Hosszú szenvedés és kemoterápiás kezelés után 68 éves korában elhunyt Scott Adams, az ikonikus „Dilbert” karikatúra-karakter megalkotója.
Az 1989-ben született Dilbert gyorsan globális jelenséggé vált, csúcspontján több mint 2000 újságban jelent meg. Scott Adams a Pacific Bellnél mérnökként szerzett saját tapasztalataiból merítve mesteri módon ábrázolta a vállalati élet abszurditásait: a végtelenül hosszú értekezleteket, az értelmetlen szakzsargont, az alkalmatlan, de érinthetetlen főnököket és a fülkékben való létezés csendes frusztrációit. A képregény egyszerű, kifejező stílusa és éles szatírája miatt azonnal azonosulni lehetett vele. Dilbert, a szerencsétlen, nyakkendőt viselő mérnök, akinek nyakkendője állandóan oldalra csúszik; Dogbert, az intrikus vállalati tanácsadó (és világuralomra törő álmodozó); Wally, a hegyes hajú főnök, a minimális erőfeszítés mestere és Alice, a praktikus erőgép mind tartós archetípusokká váltak. A Dilbert nem csak egy képregény volt, könyveket, rajzfilmsorozatot (amely Emmy-jelölést kapott), reklámtermékeket is inspirált. Hangot adott a felemelkedő technológiai korszak alulértékelt szakmunkásainak, és a mindennapi bosszúságokat időtálló humorrá alakította. A fluoreszkáló fényű irodákban ragadt olvasók számára az új Dilbert-képregény megtekintése mindig egy kis napi győzelem volt – emlékeztető arra, hogy nem egyedül kell megbirkózniuk létezésük monotóniájával.
Alig hunyta le a szemét, a People pletykalap (az egykori Kacsa Magazin példaképe) egyik skriblere sürgető szükségét érezte annak, hogy beletörölje a patáját.
 A „disgraced” szó szerint azt jelenti, hogy „kegyvesztett”, de áthallásos alapon a „szégyenletes”, „gyalázatos”, „szégyenteljes” jelentéstartalommal is társítható |
Ezt a nekrológnak álcázott gyalázkodást egy „testpozitivista”, vagyis a morbid kövérséget a saját megjelenésével is reklámozó queer aktivista követte el. Az illető neve Victoria Edel. (Igen, az. Bingó!)
 Pónem est ómen |
 A közönség elemi erejű felháborodásának hatására és az antiszemita érzelmek további felkorbácsolásának megelőzésére a lap utóbb eltüntette a szerző nevét az inkriminált cikk alól |
Scott Adams „kegyvesztettségét” az amerikai intellektuális életre katasztrofális hatású politikai korrektséghez társuló eltörléskultúra, vagyis a konformista egyengondolkodástól való bármilyen csekély eltérés és általában is a gondolati disszidencia kíméletlen ledorongolása okozta.
Több évtizedes töretlen karrierjének egy csapásra véget vetett egy ösztönös elszólása, amelyre a saját YouTube-csatornáján előadott monológjában került sor azt követően, hogy egy 2023 februárjában megjelent felmérés szerint minden második néger nem ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy „rendben lévő fehérnek lenni” (it’s okay to be white).
 Az ADL zsidó gojüldöző szekta számára ez a kijelentés gyűlöletes |
Erre reagálva Scott Adams azt találta mondani, hogy „a legjobb tanács, amit a fehéreknek adhatok, az az, hogy tűnjenek el a feketék közeléből; egyszerűen húzzanak el onnan”. Ráadásul a felmérésből levonható teljesen logikus következtetésként „gyűlöletcsoportnak” nevezte a feketéket, hozzátéve, hogy ezek után „amerikai fehérként semmi értelme megpróbálni segíteni a feketéknek”, mert ez „többé már nem egy észszerű ösztönzés”.
 Dilbert kicsapta a biztosítékot Greenblattnál |
 Azzal is növelte a „bűnlajstromát”, hogy megkérdőjelezte a holokauszt hivatalos hatmillióját |
Scott Adams felhívását a fehérek önkéntes szegregációjára „rasszista hantának” nyilvánították az újságok és a kiadók, és mintegy központi vezényszóra megszakították vele a kapcsolatot, a karikatúráit pedig feketelistára tették.
 Egy bizonyos Robin DiAngelo nevű klimaxos hisztérika, aki a fehérek állítólagos törékenységéről szóló gagyielméletének köszönhetően a wokeness egyik agyonsztárolt ideológusa lett, lényegében ugyanazt mondta, mint Adams, azzal a különbséggel, hogy ő a színesbőrűeknek tanácsolta azt, hogy szakadjanak el a fehérektől. Őt mégsem érte semmilyen retorzió, és arany áron honorált antirasszista tréningjei mellett szárnyal a „tudományos” karrierje |
Meghurcolása nyomán Scott Adams az ún. piros pirulás (red pilled) témák reklámarcaként vicces mémek és poénos videoklipek sokaságát ihlette nemcsak négerekkel kapcsolatos, hanem általában minden más tabutémában is. (A Mátrix c. film nyomán politikai metaforaként használt „redpilling” kifejezés azt jelenti, hogy ráébredünk a való világ okkult valóságára, vagyis politikailag-ideológiailag megvilágosodva kilépünk a mainstream nézetek illuzórikus mátrixából.)
 Fajközi erőszakos incidensek grafikonja - a négerek majdnem tízszeresen túlreprezentáltak a fehérekhez viszonyítva |
 Mindennapos eset, nincs itt semmi látnivaló |
Néger amazon kontra fehér bétahímek – az amerikai fehérek még védekezni sem mernek a mindennapos néger terrorral szemben, mert tudják, hogy a bíróságokon rendre ők húzzák a rövidebbet:
Amerikában a medvéket már sikerült civilizálni…
Ezekben a nekrológokban egyesek hajlamosak egy bizonyos mintát felfedezni.
 Az egyik szerint Brigitte Bardot rasszista, a másik szerint Scott Adams gyalázatos |
Nyilvánvalóan csakis elvetemült antiszemitákról lehet szó.
GI
