Idézet a Barikád hetilap legújabb számából:
„Itt végződik az én történetem” – Elhunyt Horthy Istvánné gróf Edelsheim-Gyulai Ilona
2013. április 18-án elment nemzetünk utolsó nagyasszonyainak egyike. Élete, lénye, töretlen hite örök példa mindannyiunknak. 95 évesen is gyönyörű, méltóságteljes volt. Gróf Edelsheim-Gyulai Ilona megtért övéihez. Birtokában a bölcsességnek, a földöntúli nyugalomnak, az öröklét méltóságának.
Nos, Horthy Istvánné az egész emigrációja alatt soha sem foglalkozott a magyarság sorsával, hanem élte úri életét a gazdag zsidók adományaiból, ahogy az egész Horthy család. 1945 előtti tevékenységéről két dolgot jegyez fel a történetírás: közreműködött a zsidók "mentésében" és Horthy kiugrási kísérletében, azaz szövetségesünk elárulásában.
Vámos György, az EchoTV díszzsidaja két interjút is készített vele az elmúlt években, ahol Horthy Istvánné kimondottan azt bizonygatta, hogy ő és az egész Horthy család mennyire szerették a zsidókat. Büszkén emlékezik, hogy Menáhém Begínnek, az Irgun nevű terrorcsoport vezetőjének tanácsadója mennyire jó barátjuk volt, és segített nekik az ausztriai és a portugáliai tartózkodásuk alatt.
Szintén a büszkeségtől dagadó keblekkel értekeznek arról, hogy bezzeg Horthy - akárcsak "Sztalin" - nem volt vádlottja a nürnbergi pernek. Csak koronatanúja.
Ez lenne az "örök példa" a magyarság számára? És mindez a Jobbik hivatalos lapjában?
Alább tekinthető meg az egyik interjú. Javasoljuk a feltétlen Horthy-rajongóknak, az elhangzottak alapján próbáljanak ítéletet alkotni, ne a mindnyájunk emlékeiben ott lapuló korabeli Horthy-propagandából táplálkozva háborogjanak (továbbá mielőtt folytatódna a szovjet himnuszos Cipőről szóló cikkünk alatti vita a "halottgyalázásról", emlékeztetnénk: nem ez a célunk, hanem az igazság feltárása és az egyoldalú jellemrajzok árnyalása, még akkor is, ha a rossz hír hozóját sosem szeretik):