Maróth Miklós akadémikus az M1 Ma reggel című műsorában a bevándorlók integrálásáról, beolvadási képességeiről beszélt. A szakember szerint az egyik legfőbb kérdés az, hogy vajon nem akarnak, vagy nem tudnak integrálódni a bevándorlók a befogadó országba.
 |
Az akadémikus elmondta: a probléma sokrétű, és különböző irányokból lehet megközelíteni. Az egyik az állam irányából való megközelítés. A nyugat-európai államok a területi elvet képviselik. Ez alapján aki az én területemen született, a védelmi kötelezettséget teljesíti és nálam fizet adót, az teljes jogú állampolgár, aki integrálódott.
Európa középső és keleti részén a vérségi elvet követik. Azt mondják, hogy aki az én területemen él, és a népességemből származott le, annak értékeit vallja, az integrálódott. Az egyik egy technikai kérdés, és mögötte a liberális filozófia áll, aminek ősapja Platón volt, a másik egy konzervatív filozófiai megközelítés, aminek őse Arisztotelész volt. Mást tekintenek integrálódottnak Nyugat-Európában és Közép- és Kelet-Európában – ismertette a szakértő.
A másik megközelítés az lehet, hogy hányan vannak migráns hátterű emberek az adott országban. Ha kevesen vannak, akkor ők beolvadnak, mert nem tudnak egymás között házasodni. Ha sokan vannak, abban a pillanatban egy önálló közösséget hoznak létre, és ez a beolvadást nehezíti. Lényeges kérdés még az, hogy értelmes emberek-e, vagy gyengébb képességűek – tájékoztatott Maróth Miklós.
Mint mondta: az intelligens emberek könnyen adaptálódnak, de a kevésbé intelligensek nehezebben integrálódnak, nehezebben alkalmazkodnak a környezethez. A szubjektív adottságok is számítanak. A most bejövő réteg – ahogy ezt magyarországi arab barátai mondták az akadémikusnak – a csőcselék. Kevésbé intelligensek, és nem tudnak adaptálódni – fogalmazott az akadémikus.
A vallásuk ráadásul azt mondja, hűnek kell lenni az iszlámhoz, és mindent el kell vetni, ami nem az iszlám része. Ezért verik meg a migráns gyerekek Németországban az anyaországi gyerekeket, így tehát már gyerekkorban elutasítják azt a társadalmat, amelyik befogadja őket. Elutasítják annak értékeit és műveltségét. Ilyen körülmények között, ha nem akarnak integrálódni, akkor nehéz őket „beolvasztani” – hangsúlyozta az akadémikus.
Az iszlám nem engedi meg azt, hogy ne muzulmán többségű társadalomban éljen egy muzulmán, kivéve, ha a hitből fakadó kötelezettségeinek eleget tud tenni. Ezeket viszont akkor tudja csak megtenni, amikor összetelepül egy területre, így mindazon szolgáltatásokat meg tudja szerezni, amik a napi életéhez szükségesek. Így azonban az integráció lehetősége kizárt.
A nyugat-európai példákat nézve elmondható, hogy ezek az emberek mindenütt összetelepültek, enklávékat, gettókat alakítottak ki. Muszlim életet élnek, saját anyanyelvüket beszélik, vannak közigazgatási helyek, ahol törökül tudnak kommunikálni, az iskolákban törökül tanítanak. Ez nem az integráció helyes útja. A nagyvárosokban tapasztalható az, hogy az anyaországi szülők gyermekeiket inkább vidéki iskolákba viszik, mert a nagyvárosiak már teljesen átcsúsztak a migránsok kezébe – ismertette Maróth Miklós.
Az angliai muszlimok például megfelelnek azoknak az elvárásoknak, amelyek alapján állampolgárságot kapnak. Ugyanakkor hallgatnak arról, hogy politikai vezetőként az angol királynőt és az angol miniszterelnököt teljes mértékben elutasítják. A muszlim vezetők számukra a politikai vezetők. Ezek derültek ki Németországban is, hiszen a német állampolgárságú törökök teljes mértékben ellentétesen szavaztak, mint ahogy azt a németek gondolták. Azt hitték, hogy integrálódtak, de abba a vérségi kötelékbe sohasem léptek be. Technikai értelemben állampolgárrá váltak, de az erkölcsi közösségen mindig kívül maradtak és maradnak – hangsúlyozta az akadémikus.
(Híradó nyomán)
Kapcsolódó:
