A Felvidék Mán jelent meg az alábbi írás:
A véletlen folytán jutottam el a rozgonyi csata 700. évfordulója alkalmából rendezett kassai konferenciára. Napokkal előtte a főrendezővel összefutottam egy ünnepi eseményen, ott nyomta kezembe a meghívót.
Csak otthon néztem meg tüzetesebben. Ebből kiolvastam, hogy a kassai Pavol Jozef Safárik Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelemtudományi Tanszéke idén március 22-23-án az egyetem dísztermében (az egykori Királyi Ítélőtábla épületében) nemzetközi tudományos-ismeretterjesztő konferenciát szervez A rozgonyi csata a szlovák és magyar történelem összefüggéseiben címmel.
Társrendezők: a magyarbődi Abaúj Kulturális Központ, a Szlovák Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézete és a SZTA Szlovák Történelmi Társasága.
Kisebbségi pedagógusként és kulturális mindenesként csak amolyan amatőr történész vagyok, de a két napra tervezett több mint kéttucatnyi előadásból már első címe szöget ütött a fejembe: Politikai és hatalmi viszonyok fejlődése a történelmi Magyarországon és Szlovákiában a XIV. század (sic!) első felében. Aztán a két nap folyamán elég gyakran elhangzott: Szlovákiában, Szlovákia területén, Kelet-Szlovákiában… – a XIV. század első felében történt események taglalása kapcsán! Egyszer sem hallottam a Felföld (Horná zem, Horniaky) kifejezést, esetleg a történelmi Magyar Királyság, északi, illetve északkeleti területein megfogalmazást. A történelmi megyék használata viszont (Abaúj, Torna, Sáros, Szepes) funkcionális volt.
A vitában nem akartam ünneprontó lenni, ezért inkább arról szóltam, milyen nagy szerencsénk van, hogy a rozgonyi csata előtti eseményeket drámában dolgozta fel Márai Sándor, Kassai polgárok címmel. A darab – ha emlékezetem nem csal – az elmúlt két évtizedben magyar nyelven kétszer került bemutatásra Kassán. Színházaink: a komáromi és kassai közös produkciójaként, és egyszer a budaörsiek vendégelőadásában. Szlovák nyelvű színrevitele a kilencvenes években tervben volt a kassai Állami Színházban, de a mai napig nem került rá sor. Elmondtam, hogy a 700. évforduló erre jó alkalom lett volna, de ha már elmaradt, akkor 2013-ban, amikor Kassa Európa Kulturális Fővárosa lesz, igencsak aktuális lenne: szlovákul és magyarul is bemutatni Kassán. Idéztem a dráma főszereplőjének, János mesternek fiához szóló intelmét, ami ma már szállóigévé vált: Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél!...
Aztán még a rendezők címére azt is elmondtam, hogy - megítélésem szerint - Kassán természetesnek kellene lenni, hogy közös történelmünk tárgyalásánál jelen legyen a magyar nyelv. Ezt azért is tettem szóvá, mert a két miskolci előadó közül az egyik előadása német nyelven, a másik angol nyelven történt. Az Újvidéki Egyetem előadója pedig sajátos szerb-szlovák nyelven adta elő mondandóját.
Megjegyzésemre robbant a bomba! Tajták professzor, a nacionalista szlovák történészek doyenje azzal replikált, hogy Kassán a magyarok aránya 3,8 százalék, nincs jogi alap a magyar nyelv használatára. Majd szinte kéjesen és a birtokon belüliek dölyfösségével azt is hozzátette: tetszenének legalább 20 százalékot alkotni, akkor nem volna akadálya a magyar nyelv használatának, mint az első köztársaságban. Gondolatomon átfutott, hogy a 3,8 százalék keserű valóság a kassai magyaroknak, de nem éppen dicséretes, hanem inkább szégyenteljes bizonyítvány az ország és a demokrácia számára! Mert Kassa magyartalanítása évtizedek óta tart és jelenleg is folyik.
A birtokbavétel hármas stratégiája közismert. Az első lépcső: a terület birtokbavétele. Megtörtént 90 éve. A második: a közösség szétzilálása (kitelepítés, deportáció, reszlovakizáció, betelepítés) és nyelvének gúzsba kötése (diszkriminatív nyelvtörvények, megfélemlítések, tiltások, mellőzések). A harmadik pedig: a történelem kisajátítása. Folyamatban van. Bizonyította ezt ez a konferencia is. Talán a budapesti történészek is így érezhették, s ezért maradtak távol a rendezvényről (pedig éppen ilyenkor kellene a lehető legfelkészültebb történészeknek jelen lenniük, hogy leleplezzék a történelemhamisító területrablók hazugságait - a szerk.).
A főrendező nagyon megbánhatta, hogy az ünnepi hangulatban és jókedvében kezembe csúsztatta a meghívót. Még a szünet alatt is magából kikelve politikai agitációval(!) vádolt. Lehet, hogy ez valakinek politika, de nekem inkább erkölcs és tisztesség. Mert Kassán (!) a rozgonyi csata (!) 700. évfordulóján mellőzni a magyar nyelvet – elszomorító. Különben is, ha már ilyen sikeres volt a magyarok likvidálása Kassán, akkor legalább nagyvonalúságot kellett volna gyakorolni az itteni maradékkal és az odaátiakkal szemben! Vagy a pesti történészek szerint kellett nekem is gondolkodnom: ilyen rendezvényre inkább nem kell elmenni?!
Végezetül: mielőtt valaki summásan arra gondolna, hogy visszaéltem a főrendező figyelmességével és a vendégjoggal, elmondhatom, hogy eddig olyan embernek ismertem őt, aki sosem rejti véka alá a véleményét és a másokét is tolerálja. Figyelmeztetésem jogosságát igazolja jeles szobrász barátom beszámolója, aki a kassai Kelet-szlovákiai Képtár által egyazon időben rendezett konferencián vett részt, és ott is ugyanolyan gőzzel folyt a magyartalanitás! Intő jelek, ha értelmiségi szinten: történészek, történészjelöltek és képzőművészek előtt (is) folyik kútmérgezés. Jó lenne elgondolkodni ezen, mielőtt valami jóvátehetetlenül elromlik!...
Máté László
Kapcsolódó:
