2020. január 22., szerda, Vince, Surány napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
22:41 Hiába zsidó Vágó, hiába mantrázza Bauer szavait, a kaftános eset után megint nácikollaboráns lett - ráadásul pont Bauer fajtársnak köszönhetően22:27 Megkezdődött a Trump elleni eljárás szenátusi tárgyalása22:10 Mi történik Gyöngyöspatán? - Amikor a fideszes szájkaraté találkozik a valósággal21:23 Nem gondozta Down-szindrómás testvérét, emberölés miatt ítélték el20:40 Szlovénia is bevezetheti a sorkatonai szolgálatot19:19 Türkmenisztán rendelkezik a világ negyedik legnagyobb gázkészletével18:55 Terrorelhárítási akció keretében vettek őrizetbe hét "embert" Franciaországban18:41 Meghalt a több mint három ezrelékes véralkoholszinttel született csecsemő Lengyelországban17:52 Zsidó hála a gettóban megmenekült 68 ezerért, sokadik rész17:24 Mi Hazánk: akinek kell az ingyen étkezés, a családi pótlék stb., attól joggal várja el a társadalom, hogy nevelje a gyermekét17:18 Az igazságügyi miniszter holokamu-rendezvényen dicsekedett el a magyar véleményszabadság lábbal tiprásával16:42 A világ legnehezebb feladványa: vajon hogyan nyilatkoztak szegregálték, milyen formában kellene a "kártérítés"?16:16 Rekordmagasságba emelkedett az áram ára Németországban15:32 Mik lehetnek a klímatéboly végcéljai, mivel fognak előállni a neobolsevikok?15:11 Többfelé tovább romlott a levegőminőség
24 óra legolvasottabbjai

Antimagyarizmus, Holokamu ::

Újabb holokauszt-mesekönyvvel mérgezik a magyar gyermeket + olvasó

Reklám

A Ciceró Könyvstúdió már nem az első olyan gyermekkönyvet adja ki, amely a holokauszt meséjét dolgozza fel úgy, hogy a végeredmény nem lesz tankönyvszerű, és nem is "ismeretterjesztő köntösbe" bújik.
A csíkos pizsamás fiú és a Sobibor után most Morris Gleitzman Egyszer című kötete került a könyvesboltokba. A történet a képzelet szüleménye (akárcsak a többi, igaz történetnek hazudott holokauszt-regény - a szerk.), de állítólag valóságos személy ihlette: Janusz Korczak, a lengyel zsidó orvos és gyermekkönyv-szerző, aki hosszú éveken át segítette egy olyan árvaház működését, melyben kétszáz zsidó kisgyermek nevelkedett.
Ahogyan az a fülszövegből is "kiderül", a nácik 1942-ben kíméletlenül végeztek az árvákkal (ahogy kiirtották a fél Európát, mégis mindenki itt van - vagy Izraelben mészárol), ám pártfogójuknak érdekes módon felajánlották a szabadon való távozás lehetőségét, Korczak azonban nem élt azzal, és a gyerekeket utolsó pillanataikban sem hagyta magukra.
Az Egyszer főhőse, a kis Felix egy árvaházból szökik meg, hogy megtalálja az őt oda beadó, feltehetően már akkor a nácik elöl menekülő szüleit. Fogalma sincs, hogy az apácák miért szólítják Feleknek akkor, amikor egy csapat német katona érkezik, hogy elégessék a könyvtár zsidó szerzőktől származó köteteit. A kisfiú nagy mesemondó, és meg van győződve arról, hogy szülei csak könyvesboltjuk körüli ügyeket intéznek valahol. A könyvégetés láttán azonban útnak indul, hogy megtalálja édesanyját és édesapját, útja közben azonban egyre szörnyűbb események szemtanúja lesz.
Magához vesz egy még nála is fiatalabb lányt, Zeldát, akinek szintén nincsenek szülei. (És persze őt is kíméltlenül kivégezték - többször is.) A városba érve aztán csak a szerencsének köszönhetik, hogy pártfogójukba, egy zsidó gyerekeket bújtató fogorvosba botlanak. Barney küzd azért, hogy együtt, egészségben és életben tarthassa meg kis csapatát, de sokáig ők sem tudnak elbújni a "valóság elöl".
A mese és a szikár, rideg és elképzelhetetlenül kegyetlen valóság kettősségére építi fel kötetét, a gyerekkorból lassan a felnőttségig kísérve Felixet, és talán kis olvasóját is, aki még így sem a maga teljességben szembesül azzal, ami a második világháborúban megtörtént.
Javaslatunk: az Egri csillagok helyett ezt adjuk gyermekeink kezébe, ettől lesznek egészséges öntudatú, büszke magyarok.
(Metropol nyomán)

Adjon az Isten!
 
Olvasva a mai hírek között a holo-mesekönyvről szóló cikketeket, eszembe jutott egy korábban, a Kossuthról MR1-re degradált rádióban elhangzott riport, illetve annak egy részlete.
Az egyik érdekes vonatkozása az a dolognak, hogy az értékesnek, érdekesnek, vagy hasznosnak ítélt tartalmak újra és újra adásba kerülnek, igen próbára téve a valóban hasznos infókra váró hallgatók türelmét. Ezzel a műsorral viszont többször már nem találkoztam, pedig szerettem volna a teljes interjút meghallgatni.
A műsortöredék, amibe belehallgattam, a pesti bombázások idejéről szólt. A riporterrel egy idős hölgy osztotta meg emlékeit, amelyeket intézeti, vagy árvaházi gyermekként élt meg.
Az intézmény mellett olyan objektum volt (mintha a Ludovikát említették volna), amelyet bombázásra ítéltek. A hölgy elmondta, hogy hirtelen német tisztek és katonák jelentek meg, közölték velük a közelgő bombázás tényét, és felszólították az intézmény személyzetét az azonnali kiürítésre. Mint mondották, nem szeretnék, ha ártatlanoknak és a gyermekeknek bajuk esne. Az azonnali kiürítésbe ők is beszálltak, az interjúban szereplő hölgyet egy német tiszt vitte ki a nyakában biztonságos helyre.
A riporter itt közbekérdezett:
- Azt ugye nem tudták a németek, hogy önök zsidók?
A hölgynek nem esett le a tantusz a kérdés nyilvánvaló irányultságát tekintve, de az is lehet, hogy a témát feldolgozó gyakorlattal szemben egyszerűen csak korrekt volt.
- De, tudták, de ennek nem volt jelentősége.
A riporter nem tudta elengedni a témát:
- Biztosan nem tudták, hogy önök ZSIDÓ gyerekek!
A hölgy, annak ellenére, hogy a riporter kezdett kicsit hisztérikusan viselkedni, továbbra is teljesen higgadtan emlékezett vissza:
- Nem volt ennek jelentősége. Az engem mentő tiszt elmondta, hogy neki is vannak otthon hasonló korú gyermekei. Ezt kell tennie.
A riporter még erőlködött óvatosan, de a hölgy továbbra se az elvárt módon reagált, így aztán a téma tovagördült.
A műsor az éjszakai órákban került adásba. Mivel csak töredéket hallottam belőle, szerettem volna az egész riportot hallani. Bíztam az MR1 új műsorpolitikájában, abban, hogy ezt a műsort is hallom még legalább ötször. Most az egyszer hasznosnak is találtam volna.
Mondanom sem kell, soha többet nem találkoztam vele. Talán nem véletlenül…
Nehogy már egy szenilis vén öregasszony belerondítson a gondosan felépített – és mellesleg naaagyon jól jövedelmező – nácifasisztagyerekgyilkos német katona imázsába!
 
Szebb jövőt!
R.M.
Reklám


Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2020 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready