Idézzünk a pár nappal ezelőtti Mokka adásában elhangzott Kesznyéten-interjúból:
“- Tettek-e feljelentést?
- Ő. Több feljelentést tettek, de hiába való a feljelentés. Több évig hiába keresték az elkövetőket.
- Ö. Ez némiképpen meglep amit mond. A rendőrség azt nyilatkozta nyolc évre visszamenőleg megnézték és nem tett a védence feljelentést.
- Nyolc évvel ez előtt tett.
- Akkor meg kellene nézni a kilencedik évet?
- Igen. Évekig jelentette, szólt a körzeti megbízottnak, a helyi szerveknek, semmit nem tudtak csinálni.”
Kuruc.info / Arppi S.: Hoppá! A hatóság pont addig nézte vissza, amely időponttól a bácsi valóban nem tett bejelentést. Előtte tett, tucatszám, csak éppen dokumentáltan soha, semmikor nem találtak meg semmit. És ez ment a településen mindenki mással is. Ezt időközben csöndben el is ismerték: bizony, volt bejelentés rengeteg, de a helyiségben a rendőrség felderítési mutatója nulla, így a feljelentések szépen elkoptak. Minek, ha úgyis garantáltan a nagy semmi lesz belőle?
És a tetves fajvédők és mocskos cionista médiájuk belekapszkodnak ebbe a nyolc évbe, “bizonyítandó”, hogy semmi sem igaz abból, hogy a bácsikát állandóan meglopták, ergó a mokkáknak van igazuk.
Menjünk tovább. Beszéljünk még kicsit erről a Kesznyétenről!
Képzeljük el azt, hogy a gaz kölykök minden áldott nap reggel és este bemásznak a kerítésünkön, és elvisznek mindent. Nem, csak a termést, hanem mindent, ami nincs lebetonozva. Aztán hoznak fűrészt, és már azt is, ami le van.
És ez megy minden nap, és a törvény szerint semmit nem tehetünk. Gyerek, tehát nem léphetsz fel ellene, a rendőr az ötvenötödik bejelentésed után ki sem jön, lecsapja a telefont.
Ott állunk totálisan kiszolgáltatva, a kerítésen bemászó ugyanis meglelte a törvényi szabályozásban a 20 000 Ft-os vakfoltot: egyszerre soha nem visz el annyit, hogy bűncselekménynek minősüljön, ezt viszont teszi folyamatosan, életmódszerűen. A törvény pedig a mi kezünkből minden létező eszközt kicsavart, semmi, a világon semmi olyan eszközt sem alkalmazhatunk vele szemben, ami bármiféle tényleges visszatartó hatással bír. Voltaképpen még ordítva és egy kapát lengetve sem futhatunk felé, még ezért is mi üthetjük meg a bokánkat.
Gondoljuk át ezt. Nem az a kérdés, hogy az öreg tettét hogy ítéli meg a törvény, hanem az, hogy az öreget ért attrocitásoktól képes-e ugyanez a törvény őt megvédeni.
Ha nem, ha garantáltan és biztosan nem - márpedig nem - akkor bizony az általános, valahol még a római jogon (így legalább részben a józan észen) alapuló jogelvek mentén igenis levezethető, hogy amit tett, azért ő nem ítélhető el. Azon prózai okból kifolyólag, hogy a rendőrség, a törvénykezés, a hazai rendvédelem és igazságszolgáltatás totális impotenciájának eredőjeképpen bizonyíthatóan és kimutathatóan egy olyan helyzetben találta magát, ahol teljesen magára hagyták, ahol személyi és vagyonbiztonságát ugyanezen törvények nem, hogy nem tudták szavatolni, de első olvasatra valójában a bűnözőnek adtak szabad kezet.
Innentől fogva megtette amit tehetett, védekezett, ahogy tudott. Mivel mást nem tehetett, más lehetőséget-kibúvót ez a törvény nem hagyott neki, így el nem ítélhető, elvégre az általános, legmagasabb rendű alap jogelvek egyike, miszerint senki nem büntethető akkor, ha egy adott szituációban a tőle általánosságban emberileg elvárható módon cselekedett.
Tessék szépen a rendőrségnek megvédeni őt az uborkatolvajtól, ha azonban kimutathatóan és a rendőrség által is elismerten nulla, azaz 0% az uborkalopás felderítési aránya, miközben igazolhatóan totálisan mindennapos cselekedet, akkor a fajvédők ne lengessék itt nekem a törvénykönyvet, hanem pl: kötelezzük a rendőröket éjjel-nappali folyamatos megerősített járőrszolgálatra a cigánysoron, minden ki-belépő folyamatos igazoltatása mellett. Vagy bármi másra, ami megakadályozza a bűnözés totális elharapódzását.
Ha viszont erre a rendőrség sem nem képes, sem nem hajlandó, akkor ne azokat üldözze, akik az ő alkalmatlanságának az áldozatai.
A fajvédők részéről meg borzasztó kegyetlen és iszonyúan farizeus húzás egy nyilván biztonságos, újlipótvárosi vagy rózsadombi lakás nyugalmából basztatni azokat, akik szó szerint élethalálküzdelmet vívnak valahol vidéken. Kíváncsi lennék, mit mondanának, ha este bemászna az ablakukon három benga rabló. Aztán másnap is. Harmadnap is...
Az öreg védelmét én jól képzett elméleti jogászra bíznám, és nem a hatályos törvényekre, hanem az afölött álló alkotmányos alapértékekre alapoznám, az élet- és vagyonbiztonsághoz való jogra, és tételesen, számos tanúvallomással alátámasztva bebizonyítanám, hogy az ennek garantálására elvileg hivatott állami szervek szó szerint semmit nem tesznek az adott helyszínen és helyzetben. Innentől fogva pedig a hatályos törvények elfelejthetőek, az öreg igenis abba a helyzetbe jutott, hogy a rendelkezésre álló szerény eszköz- és felkészültségi háttérrel oldja meg problémáit ahogy tudja, magán kívül másra bizonyíthatóan nem számíthat.
Ez az ügy a hazai rendőrség és igazságszolgáltatás szégyene, bárhogy is végződjön: szégyen a köbön már most!
“- Tettek-e feljelentést?
- Ő. Több feljelentést tettek, de hiába való a feljelentés. Több évig hiába keresték az elkövetőket.
- Ö. Ez némiképpen meglep amit mond. A rendőrség azt nyilatkozta nyolc évre visszamenőleg megnézték és nem tett a védence feljelentést.
- Nyolc évvel ez előtt tett.
- Akkor meg kellene nézni a kilencedik évet?
- Igen. Évekig jelentette, szólt a körzeti megbízottnak, a helyi szerveknek, semmit nem tudtak csinálni.”
Kuruc.info / Arppi S.: Hoppá! A hatóság pont addig nézte vissza, amely időponttól a bácsi valóban nem tett bejelentést. Előtte tett, tucatszám, csak éppen dokumentáltan soha, semmikor nem találtak meg semmit. És ez ment a településen mindenki mással is. Ezt időközben csöndben el is ismerték: bizony, volt bejelentés rengeteg, de a helyiségben a rendőrség felderítési mutatója nulla, így a feljelentések szépen elkoptak. Minek, ha úgyis garantáltan a nagy semmi lesz belőle?
És a tetves fajvédők és mocskos cionista médiájuk belekapszkodnak ebbe a nyolc évbe, “bizonyítandó”, hogy semmi sem igaz abból, hogy a bácsikát állandóan meglopták, ergó a mokkáknak van igazuk.
Menjünk tovább. Beszéljünk még kicsit erről a Kesznyétenről!
Képzeljük el azt, hogy a gaz kölykök minden áldott nap reggel és este bemásznak a kerítésünkön, és elvisznek mindent. Nem, csak a termést, hanem mindent, ami nincs lebetonozva. Aztán hoznak fűrészt, és már azt is, ami le van.
És ez megy minden nap, és a törvény szerint semmit nem tehetünk. Gyerek, tehát nem léphetsz fel ellene, a rendőr az ötvenötödik bejelentésed után ki sem jön, lecsapja a telefont.
Ott állunk totálisan kiszolgáltatva, a kerítésen bemászó ugyanis meglelte a törvényi szabályozásban a 20 000 Ft-os vakfoltot: egyszerre soha nem visz el annyit, hogy bűncselekménynek minősüljön, ezt viszont teszi folyamatosan, életmódszerűen. A törvény pedig a mi kezünkből minden létező eszközt kicsavart, semmi, a világon semmi olyan eszközt sem alkalmazhatunk vele szemben, ami bármiféle tényleges visszatartó hatással bír. Voltaképpen még ordítva és egy kapát lengetve sem futhatunk felé, még ezért is mi üthetjük meg a bokánkat.
Gondoljuk át ezt. Nem az a kérdés, hogy az öreg tettét hogy ítéli meg a törvény, hanem az, hogy az öreget ért attrocitásoktól képes-e ugyanez a törvény őt megvédeni.
Ha nem, ha garantáltan és biztosan nem - márpedig nem - akkor bizony az általános, valahol még a római jogon (így legalább részben a józan észen) alapuló jogelvek mentén igenis levezethető, hogy amit tett, azért ő nem ítélhető el. Azon prózai okból kifolyólag, hogy a rendőrség, a törvénykezés, a hazai rendvédelem és igazságszolgáltatás totális impotenciájának eredőjeképpen bizonyíthatóan és kimutathatóan egy olyan helyzetben találta magát, ahol teljesen magára hagyták, ahol személyi és vagyonbiztonságát ugyanezen törvények nem, hogy nem tudták szavatolni, de első olvasatra valójában a bűnözőnek adtak szabad kezet.
Innentől fogva megtette amit tehetett, védekezett, ahogy tudott. Mivel mást nem tehetett, más lehetőséget-kibúvót ez a törvény nem hagyott neki, így el nem ítélhető, elvégre az általános, legmagasabb rendű alap jogelvek egyike, miszerint senki nem büntethető akkor, ha egy adott szituációban a tőle általánosságban emberileg elvárható módon cselekedett.
Tessék szépen a rendőrségnek megvédeni őt az uborkatolvajtól, ha azonban kimutathatóan és a rendőrség által is elismerten nulla, azaz 0% az uborkalopás felderítési aránya, miközben igazolhatóan totálisan mindennapos cselekedet, akkor a fajvédők ne lengessék itt nekem a törvénykönyvet, hanem pl: kötelezzük a rendőröket éjjel-nappali folyamatos megerősített járőrszolgálatra a cigánysoron, minden ki-belépő folyamatos igazoltatása mellett. Vagy bármi másra, ami megakadályozza a bűnözés totális elharapódzását.
Ha viszont erre a rendőrség sem nem képes, sem nem hajlandó, akkor ne azokat üldözze, akik az ő alkalmatlanságának az áldozatai.
A fajvédők részéről meg borzasztó kegyetlen és iszonyúan farizeus húzás egy nyilván biztonságos, újlipótvárosi vagy rózsadombi lakás nyugalmából basztatni azokat, akik szó szerint élethalálküzdelmet vívnak valahol vidéken. Kíváncsi lennék, mit mondanának, ha este bemászna az ablakukon három benga rabló. Aztán másnap is. Harmadnap is...
Az öreg védelmét én jól képzett elméleti jogászra bíznám, és nem a hatályos törvényekre, hanem az afölött álló alkotmányos alapértékekre alapoznám, az élet- és vagyonbiztonsághoz való jogra, és tételesen, számos tanúvallomással alátámasztva bebizonyítanám, hogy az ennek garantálására elvileg hivatott állami szervek szó szerint semmit nem tesznek az adott helyszínen és helyzetben. Innentől fogva pedig a hatályos törvények elfelejthetőek, az öreg igenis abba a helyzetbe jutott, hogy a rendelkezésre álló szerény eszköz- és felkészültségi háttérrel oldja meg problémáit ahogy tudja, magán kívül másra bizonyíthatóan nem számíthat.
Ez az ügy a hazai rendőrség és igazságszolgáltatás szégyene, bárhogy is végződjön: szégyen a köbön már most!
(advocatusdiaboli nyomán)
