Most a YouTube-on és az X-en arról folyik a vita, hogy csak viccelt vagy komolyan is gondolja. 

Irónia vagy tévképzet vagy iróniába csomagolt tévképzet? Ki tudja?

Tény, hogy Trump az utóbbi időben a korábbi átlagánál is gyakrabban kényezteti a híveit és sokkolja a közvéleményt hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb állításokkal, rohamosan romló elmeállapota nyilvánvaló jeleként². Ezt a benyomást erősítik az utóbbi napokban az iráni vezetéssel való állítólagos és utóbb minden esetben megcáfolt „tárgyalásaival” kapcsolatos kijelentései is. Immár az amerikaiak 61 százaléka úgy véli, hogy mentálisan „a korral egyre instabilabbá válik”³, azt látva, hogy a „szemei hátragurulnak” (vö. szemtekerezgés), a feje pedig „rángatózik”.⁴ Néhány hónapja valószínűleg egy sztrókon is átesett⁵.

Ezekkel a fiktív „tárgyalásokkal” valószínűleg a legszűkebb környezetéhez tartozó zsidó háborús héják, Jared Kushner és Steve Witkoff hülyítik, az alapból hülye és viszkis valláskárosult Pete Hegseth cinkosságával (egy amerikai "evangéliumi kisegyház" lelkes tagja - a szerk.), aki eddig már legalább tízszer hirdetett totális győzelmet.

Úgy tűnik, Trump képtelen belenyugodni abba a ténybe, hogy igen, hagyományosan az USA katonai fölényt ért el (teljesen szétbombázta Irán katonai létesítményeit), de Irán mégis folyamatosan nyer. Miért? Mert egyszerűen teljesen más játékot játszanak. Az iráni haditerv soha nem az volt, hogy repülőgépekkel és tankokkal harcoljanak, hanem hogy felmorzsoló taktikával, alacsony költségű fegyverek alkalmazásával elcsigázzák az ellenséget annyira, hogy a háború egyre fájdalmasabbá és költségesebbé váljon számára, minél tovább tart.

Trump láthatóan nem képes felfogni az összképet. Azt hiszi, hogy a dolgok porrá bombázása győzelmet jelent, pedig nem. Nem az ellenséges hadsereg elpusztításával nyerünk háborúkat, hanem a valódi stratégiai célok elérésével, amire az Egyesült Államok – az utóbbi évtizedek történelmi példái alapján – egyszerűen nem képes. Ez nála egy tényleges kognitív disszonancia.

Két hete azt is javasolta, hogy a hajóskapitányok egyszerűen csak „legyenek férfiak” és hajózzanak át a Hormuzi-szoroson, mert ő már nyert. Abban a hitében él, hogy a háborút megnyerték, amikor megölték az ajatollahot és elsüllyesztették az iráni hadiflottát, és az elméje egyszerűen visszaáll üres állapotra, amikor valaki azt mondja neki, hogy az irániak nem fognak tárgyalni, és változatlanul zárva tartják a szorost. Az „üzlet művészete” velük nem működik, és Trump nem tudja erőszakosan rávenni őket azzal, hogy további bombázással fenyegeti őket, amikor az idő az ő oldalukon áll, és csak ki kell tartaniuk.

Noha az irániak nem állnak nyerésre, sikeresen megakadályozzák az USA stratégiai céljait (a hajózás szabadságát, Irán katonai képességeinek teljes mértékű visszafogását stb.). Az igazság az, hogy taktikai győzelmei ellenére az USA még nem támadta meg Irán gravitációs központját, mert ilyen tulajdonképpen már nem létezik. A néhány héttel ezelőttihez képest nincs olyan „Irán”, amellyel tárgyalni lehetne. Csak több tucatnyi független katonai frakció lövöldöz rakétákat időnként. A problémát már nem lehet diplomáciával megoldani, sem gyorsan, sem olcsón. Szárazföldi katonai bevetést igénylő, afganisztáni típusú kampányra lesz szükség terület elfoglalásával és rendőri intézkedésekkel. A talibánhoz képest az a különbség, hogy Irán tele van Moszad-kémekkel, és ezért az újonnan kinevezett parancsnokok életkilátási csupán néhány hétre korlátozódnak. Miközben tehát katonailag Irán vereséget szenvedett, olyan helyzetet teremtett, hogy mindenki veszít.

Ebben a háborúban az amerikai kormány valójában nem tett nyilatkozatot a célkitűzésekről, az amerikai politikusok homályos megjegyzéseket tettek a rezsimváltás különböző árnyalatairól, Irán teljes megsemmisítéséről és párhuzamot vontak korábbi közel-keleti intervenciókkal, Trump pedig ingadozott, néha naponta többször is, a háború aktuális állapotáról.

Eltekintve Trump elmeállapotától, az egyetlen magyarázat, amely mindehhez illik, a pilpul. Valójában ugyanis a rothadás már olyan mélyre hatolt Amerikában, hogy az egész felső vezetést áthatja, amely megpróbálja a valóságot kedve szerint átalakítani a nyelv jelentésének megváltoztatásával és szisztematikus hazudozással. Csak a pilpulon keresztül jelenthet Irán egzisztenciális fenyegetést a világra nézve, pedig „teljesen legyőzték”. Csak a pilpulon keresztül tárgyalhat Irán kétségbeesetten, miközben a szoros továbbra is zárva van, és a régióban maradt amerikai csapatok szállodákban dekkolnak, mert a bázisaik jórészt „lakhatatlanok” az iráni támadások nyomán⁶.

Trump Iránról: CSAK AZÉRT KÖNYÖRÖGNEK, HOGY ÁLLJUNK MEG, DE MI NEM ÁLLUNK MEG, MERT... MERT MÉG NEM AKARUNK!

Irán Trumpról: Fogalmunk sincs, hogy miről beszél ez a fantaszta.

Trump tehát azt szűri le az agyában tomboló káoszból, hogy Irán békéért könyörög, miközben továbbra is támadja az amerikai bázisokat, Izraelt és mindent, aminek bármi köze van USraelhez, és nem hajlandó megnyitni a tengerszorost, de mindig békéért könyörög, holott abszolút semmit sem tesz a háború megállításáért.

Felvetődik a kérdés, hogy vajon Trump egy szenilis hazudozó vagy csak egy teljesen átlagos jenki.