Boldog ember, aki nemmel válaszolhat, de boldogsága hamar szertefoszlik, ha meghallgatja az új barackfadalt, melynek apropója szent '56-os szabadságharcunk.

Trianonhoz hasonlóan erről a történelmi eseményről sem gondoltuk volna, hogy ilyen "fílingje" van, és volt akkortájt is - olvasóink elnézését kérjük, de erre a konkrét esetre magyar szó szerencsére nem létezik -, mert ez bizony fíling a javából. És nem is akármilyen: nyálas. Undorítóan, vérlázítóan, gyalázatosan nyálas.

Azt akarják ezek, hogy a legújabb nemzedék, mely tekintélyes részének fogalma sincs a valódi '56-ról, azt higgye, ilyen nyálas dolog volt apáink, nagyapáink vérének hullatása a szabadságért? Ilyen fílingű?

Azt akarják ezek, hogy ilyennek gondolja az '56-osokat az, aki nem ismeri őket, és megnézi az örököseiket? Örökösök alatt ugyebár Caramel, Lakatos Mónika és a Romengo, Radics Gigi, valamint társaik értendők...

Ezt tudja felmutatni a nemzet a kerek évfordulón azok emlékére, akiknek életünket és szabadságunkat köszönhetjük?

Nem, nem ezt tudja.

Ezek tudják csupán, pontosabban nem is tudják, hanem - sokkal rosszabb -: ezt akarják.

Na de kik is azok a sokat emlegetett ezek?

Az "örökösök" egy részét már említettük, de nézzük, kik tették őket azzá, kik helyezték a földbe az új barackfa gyökerét!

Az, hogy a gagyipopság Orbán Tamás szövegírónál kezdődik, nem lehet meglepetés. Ugorgyunk.

Hogy elérkezzünk a fő felbujtóhoz, a holokausztluvnya becenévre hallgató Schmidt Máriához. Olvasóinknak nem kell bemutatni, megmutatni viszont kénytelenek vagyunk - ezért is elnézésüket kérjük -, hogy elérkezhessünk a másik főhőshöz:

Schmidt Maca mellett tehát Desmond Child ül. Nem akárki ő, így méltatja Balog Zoltán, a református lelkipásztor, Liszt Ferenchez hasonlítva "tanulságos megérkezését hozzánk":

Megtudjuk róla, hogy felfedezte magyar gyökereit, és nemrég magyar állampolgár lett. Amúgy azt szokták még elmondani róla, hogy óriási slágereket írt. Mint például a Livin' la Vida Loca.

Azt már kevésbé szokták elmondani róla (pedig még a Wikipédia angol - de nem a magyar - szócikke is tartalmazza), hogy házasságban él, és két gyereket nevel.

Csak éppen nem felesége, hanem férje van, a gyerekeket pedig egy béranya hordta ki nekik.

Hát nem édesek, tiszteletes úr?

Még dokumentumfilm is készült róluk, amiről örömmel számolt be a Meleg Szülők Magazinja:

Annyit tegyünk még hozzá, hogy nem csak Balog páternek tartozik a kedvenc dalszerzői közé, hanem Orbán Viktornak is, hiszen közhírré tétetett, hogy maga a kormányfő kérte fel a példás családapát e nemes feladatra.

Mit tudnánk még ehhez hozzátenni? Talpaink újra egymásra lépnek...

(Kuruc.info)

A szerző a miami sportcsapatoknak írt 2007-es szerzeményét adta el ötvenhatos emlékdalként – derítette ki a 444.

Nem Orbán Viktor kérésére, és nem az ötvenhatos forradalom tiszteletére írta az Egy szabad országért című dalt Desmond Child, a magyar származású világhírű zeneszerző – adta hírül a portál. Cikkük szerint az 1956-os emlékév keretében a forradalom hőseinek tiszteletére írt dal, amely kedden a Petőfi Rádióban debütált, a dalszerző egy korábbi munkájának az újrahasznosítása.

Desmond Child 2007-ben a miami sportcsapatok számára írta az In the Steps of Champions (a bajnokok útján) című számát, amely valóban minden ízében hasonlít az Egy szabad országért című, nagy büszkeséggel bemutatott ötvenhatos emlékdalra. Mintha még az énekeseket is úgy választotta volna ki a zeneszerző, hogy ne nagyon térjen el az eredetitől.

A Népszabadságnak Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója elárulta, a dal költségvetése, benne a szerző honoráriuma, a magyar és az angol változat feléneklése, az összes utómunka mintegy 50 millió forintba került. „Aki ismeri a szakmát, elismerősen fog csettinteni” – tette hozzá Tallai.

Az újrafelhasználási ügy érdekessége, hogy az 1956-os emlékév Youtube-csatornáján a dal magyar címe alatt feltüntették az eredeti címet (legalábbis annyit, hogy Steps of Champions). Ám hogy ez mire utal, arról sem Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, sem Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter nem beszélt a dal bejelentésekor, illetve a hivatalos bemutatóján.

Nem először nyúl mellé a Fidesz egy amerikai termékkel. (És akkor még "Andy" Vajnáról szót sem ejtettünk - a szerk.) A Desmond Child szerzeménye körüli botrányok ironikus előképe a 2000-es millenniumi ünnepségek tűzijátéka, ahol a közönség a nemzeti ünnepen egyebek mellett hamburgert és vörös csillagot láthatott felvillanni az égen. Az Index az események után két évvel derítette ki, hogy mi volt a különös formák titka.

Mint írták, korábban az eseményért felelős Tóth István Zoltán, az Országimázs Központ egykori vezetője véletlennek minősítette, hogy a nézők bizonyos szögből az említett alakzatokat látták. Kiderült azonban, hogy a pirotechnika a Fidesz korábbi kampányguruja, a 2010-ben elhunyt Wermer András és családja egyik cégén keresztül került az Egyesült Államokból hazánkba. Orbán Viktor akkori nem hivatalos tanácsadója (Habony akkori megfelelője) 2000-ben a McDonald's elfekvő petárdáit vásárolta meg jutányos áron. Így kerülhetett hamburger az égre, és a Heineken sörgyár logója, a vörös csillag a Parlament fölé. Wermer András cégei akkor, a Happy Enden és az Ezüsthajó Kft.-n keresztül több mint 230 millió forintot tehettek zsebre a pirotechnikai szervezésért.

(MNO nyomán)

Nagy Feró a Népszabadságtól értesült az 1956-os "himnusz" másodfelhasználásának híréről, és az általa megszerzett félinformációk alapján nem tartja felháborítónak a dal újrafelhasználását. Bár nem biztos, hogy abszolút etikus, de nyugodtan felajánlhatta a szerző a számot újabb célra - véli. Sőt, Desmond Child azt is gondolhatta, hogy végre méltó helyre kerül a szerzeménye, amelyhez magyar szöveg készül, és az 56-os forradalom emlékének dala lehet - mentegette a pofátlan közpénztolvajt.

Nagy Feró a 2007-es számról az egyetlen Youtube felvételen kívül semmilyen nyomot nem talált, Miamiban lakó ismerőse annyit válaszolt az egyetemi sportcsapatnak készült dallal kapcsolatos érdeklődésére, hogy úgy tudja, a szerző és Miami polgármestere jó ismerősök, de nem tud albumról, amelyen a dal megjelent volna, és arról sincs információja, hogy a szerző kétszer adta volna el ugyanazt a művet. Nagy Feró szerint a szerző azt csinál a saját szerzeményével, amit akar.

Schmidt Mária személyes felkérése után eszébe sem jutott gyanakodni, a részleteken gondolkodni, a szerző dalait ismerte, őt magát a felvétel idején, a stúdióban ismerte meg, és váltott vele néhány mondatot.

Nagy Feró mindennek ellenére nem tartja szerencsésnek az ügyet, amely elviszi a figyelmet arról, ami igazán fontos, amiért ő azonnal igent mondott: az 56-os forradalom hatvanadik évfordulójáról való közös, a politikai oldalak szembenállását átmenetileg felfüggesztő emlékezés - írja a lap.

Úgy tűnik, kiválasztott zeneszerzője nem hallotta meg Orbán alkotásra buzdító szavát...

Maga Child is reagált a Facebookon a botrányra. Azt írja, a miamiaknak ingyen adta oda az akkor még félkész állapotban lévő dalt, azzal a feltétellel, hogy kereskedelmi forgalomba nem hozhatják. Amikor azonban felkérést kapott az 56-os emlékév himnuszának megírására, tudta, "hogy ez a heroikus dal pont ide való, ezért kicsit átírva ingyen adta oda a magyar kormánynak is", "hazafias gesztusként". Az állam így csak a felvételek költségét térítette meg.

A kormány 50 millió forintot fizetett Childéknak – ezek szerint ennyi volt a felvételi költség.

Child azt írja még: "Rendkívül meglepett és csalódott vagyok, amiért a magyar média egy része egy totális, méltatlan támadást indított a projektem, a személyem és a családom ellen". Szerinte ugyanis az kellene, hogy legyen a kérdés: "Jó ez a dal?"

Erre pedig egyszerű a szerző megoldása: "A válasz ott van minden olyan magyar szemeiben, könnyeiben, akinek lejátszottam a dalt".

Ezek szerint csak azt nem mondták el neki, hogy miért sírnak...