A program nem lesz túlságosan megterhelő: 25-én „Kabbalat Shabbat”-i tiszteletadással fogadják őket a Mariott Hotelben, majd vacsorát kapnak. Másnap semmi dolguk sem lesz este 9 óráig, amikor is dunai hajóútra viszik őket. 27-én konferencián vehetnek részt a hotel különtermében, ebéd után pedig az a megtiszteltetés éri őket, hogy felvonulhatnak „Magyarország legnagyobb antifasiszta rendezvényén”, az Élet menetén.

Hogy pontosan mennyien lehetnek a „magyar származású holokauszt-túlélők”, arra vonatkozóan pontos információkkal a találkozó szervezői nem szolgáltak. Annyi bizonyos, hogy Izraelben tavaly novemberben 192 ezer volt a holokauszt-túlélőnek elismert személyek száma, akik között természetesen lehetnek 1945 előtt Magyarországon született zsidók is. 2000-ben az izraeli kormány 960 ezer „holokauszt-túlélőt” tartott nyilván szerte a nagyvilágban. A Háárec című izraeli napilap angol nyelvű kiadása 2004. április 18-án arról adott hírt, hogy 687 ezer olyan zsidó él a nagyvilágban, akik valamelyik német megszállás alatt álló országban laktak a háború alatt, és még mindig életben vannak. Egy Stuart Eizenstat nevű holoszélhámos, a „kárpótlási pénzek” kizsarolására szakosodott Claims Conference „speciális tárgyalója” 2012-ben az AP hírügynökségnek adott nyilatkozatában közölte: „Az egyik, ami engem cselekvésre ösztönöz, hogy a legalaposabb vizsgálatok szerint is valószínűleg 500 ezer túlélő van életben a világon, akiknek a fele szegénységben vagy a szegénységi küszöb közelében él. Mindez állandó felelősséget ró ránk. Még nem értünk az út végére.” (Magyarán: a pénzek kizsarolása folytatódik.)

Ha úgy számolnánk, hogy a holokauszt feltételezett hatmillió áldozatának tíz százaléka magyarországi zsidó volt, akkor az 500 ezer állítólagos holotúlélő szintén tíz százaléka származhat Magyarországról. Csakhogy ezek a számok erősen túlzóak, ráadásul az egyes országokból deportált zsidók arányai sem egyeznek meg. A számok terén akkora zűrvart teremtett a hivatalos holotörténetírás és holopropaganda, hogy szinte a lehetetlennel határos feladat a Magyarországról származó holotúlélők számát meghatározni.
Tovább növeli a zűrzavart, hogy manapság holokauszt-túlélőnek tekintik mindazokat a zsidókat, akik a második világháború idején valamely német megszállás alatt álló országban éltek. Akárhogyan is nézzük, sok ezer – netán tízezernél is több – úgynevezett magyarországi zsidó holokauszt-túlélő éldegélhet még szerte a nagyvilágban.

Az állítólagos holotúlélők nagy száma persze mindenképpen kínos kérdéseket vet fel a holokauszt-történetre nézve. A holokauszt-ipar visszaéléseit leleplező Norman Finkelstein például arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben a holokauszt-iparosok igazat mondanak a „holokauszt-túlélők” létszámát illetően, akkor közvetlenül a háború befejezésekor 8 millióan kellett volna lenniük. (A hatmillió kivégzett zsidó mellett.) Norman Finkelstein édesanyja – aki ugyancsak „holokauszt-túlélő” – egyszer feltette fiának a lényegre tapintó kérdést: „Ha mindenki, aki magát holokauszt-túlélőnek tartja, és ténylegesen az is, akkor kit gyilkolt le Adolf Hitler?”

A 70-85 év közötti holokauszt-túlélőkkel más baj is van: közülük ugyanis azok, akik jártak a „vegyes halál- és munkatábornak” nevezett Auschwitzban vagy Majdanekben, deportálásukkor még nem töltötték be tizenötödik életévüket. Vagyis ők nem is lehetnének életben, mivel a hivatalos holokauszt-történet szerint az auschwitzi „rámpán” korbáccsal a kezében álldogáló és csokoládét is osztogató gaz Mengele a munkára alkalmatlanokat.- vagyis a betegeket, időseket, valamint a gyerekeket - megérkezésük után azonnal küldte is a „gázkamrába”.

A holokauszt-propaganda egyre nagyobb súlyt helyez a „túlélők visszaemlékezéseinek” közlésére, mivel így kívánják a vallási rangra emelt történetet „átélhetővé” tenni. (De nem is igen tehetnek mást, mivel a holokausztra vonatkozó dokumentumok meglehetősen hiányosak.) Csakhogy a túlélők részben tudatosan, részben korukból fakadóan és a természetes módon fakuló emlékezetük következtében, hetet-havat összehordanak: keverik a valóságos emlékfoszlányokat a fogolytársaiktól vagy másoktól hallott, ellenőrizhetetlen hitelességű elbeszélésekkel, a játék- és dokumentumfilmekből vagy az olvasott könyvekből vett részletekkel. Mindezzel pedig nagyon rossz szolgálatot tesznek a valódi történettudománynak, mert „hiteles visszaemlékezésnek” beállított elbeszéléseik csak tovább növelik a zsidóság második világháborús történetét övező (részben tudatosan előidézett) zűrzavart és homályt. Persze alighanem éppen ez a cél.

Kapcsolódó: Épp itt volt már az ideje egy kis holokausztozásnak: vasárnap megint Élősködők menete