A II. zsidótörvény tárgyalása az Országgyűlés képviselőházában (10. rész)
„A zsidóság, – nem akarok bántó lenni – ha az ajtón kiküldjük, visszajön az ablakon és így itt is visszaszivárgott újból Franciaországba, úgy, hogy a nagy Napóleon császár azt mondja emlékirataiban a zsidóságról, hogy annyira szapora faj, hogy »olyanok, mint a sáskák vagy a hernyók, amelyek felfalják egész Franciaországot«.”
 A képviselőház elnökének fogadóterme – 1930 |
1939. február 28.
Elnök: (…) Napirend szerint következik a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Irom.: 702., 710. sz.) (…)
Szólásra következik?
Porubszky Géza jegyző: Gürtler Dénes.
Elnök: Gürtler Dénes képviselő urat illeti a szó.
 |
Gürtler Dénes: T. Ház! (Mozgás. – Halljuk! Halljuk!)
Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, a képviselő úr pedig szíveskedjék beszédét megkezdeni.
Gürtler Dénes: T. Ház! Már akkor, amikor lánglelkű és nemesszívű professzoromnak, megboldogult Prohászka püspök úrnak tanítványa voltam, felmerült az országban a zsidókérdés és ő akkor nekünk a következőket mondotta: »Amely nemzet jobban szereti az idegent, mint a saját fajtáját, az nem szereti a saját fajtáját, az gyűlöli a saját nemzetét.«
»Én nem gyűlölöm a zsidót«, – mondotta a nagy püspök – »de amikor a zsidó boldogul, nekem fáj, ha azt látom, hogy az én testvérem rovására boldogul. A magyar nem gyűlöl senkit, én sem gyűlölök senkit, én szeretek mindenkit, szeretem: a zsidónak a lelkét is«, – mondotta Prohászka püspök – »de ha ezen a szereteten az én népem megy tönkre és én megyek tönkre, ez már nem szeretet, ez már öngyűlölet. Magyar, ne gyűlöld önmagadat« – mondotta – »és ne ölj testvér, senkit se, ne öld a zsidót se, de még kevésbé öld meg önmagadat!«
T. Ház! Mi, akik sokat járunk a vidéken, akik várost, falvat végigjárunk és ismerjük a nép hangulatát, ismerjük a nép mentalitását, a nép gondolkodását, ezek ismerete után kénytelenek vagyunk megállapítani azt, hogy ebben az országban a zsidóprobléma megoldása feltétlenül szükséges, fontos, sürgős és nélkülözhetetlen. (Úgy van! a jobbközépen.) Aki ott volt Komáromban az Egyesült Párt kongresszusán, ahol 20–30.000 ember vett részt és ahol Kassától Pozsonyig minden város és minden falu képviselve volt, az tudja és én is őszintén merem állítani, hogy bár egyetlen izgató hang sem hangzott el, a 30.000 ember szívéből és torkából spontán felhangzott a kiáltás, hogy le velük, el innen a zsidókkal, mert tönkreteszik a keresztény Magyarországot. (vitéz Kő József: Igazuk volt!)
Éppen azért tartjuk sürgősnek és szükségesnek a zsidókérdésnek törvénnyel való megoldását, mert ha ez a törvény hiányozni fog, akkor a nép elkeseredése törvény hiányában törvény nélkül fogja megoldani ezt a kérdést. (Úgy van! a jobboldalon.) Már pedig senki sincs közöttünk itt a Házban, aki el tudná fogadni azt, hogy igenis, meg legyen engedve az ablakok betörése, üzletek kirakatainak beverése, hogy szabad legyen útját állni az embereknek és ártatlanul is bántalmazni őket, vagy pedig a pogromot sem engedné meg és nem is engedheti meg közülünk senki. Minthogy ezt elítéljük, éppen azért tartjuk szükségesnek a zsidótörvény meghozatalát, hogy mindezt megakadályozhassuk, mert a zsidótörvény semmi egyéb, mint a nép elkeseredésének levezetése és a népítélet megakadályozása. (Rupert Rezső: A népnek semmi köze hozzá! – vitéz Leel-Őssy Árpád: Dehogynem! – Elnök csenget.) Mi hamarább tudnánk megegyezni t. képviselőtársam, mint ahogy a nép és önök megegyeznének! (Rupert Rezső: Bízzák rá!) Mert a nép el van keseredve.
T. Ház! Azt mindannyian tudjuk, hogy van-e zsidó-probléma, mert hiszen a zsidókérdés ma már nem lokális kérdés, a zsidó-probléma ma már nemzetközi, sőt világkérdés. Ennek a kérdésnek a megoldása nehéz és sürgős. Nehéz azért, mert állandóan azon vitatkoznak, hogy vajon a zsidóság vallás-e vagy faj. Én kénytelen vagyok leszögezni azt, hogy a zsidóság önálló vallás is és önálló faj is. Vallási szempontból nem fogok belemélyedni ebbe a dologba, mert nagyon jól tudjuk azt, hogy a vallás változtatható és a zsidóság kitűnően érti ezt, hiszen a kommunizmus után láttuk, hogy amikor baj volt, ezer számra tértek át a keresztény vallásra és amidőn minden lecsillapodott, amidőn nyugalom lett és béke lett, akkor kezdtek visszaszivárogni a zsidó vallásba. (Fábián Béla: Honnan tetszik ezt tudni? – Meizler Károly: Köztudomású!) A tényekből, (Úgy van! a jobboldalon. – Fábián Béla: Olvastuk a miniszter úr beszédét is, nem volt igaza!)
Elnök: Fábián képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni.
Hogy pedig a zsidóság faj, ezt a fajelmélet definíciója igazolja... (Fábián Béla közbeszól.)
Elnök: Fábián képviselő urat ismételten figyelmeztetem, ne zavarja a szónokot és szíveskedjék azt is tekintetbe venni, hogy Gürtler képviselő úr elsőízben szólal fel a Házban. (Fábián Béla: Bocsánatot kérek, erről megfeledkeztem!) Tessék folytatni.
Gürtler Dénes: Nagyon szépen köszönöm, de engem nem fog megzavarni Rassay Károly úr! (Derültség.) Tévedtem, Fábián képviselő úr, de egy cég Rassay képviselő úrral. Egy cég. (Fábián Béla: Hát maga kivel egy cég?)
Hogy vajon a zsidóság faj-e, arra nézve megvan a faj tudományos definíciója, amelyet nem a zsidóságra készített a tudomány, amidőn megállapította, hogy faj minden olyan egyéneknek összessége, akik közös leszármazáson alapuló egyforma jelleget mutatnak. (Fábián Béla: Szegény Imrédy!) Már pedig a zsidóságról nagyon jól tudjuk, hogy a közös leszármazás nála holtbiztos, hiszen a legrégibb fajok egyike, több ezeréves nép. Hogy a leszármazása közös, az abból is bizonyos, hogy nemcsak azt gyászolták meg a zsidók, akik keresztény vallásra, vagy más vallásra tértek át a zsidó vallásból, hanem azokat is, akik véletlenül nem a zsidó törzsből, a zsidó fajból házasodtak, hanem idegent vettek maguk mellé, éppen úgy meggyászolták, mint az áttért zsidókat, mert rájuk nézve elveszetteknek tekintették őket és el is vesztek.
A zsidóság előtt, mint Prohászka püspök a zsidókérdéssel kapcsolatban mondotta, két út van. Az egyik út, ha zsidónak akar maradni, a cionizmus, a másik út az asszimiláció. Ha zsidók akarnak lenni, vagyis a cionizmus útját választják, akkor nemzetközileg biztosítani lehet és kell is nekik egy otthont, hogy oda kivándorolhassanak és ott letelepedhessenek!
Ami pedig az asszimilációt illeti, ebben a tekintetben már sokkal nehezebb a kérdés megoldása. Az asszimilációt, elsősorban a lelki asszimilációt elismerem. Lelki asszimiláció az, ha valaki minden kényszer nélkül áttér, ha például a zsidó minden kényszer, minden mellékkörülmény, minden nyerészkedési szándék nélkül áttér a keresztény vallásra és tisztán a keresztény hit- és erkölcstant tanulja, a keresztény hit- és erkölcstan szerint él és egész életét ennek alapjára fekteti. Ez a zsidó már bizonyos fokban asszimilálódott és ha az ilyen asszimilált zsidónak gyermeke már teljesen a keresztény erkölcs alapján nevelkedett fel, akkor azt már lelkileg asszimiláltnak lehetne venni. Fajilag azonban sokkal nehezebb a zsidót asszimilálni. Nagyon jól tudjuk, hogy a zsidóság a föld egyik legősibb népe. Teljesen belterjesen házasodtak és ezredeken át nem tűrtek maguk között senki idegent és éppen ez a belterjes házasság és az így átöröklés törvényeinek legelemibb szabályai szerint fajilag teljesen eggyé tette a zsidóságot, hiszen a leszármazottak egy alapból, egy törzsből, egy fajból indulnak ki. Roppant nehéz dolog a zsidót fajilag asszimilálni, mert hiszen a zsidó fajilag annyira erős, annyira megerősödött évezredeken keresztül, hogy ha más fajjal kereszteződik, akkor a nála sokkal gyengébb fajt abszorbeálja és felemészti, megszünteti. Így a más fajjal asszimiláció szinte teljesen lehetetlen a zsidóknál.
Mélyen t. Ház! Ősrégi közmondás, tapasztalati igazság, hogy ahol a zsidóság letelepedett, ott nemcsak lakni és élni akart, hanem uralkodni is. Éppen ez a legfontosabb alapja a zsidókérdés megoldásának. Amióta zsidó van, azóta mindig volt zsidókérdés és amíg zsidó lesz, addig mindig lesz zsidókérés. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.)
Zsidókérdés volt a legrégibb, a legősibb népeknél is. A történelem bizonyítja, hogy az első zsidótörvényt az egyik egyiptomi fáraó hozta meg. Jákob 12. fia, sőt a 13-ik, Benjámin is, Gesszen földjén telepedett le a fáraó engedelmével, 430 esztendeig laktak Egyiptomban, Gesszen földjén és ezalatt a 430 év alatt teljesen elkülönülve éltek, nagy nemzetté fejlődtek – amint a Szentírás mondja. A fáraó ekkor félni kezdett, hogy ha idegen ország megtámadja a birodalmat, akkor ez a nagy nemzetté tömörült, egy tömegben élő zsidóság nem fog-e átpártolni és így nem fogja-e veszélyeztetni az ország szabadságát. A fáraó – nagyon jól tudjuk – a legszigorúbb intézkedéseket tette, a legszigorúbb törvényeket hozta abból a célból, hogy ezt a népet, ezt a zsidó fajt, amely Gesszen földjén lakott, minél jobban legyengítse, minél jobban tönkretegye. Midőn a fáraó látta, hogy minden erőszakossága dacára, a legkegyetlenebb intézkedések ellenére sem bírja megtörni a fajilag erős és edzett zsidó népet, a legkegyetlenebb intézkedést tette: meghozta az első zsidótörvényt, amikor kimondotta, hogy minden születendő zsidó fiúgyermeket bele kell fojtani a Nílus folyóba. Ez volt a legkegyetlenebb zsidótörvény.
T. Ház! De nemcsak a nemzeteknek volt bajuk velük, hanem magának a jó Istennek, Jehovának is baja volt a zsidó néppel: azért kellett Mózesnek kiadnia a tízparancsolatot, hogy megrendszabályozza a zsidó népet. (Derültség.)
De nézzük csak a legrégibb birodalmakat. Ott volt a római birodalom, amely az egész akkori világ ura volt. A római birodalomban Nagy Konstantin császár hozta meg az első zsidótörvényt, amikor megtiltotta mindenkinek, hogy a zsidó vallásra térjen át, a zsidókat pedig egy rendelettel kizárta a hadseregből és mindenféle hivatalviselésből. Már tehát Nagy Konstantin is elrendelte azt, hogy a zsidók nem lehetnek állami hivatalnokok és polgári jogaikat is megnyirbálta.
A másik nagyhatalom volt Mohamed birodalma. Már Mohamed idejében is találunk zsidótörvényeket. Mohamed egy rendelkezésével kitiltotta a zsidókat a régi területről és azt mondotta, hogy: nemcsak a területről tiltom ki a zsidókat, hanem, ha zsidó itt marad és a szent városba, Mekkába vagy Medinába be talál menni, halálbüntetéssel sújtom.
De, nézzük a régi európai országokat. Látjuk, hogy Spanyolországban is több törvényt hoztak a zsidóságra vonatkozóan, részben előnyös, részben hátrányos törvényeket. 1328-ban törvényileg kiűzték a zsidókat a spanyol területről. A zsidó élelmes lévén, visszaszivárgott, 1412-ben a visszaszivárgott zsidókat külön negyedbe szorították be és a zsidó jelvény viselésére kényszerítették őket, 1492-ben pedig V. Ferdinánd és Izabella háromszázezer zsidót törvényileg üldözött ki Spanyolország területéről. (Buchinger Manó: Az meg Imrédynél is nagyobb betyár volt!)
Elnök: Buchinger képviselő urat rendreutasítom.
Gürtler Dénes: T. Ház! Ott találjuk a régi Angliáiban Oroszlánszívű Richárdot, aki törvényt hozott Angliáiban arról, hogy a zsidók távozzanak Anglia területéiről és megparancsolta, hogy aki nem távozik, azt fosszák ki és mészárolják le. (Fábián Béla: Gyönyörű keresztény cselekedet!) Én most nem az egyéni felfogásomat ismertetem, hanem történelmi tényeket hozok fel, amelyeket Fábián képviselőtársamnak éppúgy kell tudnia, mint nekem. János 1199-ben és Henrich 1216-ban elkobozták a zsidóságnak minden vagyonát és kitiltották őket Anglia területéről. I. Edward 1290-ben szintén száműzte őket egész Anglia területéről és a legszigorúbb rendelettel adott ki parancsot annak megakadályozására, hogy a zsidók visszaszivároghassanak Angliába. Éppen ez az oka annak, hogy Angliában ma a zsidóságnak a legkisebb a százalékos arányszáma.
Ami a régi Olaszországot illeti, a zsidók helyzete a régi Olaszországban egészen a XIII. századig tűrhető volt. Ezért ott elég békességben éltek addig a zsidók, de már egy régi olasz törtvény is elrendelte, hogy a zsidóságnak feltüntető jelvényt kellett viselniök a kereszténytől való megkülönböztetés céljából. A XV. században külön negyedbe, külön helyre, getthóba szorították törvényileg a zsidóságot, Szicília-szigetéről pedig Ferdinand 1493-ban teljesen kiűzte a zsidókat.
T. Ház! Sokszor hallunk hivatkozásokat arra nézve, hogy nem volt keresztényi cselekedet a zsidóság ellen erélyesen fellépni, de éppen Olaszország történelméből olvassuk, hogy igenis a pápák is és pedig VII. Gergely pápa és III. Ince pápa is a legszigorúbb törvényes rendelkezéseket hozta a zsidóság ellen. Zsinati határozatokat hoztak ellenük. Sőt éppen most, a legutóbbi időkben is hoztak törvényes rendelkezéseket a zsidóság ellen Olaszországban, hiszen olvastuk és hallottuk rádión is, hogy törvényt hoztak Olaszországban arról, hogy nem szabad olasznak és kereszténynek zsidóval összeházasodnia, csak legfelsőbb engedéllyel, nagyon kivételes esetekben, katona és állami hivatalnok pedig, ha zsidót vesz feleségül, elveszíti állását.
A régi Franciaországban a IX. századig a zsidók békében éltek és földműveléssel és kereskedéssel foglalkoztak és szabad költözködési joguk is volt. Éppen, mert szabad költözködési joguk volt, a városokban éltek és kereskedelemmel foglalkoztak. Így azután Párizsban is le akartak telepedni. Már 1181-ben azonban egy királyi rendelet a legszigorúbban megtiltotta, hogy a zsidók Párizsba költözzenek, sőt Párizsból és környékéről egyenesen kitiltották a zsidóságot. Törvényes rendelkezéssel jelölték meg a helyet, ahol a zsidóság letelepedhetett s csak ezen a megjelölt helyen lehetett a zsidóságnak letelepednie, tartózkodnia és jobbágysággal foglalkoznia. Szép Fülöp 1306-ban Franciaország területéről 100.000 zsidót tiltott ki. Később a zsidóság visszaszivárgott az országba, de azután VI. Károly 1394-ben végleg kiűzte őket Franciaország területéről. Említettem azonban, hogy a zsidóság, – nem akarok bántó lenni – ha az ajtón kiküldjük, visszajön az ablakon és így itt is visszaszivárgott újból Franciaországba, úgy, hogy a nagy Napóleon császár azt mondja emlékirataiban a zsidóságról, hogy annyira szapora faj, hogy »olyanok, mint a sáskák vagy a hernyók, amelyek felfalják egész Franciaországot«.
(Folytatjuk)
