Az elmúlt napokban több hasonló hozzászólás érkezett a címben említett téma kapcsán, ez a kettő legfrissebb:
"Jó lenne most már akkor eldönteni a Kuruc.info szerkesztôknek, hogy hazudik a WikiLeaks, vagy sem.Egyszer így, máskor úgy írnak róla.Ha pedig a világhatalom miatt jött létre, akkor semilyen cikket sem kell tôlük lehozni, ennyi!""Szerintem nem csak ebben a kérdésben kellene pálcát törnie kurucéknak valamelyik oldal mellett, hanem azt is el kellene dönteniük, hogy akkor az arabok, muszlimok barátok/testvéreik-e, mert ahogy a cikkeket olvasom, nekem az körvonalazódik, hogy ez sem egészen tisztázott. "
Mivel az értetlenkedés újra és újra fellángol, fontosnak tartunk röviden tisztázni egy-két alapvető dolgot (és ismételten felhívnánk kedves olvasóink figyelmét a helyesírás fontosságára).
 |
És persze hogy "egyszer így, egyszer úgy írunk" róluk (mármint a táviratokról), hiszen ezek hírek, melyek tartalma eltérő, híreket pedig igenis tudunk és szoktunk is kommentálni. A WikiLeaks körüli botrányokról, eseményekről pedig ugyanúgy hírt adunk, tényszerűen (lásd például itt).
"Ha pedig a világhatalom miatt jött létre, akkor semilyen cikket sem kell tôlük lehozni, ennyi!"
A WikiLeaks hátterét mi sem ismerjük, mert mi sem vagyunk mindentudók. Mindazonáltal, mivel nem "cikkeik" vannak, hanem dokumentumokat tesznek közzé, melyeknek komoly hírértékük van, ezekkel attól függetlenül foglalkozunk, hogy éppen ismerünk és szeretünk valakit, vagy sem. A Magyar Nemzettől vagy a Népszabadságtól, esetleg a Borstól sem azért veszünk át néha cikket, mert szeretjük vagy futtatni akarjuk őket, hanem mert ők írtak meg egy hírt, mi pedig szeretnénk minél több fontos információval ellátni olvasóinkat. (És mindig hírekről van szó, nem publicisztikákról, melyek véleményével azonosulunk. Ha mégis utóbbiról, akkor azt elrettentő vagy más célzattal közöljük, de ezt mindig feltüntetjük.)
Ha mindig csak azoktól vennénk át hírt, akiket szeretünk, meglehetősen vékony lenne a hírfelhozatalunk.
Továbbá - ugyan kifejezetten nem divat ennek elismerése nemzeti oldalon, de attól még tény, hogy - vannak kérdések, melyek nem feketék vagy fehérek, és, bármilyen szörnyű, ilyenkor több szempontot is szeretnénk megismertetni olvasóinkkal.
Vegyük például Kadhafi esetét. Amikor egyes olvasók MTI-hírt olvasnak arról, hogy megbuktatták az ezredest, jön a hozzászólás, hogy a büdös cionisták az olajat akarják, pedig egyben tartotta az országot, viszonylagos jólét volt, korábban támogatta a palesztinokat, Izrael-ellenes volt stb. Ebben igazuk van. De ahogy vannak érdemei, ugyanúgy vannak bűnei is. Amikor viszont közlünk egy interjút, melyben ezeket az érdemeket sorolják, mert eddig ez az oldal nem kapott szót nálunk, más olvasók ötven felkiáltójellel méltatlankodnak, hogy hova jutottunk, kiállunk egy repülőgéprobbantó diktátor mellett stb. Ebben pedig nekik van igazuk. (Csak éppen azt nem értik meg, hogy ha egy híroldal közöl egy interjút vagy összeállítást, nem feltétlenül azonosul vele, azaz "kiáll mellette", csak mutatja, hogy van ilyen vélemény is, és ez figyelemre méltó lehet.)
Mindkét olvasótípusnak igaza van - de mindkettő csak egyetlen szemszögből nézi, ezek a kérdések pedig jóval összetettebbek. És bizony, néha joggal vádolják azzal a nemzeti radikálisokat, hogy egysíkú a gondolkodásuk, tájékozatlanok stb. Ezen a helyzeten próbálunk javítani - attól, hogy több szempontot ismer meg valaki, még meglehet a saját markáns véleménye, sőt attól lesz igazán kiforrott, ha több, részleteiben eltérő véleményt is megismer. És persze a több szempontúságnak is van határa, Simon Peresz álláspontját például soha nem mutattuk be ilyen tálalásban - velük már tökéletesen tisztában vagyunk. De néhány olvasónak nem is kell, már attól képesek zsidózni egyesek, ha nem az ő meglehetősen - hogy is mondjuk - egyszerű véleményüket látják viszont.
II. És ezzel, hogy nem mindig olyan egyszerű és egyértelmű egy helyzet, el is érkeztünk a második részhez:
"Szerintem nem csak ebben a kérdésben kellene pálcát törnie kurucéknak valamelyik oldal mellett, hanem azt is el kellene dönteniük, hogy akkor az arabok, muszlimok barátok/testvéreik-e, mert ahogy a cikkeket olvasom, nekem az körvonalazódik, hogy ez sem egészen tisztázott. "
Ebben a kérdésben korábban már állást foglaltunk, de persze mindenki mindent nem olvashat el.
A muszlimokkal összességében nincs különösebb bajunk - amíg otthon maradnak, építik a saját országukat, és szükség esetén küzdenek a cionizmus ellen. Az ő kultúrájuk nem a mienk (a viselkedéskultúrájuk különösen nem), és minél több özönlik ide belőlük, annál hamarabb következik be Európa halála. (És persze véleményünk is van róluk vagy egyes itteni cselekedeteikről, ennek a különböző munkatársaink vérmérsékletüknek megfelelően adnak hangot. Azt ne is várja senki, hogy dédelgetni fogjuk őket, amikor zavarognak, nőket erőszakolnak, AIDS-vírust terjesztenek vagy "csak" egyszerűen gyilkolásznak.)
Ha viszont otthon maradnak, igenis lehet baráti, vagy éppen rokoni (elvégre nem nyugatról származunk) kapcsolatot ápolni néhányukkal, legyenek törökök vagy perzsák (természetesen mi sem Dél-Afrikára gondolunk). Azt is vegyük figyelembe, hogy a muszlim bevándorlók - kevés kivétellel - rendszerint népük legalját képezik.
Sok szövetségessel nem büszkélkedhetünk, európai "barátainktól" pedig legutóbb Trianont és ötven év kommunizmust kaptunk. (Ötszáz évvel ezelőtti csatákat és megszállást pedig nem lehet a mai modern nemzettudat szemszögéből nézni, mert akkor egyszerűen nem volt ilyen: nem "a" törökök tettek valamit, hanem vezetőik, mint ahogy nem is "az" osztrákok, hanem a Habsburgok.) És ne feledjük: ma ujgur rokonaink is muzulmánok.
További épületes olvasgatást kívánunk minden kedves olvasónknak, s ne feledjék: egy kicsit több megfontoltság még a mi oldalunkon sem árt néha, legalább olvasás közben!
A szerkesztőség
