az igazság!
De igaz az is, hogy vagyunk még néhány ezren, akik hiszünk Magyarország föltámadásában. Merünk nagyot álmodni, s merjük kimondani! Elég volt! Nemzeti vagyonunk elzálogosítva, újabb tizenkétezer milliárd forintra jelzálog a Szent Korona is! S nem ugrott föl tespedtségéből tízmillió magyar, s nem szaladt Budapestre, hogy elmagyarázza népnyúzó urainak, hogy ne tovább, hogy itt valami nincs rendben, ugyanis nekünk nincs koronánk, hanem Magyarország van a Szent Korona tulajdonában. Nem mindegy! Nem kapták föl a fejüket újságírók sem.
Bezzeg fölkapták, amikor kimondtam a véleményem! Rasszista! - mondják rólam, pedig csak a nemzetéért aggódó kőkemény magyar. Kőnél keményebb magyar, akinek fáj a nemzetvesztés. Nagyon fáj! Magyar, akire mai urainknak talán nincs is szükségük, mert nem ,,trendi". Miért nem? Mert házasságban élek, ezáltal nem vagyok sem szingli, sem meleg. Pedig most ez megy!
Három gyerekem van, s így általam nem fogy a magyar. Minő kár!

Parasztember vagyok, s mit ad Isten, gárdista. No, vajon most hányan szisszentek föl, kedves olvasók?
De én innen jelentem: senkinek az életére nem török, de a magyarságomat, nemzettársaim magyarságát az utolsóig képviselem. Akkor is, ha ez valakiket megbotránkoztat. 
Most is azt mondom, fogjunk össze, s amit mások az eszükkel vettek el tőlünk, mi azt az eszünkkel, a kitartásunkkal vegyük vissza! 
 
Eddig írtam a levelemet, amikor megérkezett a Kisalföld, és olvastam Sipőcz úr fölháborodását. Az előbb említett Kossuth utcai elszólásom miatt jogosan értelmezi rosszul mondanivalómat. Én a zsinagógát nem bántom, akik odajárnak, hívő emberek. Fent nevezett úrral pedig közösen szeretnék egy-egy szál virágot vinni. Egyet az általa említett áldozatokra, egyet pedig az internálások, munkatáborok hétszázezer magyar áldozatára. 
 
De a kufárokat a magyar vezetésből elkergetném. Mellesleg származásra való tekintet nélkül, hogy legyen végre egy tisztességes, tiszta, élhető Magyarország. 
 
Tisztelettel: 
 
Kiss Attila

Kapcsolódó: