Leírhatatlan érzés volt látni, hogy Csonka-Magyarország minden szegletéből jöttek buzdítani a felvidéki magyarság bástyáját, jelképét, a dunaszerdahelyi DAC-ot. Megható volt látni azt, ahogy ősi ellenfelek egymás mellett állva, zászlóikat egymás mellé kirakva egységesen szurkoltak és álltak ki a Felvidékért, a magyarságért. Hadd ne említsük név szerint azoknak a csapatoknak a nevét, melyeknek szurkolói eljöttek, félünk ugyanis, hogy véletlenül kifelejtenénk valakit, ezzel mélységesen megbántva őket.

A DAC jelenleg a legnagyobb magyar „színház” a Felvidéken. Minden előadására 6-7000 magyar vált jegyet, s ez az, ami a legjobban szúrja a szlovák politikai elit szemét. Hétről hétre ugyanis magyar zászlók hada küzd a felvidéki magyarság létjogosultságáért.

Engedjétek meg, hogy most ne térjünk ki a mérkőzés alatt történtekre, mert e levél a hála és a köszönet levele.

Köszönjük Nektek, hogy eljöttetek, hogy támogattatok és biztattatok minket. Köszönjük az érzést, hogy Veletek együtt szurkolhattunk, mert így még a brutális rendőri attakot is könnyebben viseltük. Külön köszönet az erdélyi szurkolóknak, hogy pénzt és fáradságot nem kímélve utat találtak Dunaszerdahelyre, és jelenlétükkel erősítették bennünk a hitet, hogy ha a magyarokról, a magyarságról van szó, össze tudunk fogni!

Köszönjük!!!