A mai Magyar Nemzetben megjelent Németh György-cikkből (Jászladánytól Sajókazáig) többek között kiderül, hogy a sajókazai kiscigányok az iskolában nekimennek a fehér tanároknak.
Mindez csak egy figyelemre méltó megállapítás a sokból. A múltkori, kissé gyengébben sikerült cikke után Németh ismét a régi (lásd a Cigányt ölni Magyarországon-sorozatot) és remekül összeszedi, rendszerezi a sajókazai témával (eredeti cikkünk ITT) kapcsolatban ismerendő információkat. Bár, őszintén szólva, lehetne kissé radikálisabb is (ő inkább a[z akasztófa]humor eszközéhez nyúl), és igazán nevezhetné néven azt, amit a balliberális fajvédők csinálnak: bűnpártolók, ill. a széles (deviáns)cigány rétegek tanulás elleni uszításával (“látjátok, megvédünk benneteket, ha nem külditek iskolába a purgyét!”) gyakorlatilag Magyarország sírásói, és emiatt, bizony, tevékenységükre még a hazaárulás is ráhúzható. Mert mi is lehet egy analfabéta, semmihez sem értő, semmire se használható cigányból? Bűnöző és/vagy segílyes, mert egymillió segédmunkást ha akarnánk [és ha romáink is azt tennék], se tudnánk foglalkoztatni (egyszerűen nincs ennyi képesítés nélküli munkahely). Egyik sem különösképp előnyös az ország közbiztonsága / gazdasága / jövője / versenyképessége számára.
A cikket, mivel hivatalosan online még nem érhető el, mi szkenneltük, és, természetesen, mint mindig (a papíralapú Nemzet mellett) nálunk olvasható legelőször.
Jászladánytól Sajókazáig
Kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt 16-16 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítéltek egy szülőpárt Magyarországon. Másodfokon, jogerősen. Ez nem példa nélküli. De az már igen, hogy hét gyermekük közül kettőt azzal veszélyeztettek, hogy nem járatták iskolába, a 13 éves Anna és a 10 éves Adrián még mindig csak második osztályos. A bíróság nem nagyon tehetett mást. 2006. januárban még csak hat-hat havi felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, de semmi nem változott. 2008. januárban tíz-tíz havi letöltendő börtönbüntetést szabtak ki, a felfüggesztettből pedig letöltendő lett, amit a másodfokon eljáró bíróság jóváhagyott. A dolog még sosem fajult idáig. Pénzbüntetéseket szabtak ki, amit nem fizettek be, behajtani meg nem lehetett, hát előbb-utóbb elengedték, jó esetben arra is lehetett hivatkozni, hogy a gyermek mégiscsak eljárogatott az iskolába.
A szülők azt mondták, hogy gyermekeik rendszeresen elindultak az iskolába, de nem érkeztek meg, vagy a szünetben ellógtak. Azt viszont nem mondták el, hogy legalább ugyanilyen rendszerességgel délig aludtak, mert a kedves szülők nem vették a fáradságot, hogy időben fektessék és ébresszék őket. Anna és Adrián börtönbe juttatta szüleit, amitől a szülők sem azzal nem kívánták magukat megóvni, hogy állami gondozásba adják gyermekeiket, sem azzal, hogy kikényszerítik iskolába járásukat. De mint tudjuk, a cigányok különösen szeretik gyermekeiket, mit nekik szeretetüket némi börtönélettel felmutatni, ha ezzel is megóvják szeretett gyermekeiket azoktól a szenvedésektől és kínoktól, amiket az írás-olvasás-számolás akárcsak alapfokú elsajátítása is jelent.
A balliberális sajtóban az ítélet hírére a felháborodás hulláma söpört végig. Kifogásolták, hogy a bíróság miért szabott ki egyáltalán börtönbüntetést, de ha már megtette, miért kell egyszerre börtönbe vonulniuk a szülőnek, meg különben is, a nő féléves gyermekét még szoptatja, a szoptatás „kikényszerített megszüntetésével a kisgyermek egészséges fejlődéséhez való joga is csorbulna", de ezenfelül is az anya távolléte „hátrányosan befolyásolná ... a gyermek testi és lelki fejlődését". Meg különben is csak hiányzásról volt szó, néha-néha egy-egy órára benéztek azért. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szervezet nevében a köztársasági elnöknek kegyelmi kérvényt író dr. Deák Dávid szerint a szülők kötelességszegése elhanyagolható ahhoz képest, hogy roma származásuk miatt „gyakran voltak kitéve hátrányos megkülönböztetésnek, sőt nemegyszer komoly fizikai atrocitásoknak is" (ami elé, beégését kivédendő, odabiggyesztette, hogy „valószínűsíthetően"). Dr. Deák láthatóan mit sem tudott arról, hogy létezik Magyarországon anya-gyermek börtönrészleg. A Népszabadság szerkesztőségében azonban volt, aki fejéhez kapott, és elment, megnézett egyet (Csecsemővel a rács mögött, október 4.), de egy szó utalás nélkül a sajókazai ügyre.
Dr. Deák arról próbálja meggyőzni a köztársasági elnököt, hogy Anna és Adrián valójában kis roma polgárjogi harcosok, akik harcukat életkoruknál fogva éppen az iskolakerülés frontján vívják, Malcolm X-től Martin Luther Kingen át Kolompár Orbánig még bármi lehet belőlük. De a csúcs kétségtelenül az a Katonai Ügyészségen tett feljelentés, amelyet a Népszabadság fontosnak tartott olvasói elé tárni, s amelynek ismeretlen (!) szerzője feljelentette “az ügyészt és a bírót többrendbeli, bűnszervezet tagjaként elkövetett, kiskorú személy veszélyeztetésének bűntettében. A veszélyeztetett kiskorúak: a letöltendő szabadságvesztésre ítélt szülők hat, illetve más híradás szerint hét gyermeke. Kérem a nyomozás során a területileg illetékes jegyző és gyámügyi hivatalnok vétkességének — felbujtás, illetve mulasztás — feltárását is." Herczogh Mária, az ismert szociológus ugyanazon lap hasábjain is kétségbe vonta, hogy az iskola és hatóságok bármit is tettek volna a történtek elkerülésére, sőt cikkének címével — „A börtön a megoldás?" — megkérdőjelezte a modernitás egyik legfőbb fundamentumát, a kötelező (alapfokú) oktatást. Mert az nem tekinthető az állam előírta kötelezettségnek, amelynek elmulasztásának megtorlására az államnak nincs eszköze.
Hogy miért gyűlölöm annyira a fasizmust? Hát ezért.
Történnek azért furcsa dolgok a balliberális sajtóban. Németh Péter főszerkesztő magához kérette a széles körben elismert Scipiades Erzsébetet, és arra utasította, hogy utazzon Sajókazára, és leplezze le a szóban forgó iskolában a romákat érő megkülönböztetést és fizikai atrocitásokat, meg az egész fasiszta tanári bagázst. Leutazik jó Scipaides Erzsébet, és megírja, amit lát (Népszava, szeptember 21., 11. o.). Jól felszerelt, korszerű iskolát kitűnően képzett pedagógusokkal. Találkozik Anna és Adrián osztályfőnökével, aki elmondja, hogy annyit járt a család nyakára, hogy öntudatos polgárként megkérték, ne zaklassa őket. (Kuruc.info: ez – fanyar humorból lefordítva – vajon mit takarhatott a valóságban? Befenyítették?) Amikor pedig a bíró a tárgyaláson megkérdezte, hogy mit tett annak érdekében, hogy a gyerekek iskolába járjanak, kötegnyi feljelentést, családlátogatások és rendőrségi kihallgatások jegyzőkönyvét tette az asztalra. És beszámol a stressz miatt lett cukorbetegségéről, magas vérnyomásáról, asztmájáról, meg arról, hogy orvos lánya kimentené, de nyugdíjba még nem mehet, özvegy, el kell tartania magát. Az alsósokkal még úgy-ahogy elboldogulnak, de a felsősök „úgy viselkednek, hogy nem lehet tőlük tanítani", a „fehér tanároknak beszólnak ... már-már nekik is mennek". És itt következik az interjú legfigyelemreméltóbb része. Az újságíró az iskolai fegyelmezőként dolgozó 23 éves létszámleépített vasbetonszerelővel vált szót, aki példája annak, hogy van kiút a gettóból, ahol felnőtt, de szakmát szerzett, és már a faluban lakik. A fegyelmező feladata a tanárok tehermentesítése az iskolai red fenntartásában, akár órák alatt a zajongó termekbe benyitva. Az értelmes cigány fiatalember azt válaszolja, hogy „nem hiszem, hogy fajgyűlöletról lenne szó". Nem hiszi. Legyen igaza. De nem is zárja ki! És mindez a balliberális Népszavában olvasható!
***
Október 3-án indult Jászladányból Budapest felé gyalog Kállai László, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet elnöke, hogy 11-én a budai Várban a köztársasági elnöknek adjon át petíciót, amelyben az iskolai szegregációt („iskolai elkülönítést"), a cigányokat érő hátrányos megkülönböztetést (az oktatástól az igazságszolgáltatáson és az egészségügyön át a médiáig) és azt kifogásolja, hogy a cigány gyerekek „nem kapják meg azokat az oktatási szolgáltatásokat, amelyek minden egyes magyar gyereknek járnak".
Kállai László útját nem övezte az általa remélt közfigyelem, kevesebbed magával is gyalogolt, mint tervezte, bár ennek indokául szellemes a nappal országúton libasorban haladók lelövöldözésétől való félelem meg az, hogy rövidlátó kisebbségi önkormányzati politikusok pénzt kérnek a „fellépésért". (Kuruc.info: ahogy arról pár napja a napisajtó is beszámolt, azért “meneteltek” olyan kevesen, mert az érdeklődő cigányok a legutolsó pillanatban visszafordultak, amikor megtudták, hogy akciójukért nem kapnak pénzt.) Azt hiszem, cigányok és nem cigányok ráéreztek, hogy ez az akció nem annyira a cigány gyerekek jövőjéről, mint Kállai László politikai útkereséséről szól. A cigányszervezetek politikai piaca meglehetősen zárt, oda betörni csak valódi innovációkkal lehet. Ez a gyalogtúra ilyen innovációra tett kísérlet, amely talán egy befutó helyet is jelent a Magyar Szocialista Párt országos listáján.
Mindez részemről nem jelenti azt, hogy Kállai László céljával — amennyiben az a cigányság méltó polcra emelkedése Magyarországon, sőt Európában — ne értenék egyet. Csak éppen a gondok dandárja nem ott van, ahol hősöm hiszi. E terület a politikai diskurzus számára erősen elaknásított, és nem ez a cikk lesz az, amelyben kifejtem, hogy a szegregáció és integráció ma használatos ballib olvasata miért hamis, miért vezetett zsákutcába a Mohácsi Viktória-féle esélyegyenlőségi megközelítés.
Mert a cigányság társadalmi felemelkedésének legnagyobb, bár távolról sem egyetlen akadálya maga a cigányság. Anna és Adrián gettóból való kitörésének legerősebb akadálya saját anyja és apja. És nem elsősorban a külső körülmények hatására. Tudom, hogy intellektuálisan ezt nagyon nehéz feldolgozni. A cigány vezetők — ahogy mindenki más — a dolgokat a könnyebbik végénél szeretik megfogni. A könnyebbik vég pedig az, hogy minden bajunkért a gádzsók a felelősek. Mindazon ország többségi társadalma, ahol cigányok egyáltalán élnek. (Kuruc.info: Németh arra utal, hogy a cigányok túlnyomó többségéből soha egyetlen egy országban nem tudtak normális, dolgozó, adófizető embereket faragni. Még az olyan, az ilyen integrálóprogramokba százmilliárdokat beleölő, gazdag mintaállamokban sem, mint Európa Japánjában, Finnországban. Ott is ugyanúgy bűnöznek, gyilkolnak, rabolnak, lopnak, ugyanúgy iskolát és munkát kerülnek a “bennszülött” mokkák, mint nálunk, és a finnek ugyanúgy gyűlölik őket, mint mi. Ajánlott olvasmány ITT.)
Mert a jól felszerelt bölcsődék, óvodák, iskolák, napközik, kollégiumok, az ott dolgozó, motivált és jól felkészített pedagógusok csupán szükséges, de nem elégséges feltétel. A legfontosabb, hogy a cigány szülőket rávegyük az iskolatámogatási magatartásra. Hogy megértsék, az iskola nem a gádzsó társadalom rájuk kényszerített nemszeretem intézménye, hanem az, ami értük van, ami az övék. Ezt elérni volna a cigány vezetők legfontosabb feladata. Mert a tárgyi és személyi feltételek megteremtése végül is egyszerű — az csupán pénzkérdés. De pénzen nem megvásárolható az iskolába járás, a figyelem, a fegyelem, a tanároknak való be nem szólás és a nem majdnem nekik menés. (Kuruc.info: adalékként hadd utaljunk ismét a Mozgó Világ kihagyhatatlan tarnabodi riportjának a cigányság oktatáshoz való hozzállásával kapcsolatos bekezdésére. Igen, deviánsék még a fajtabelijüket is terrorizálják, ha az igyekvő, szorgalmas, hát még a “parasztokat”… Saját magukat, a közülük kiugrani kívánókat fosztják meg attól, hogy valamilyen képesítést szerezzenek. És még nekik van pofájuk ezután amiatt nyafogni, hogy nem kapnak rendesen megfizetett, "lógós", "nyugis" vezérigazgatói, agysebészi munkát…)
Engedtessék meg egy javaslatot tennem. A Jászladányból gyaloglók menjenek fel a Várba, és hívják meg egy tüntetésre a köztársasági elnököt. Majd irány Sajókaza, ahol cigányok és nem cigányok tüntessenek mindazon szülők ellen, akik nem adnak esélyt saját gyermekeiknek a gettóból való kitöréshez. Ha ezt megadnák, a többi szinte gyerekjáték lenne.
Mindez csak egy figyelemre méltó megállapítás a sokból. A múltkori, kissé gyengébben sikerült cikke után Németh ismét a régi (lásd a Cigányt ölni Magyarországon-sorozatot) és remekül összeszedi, rendszerezi a sajókazai témával (eredeti cikkünk ITT) kapcsolatban ismerendő információkat. Bár, őszintén szólva, lehetne kissé radikálisabb is (ő inkább a[z akasztófa]humor eszközéhez nyúl), és igazán nevezhetné néven azt, amit a balliberális fajvédők csinálnak: bűnpártolók, ill. a széles (deviáns)cigány rétegek tanulás elleni uszításával (“látjátok, megvédünk benneteket, ha nem külditek iskolába a purgyét!”) gyakorlatilag Magyarország sírásói, és emiatt, bizony, tevékenységükre még a hazaárulás is ráhúzható. Mert mi is lehet egy analfabéta, semmihez sem értő, semmire se használható cigányból? Bűnöző és/vagy segílyes, mert egymillió segédmunkást ha akarnánk [és ha romáink is azt tennék], se tudnánk foglalkoztatni (egyszerűen nincs ennyi képesítés nélküli munkahely). Egyik sem különösképp előnyös az ország közbiztonsága / gazdasága / jövője / versenyképessége számára.
A cikket, mivel hivatalosan online még nem érhető el, mi szkenneltük, és, természetesen, mint mindig (a papíralapú Nemzet mellett) nálunk olvasható legelőször.
Jászladánytól Sajókazáig
Kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt 16-16 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítéltek egy szülőpárt Magyarországon. Másodfokon, jogerősen. Ez nem példa nélküli. De az már igen, hogy hét gyermekük közül kettőt azzal veszélyeztettek, hogy nem járatták iskolába, a 13 éves Anna és a 10 éves Adrián még mindig csak második osztályos. A bíróság nem nagyon tehetett mást. 2006. januárban még csak hat-hat havi felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, de semmi nem változott. 2008. januárban tíz-tíz havi letöltendő börtönbüntetést szabtak ki, a felfüggesztettből pedig letöltendő lett, amit a másodfokon eljáró bíróság jóváhagyott. A dolog még sosem fajult idáig. Pénzbüntetéseket szabtak ki, amit nem fizettek be, behajtani meg nem lehetett, hát előbb-utóbb elengedték, jó esetben arra is lehetett hivatkozni, hogy a gyermek mégiscsak eljárogatott az iskolába.
A szülők azt mondták, hogy gyermekeik rendszeresen elindultak az iskolába, de nem érkeztek meg, vagy a szünetben ellógtak. Azt viszont nem mondták el, hogy legalább ugyanilyen rendszerességgel délig aludtak, mert a kedves szülők nem vették a fáradságot, hogy időben fektessék és ébresszék őket. Anna és Adrián börtönbe juttatta szüleit, amitől a szülők sem azzal nem kívánták magukat megóvni, hogy állami gondozásba adják gyermekeiket, sem azzal, hogy kikényszerítik iskolába járásukat. De mint tudjuk, a cigányok különösen szeretik gyermekeiket, mit nekik szeretetüket némi börtönélettel felmutatni, ha ezzel is megóvják szeretett gyermekeiket azoktól a szenvedésektől és kínoktól, amiket az írás-olvasás-számolás akárcsak alapfokú elsajátítása is jelent.
A balliberális sajtóban az ítélet hírére a felháborodás hulláma söpört végig. Kifogásolták, hogy a bíróság miért szabott ki egyáltalán börtönbüntetést, de ha már megtette, miért kell egyszerre börtönbe vonulniuk a szülőnek, meg különben is, a nő féléves gyermekét még szoptatja, a szoptatás „kikényszerített megszüntetésével a kisgyermek egészséges fejlődéséhez való joga is csorbulna", de ezenfelül is az anya távolléte „hátrányosan befolyásolná ... a gyermek testi és lelki fejlődését". Meg különben is csak hiányzásról volt szó, néha-néha egy-egy órára benéztek azért. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szervezet nevében a köztársasági elnöknek kegyelmi kérvényt író dr. Deák Dávid szerint a szülők kötelességszegése elhanyagolható ahhoz képest, hogy roma származásuk miatt „gyakran voltak kitéve hátrányos megkülönböztetésnek, sőt nemegyszer komoly fizikai atrocitásoknak is" (ami elé, beégését kivédendő, odabiggyesztette, hogy „valószínűsíthetően"). Dr. Deák láthatóan mit sem tudott arról, hogy létezik Magyarországon anya-gyermek börtönrészleg. A Népszabadság szerkesztőségében azonban volt, aki fejéhez kapott, és elment, megnézett egyet (Csecsemővel a rács mögött, október 4.), de egy szó utalás nélkül a sajókazai ügyre.
Dr. Deák arról próbálja meggyőzni a köztársasági elnököt, hogy Anna és Adrián valójában kis roma polgárjogi harcosok, akik harcukat életkoruknál fogva éppen az iskolakerülés frontján vívják, Malcolm X-től Martin Luther Kingen át Kolompár Orbánig még bármi lehet belőlük. De a csúcs kétségtelenül az a Katonai Ügyészségen tett feljelentés, amelyet a Népszabadság fontosnak tartott olvasói elé tárni, s amelynek ismeretlen (!) szerzője feljelentette “az ügyészt és a bírót többrendbeli, bűnszervezet tagjaként elkövetett, kiskorú személy veszélyeztetésének bűntettében. A veszélyeztetett kiskorúak: a letöltendő szabadságvesztésre ítélt szülők hat, illetve más híradás szerint hét gyermeke. Kérem a nyomozás során a területileg illetékes jegyző és gyámügyi hivatalnok vétkességének — felbujtás, illetve mulasztás — feltárását is." Herczogh Mária, az ismert szociológus ugyanazon lap hasábjain is kétségbe vonta, hogy az iskola és hatóságok bármit is tettek volna a történtek elkerülésére, sőt cikkének címével — „A börtön a megoldás?" — megkérdőjelezte a modernitás egyik legfőbb fundamentumát, a kötelező (alapfokú) oktatást. Mert az nem tekinthető az állam előírta kötelezettségnek, amelynek elmulasztásának megtorlására az államnak nincs eszköze.
Hogy miért gyűlölöm annyira a fasizmust? Hát ezért.
Történnek azért furcsa dolgok a balliberális sajtóban. Németh Péter főszerkesztő magához kérette a széles körben elismert Scipiades Erzsébetet, és arra utasította, hogy utazzon Sajókazára, és leplezze le a szóban forgó iskolában a romákat érő megkülönböztetést és fizikai atrocitásokat, meg az egész fasiszta tanári bagázst. Leutazik jó Scipaides Erzsébet, és megírja, amit lát (Népszava, szeptember 21., 11. o.). Jól felszerelt, korszerű iskolát kitűnően képzett pedagógusokkal. Találkozik Anna és Adrián osztályfőnökével, aki elmondja, hogy annyit járt a család nyakára, hogy öntudatos polgárként megkérték, ne zaklassa őket. (Kuruc.info: ez – fanyar humorból lefordítva – vajon mit takarhatott a valóságban? Befenyítették?) Amikor pedig a bíró a tárgyaláson megkérdezte, hogy mit tett annak érdekében, hogy a gyerekek iskolába járjanak, kötegnyi feljelentést, családlátogatások és rendőrségi kihallgatások jegyzőkönyvét tette az asztalra. És beszámol a stressz miatt lett cukorbetegségéről, magas vérnyomásáról, asztmájáról, meg arról, hogy orvos lánya kimentené, de nyugdíjba még nem mehet, özvegy, el kell tartania magát. Az alsósokkal még úgy-ahogy elboldogulnak, de a felsősök „úgy viselkednek, hogy nem lehet tőlük tanítani", a „fehér tanároknak beszólnak ... már-már nekik is mennek". És itt következik az interjú legfigyelemreméltóbb része. Az újságíró az iskolai fegyelmezőként dolgozó 23 éves létszámleépített vasbetonszerelővel vált szót, aki példája annak, hogy van kiút a gettóból, ahol felnőtt, de szakmát szerzett, és már a faluban lakik. A fegyelmező feladata a tanárok tehermentesítése az iskolai red fenntartásában, akár órák alatt a zajongó termekbe benyitva. Az értelmes cigány fiatalember azt válaszolja, hogy „nem hiszem, hogy fajgyűlöletról lenne szó". Nem hiszi. Legyen igaza. De nem is zárja ki! És mindez a balliberális Népszavában olvasható!
***
Október 3-án indult Jászladányból Budapest felé gyalog Kállai László, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet elnöke, hogy 11-én a budai Várban a köztársasági elnöknek adjon át petíciót, amelyben az iskolai szegregációt („iskolai elkülönítést"), a cigányokat érő hátrányos megkülönböztetést (az oktatástól az igazságszolgáltatáson és az egészségügyön át a médiáig) és azt kifogásolja, hogy a cigány gyerekek „nem kapják meg azokat az oktatási szolgáltatásokat, amelyek minden egyes magyar gyereknek járnak".
Kállai László útját nem övezte az általa remélt közfigyelem, kevesebbed magával is gyalogolt, mint tervezte, bár ennek indokául szellemes a nappal országúton libasorban haladók lelövöldözésétől való félelem meg az, hogy rövidlátó kisebbségi önkormányzati politikusok pénzt kérnek a „fellépésért". (Kuruc.info: ahogy arról pár napja a napisajtó is beszámolt, azért “meneteltek” olyan kevesen, mert az érdeklődő cigányok a legutolsó pillanatban visszafordultak, amikor megtudták, hogy akciójukért nem kapnak pénzt.) Azt hiszem, cigányok és nem cigányok ráéreztek, hogy ez az akció nem annyira a cigány gyerekek jövőjéről, mint Kállai László politikai útkereséséről szól. A cigányszervezetek politikai piaca meglehetősen zárt, oda betörni csak valódi innovációkkal lehet. Ez a gyalogtúra ilyen innovációra tett kísérlet, amely talán egy befutó helyet is jelent a Magyar Szocialista Párt országos listáján.
Mindez részemről nem jelenti azt, hogy Kállai László céljával — amennyiben az a cigányság méltó polcra emelkedése Magyarországon, sőt Európában — ne értenék egyet. Csak éppen a gondok dandárja nem ott van, ahol hősöm hiszi. E terület a politikai diskurzus számára erősen elaknásított, és nem ez a cikk lesz az, amelyben kifejtem, hogy a szegregáció és integráció ma használatos ballib olvasata miért hamis, miért vezetett zsákutcába a Mohácsi Viktória-féle esélyegyenlőségi megközelítés.
Mert a cigányság társadalmi felemelkedésének legnagyobb, bár távolról sem egyetlen akadálya maga a cigányság. Anna és Adrián gettóból való kitörésének legerősebb akadálya saját anyja és apja. És nem elsősorban a külső körülmények hatására. Tudom, hogy intellektuálisan ezt nagyon nehéz feldolgozni. A cigány vezetők — ahogy mindenki más — a dolgokat a könnyebbik végénél szeretik megfogni. A könnyebbik vég pedig az, hogy minden bajunkért a gádzsók a felelősek. Mindazon ország többségi társadalma, ahol cigányok egyáltalán élnek. (Kuruc.info: Németh arra utal, hogy a cigányok túlnyomó többségéből soha egyetlen egy országban nem tudtak normális, dolgozó, adófizető embereket faragni. Még az olyan, az ilyen integrálóprogramokba százmilliárdokat beleölő, gazdag mintaállamokban sem, mint Európa Japánjában, Finnországban. Ott is ugyanúgy bűnöznek, gyilkolnak, rabolnak, lopnak, ugyanúgy iskolát és munkát kerülnek a “bennszülött” mokkák, mint nálunk, és a finnek ugyanúgy gyűlölik őket, mint mi. Ajánlott olvasmány ITT.)
Mert a jól felszerelt bölcsődék, óvodák, iskolák, napközik, kollégiumok, az ott dolgozó, motivált és jól felkészített pedagógusok csupán szükséges, de nem elégséges feltétel. A legfontosabb, hogy a cigány szülőket rávegyük az iskolatámogatási magatartásra. Hogy megértsék, az iskola nem a gádzsó társadalom rájuk kényszerített nemszeretem intézménye, hanem az, ami értük van, ami az övék. Ezt elérni volna a cigány vezetők legfontosabb feladata. Mert a tárgyi és személyi feltételek megteremtése végül is egyszerű — az csupán pénzkérdés. De pénzen nem megvásárolható az iskolába járás, a figyelem, a fegyelem, a tanároknak való be nem szólás és a nem majdnem nekik menés. (Kuruc.info: adalékként hadd utaljunk ismét a Mozgó Világ kihagyhatatlan tarnabodi riportjának a cigányság oktatáshoz való hozzállásával kapcsolatos bekezdésére. Igen, deviánsék még a fajtabelijüket is terrorizálják, ha az igyekvő, szorgalmas, hát még a “parasztokat”… Saját magukat, a közülük kiugrani kívánókat fosztják meg attól, hogy valamilyen képesítést szerezzenek. És még nekik van pofájuk ezután amiatt nyafogni, hogy nem kapnak rendesen megfizetett, "lógós", "nyugis" vezérigazgatói, agysebészi munkát…)
Engedtessék meg egy javaslatot tennem. A Jászladányból gyaloglók menjenek fel a Várba, és hívják meg egy tüntetésre a köztársasági elnököt. Majd irány Sajókaza, ahol cigányok és nem cigányok tüntessenek mindazon szülők ellen, akik nem adnak esélyt saját gyermekeiknek a gettóból való kitöréshez. Ha ezt megadnák, a többi szinte gyerekjáték lenne.
