Ángyán József: Ha rajtam múlik, végig. Furcsa lenne az a helyzet, ha azért kellene távoznom a frakcióból, mert a kormányprogramot, az emberekkel közösen kidolgozott vidékprogramunkat kérem számon a saját csapatomon. Meglepő lenne, ha azért kellene elhagynom a saját frakciómat, mert azt szeretném, hogy – amint ígértük – a helyben lakó gazdálkodó családokat erősítsük, ők kapják a földeket, erősödjenek meg, ne legyenek kiszolgáltatva akkor, amikor kinyílik a földpiac. Én csak a kormányprogramban és a Nemzeti Vidékstratégiában foglaltakat szeretném látni megvalósulni, és eddig gyakorta nem az történt, amit meghirdettünk. Végigelemeztem az eddig bérbe adott állami földek 45 százalékát, és ennek tényei alapján vagyok kénytelen ezt mondani. Az emberek pedig azért szavaztak ránk, mert azt várják, hogy tartsuk a szavunkat.

Á. J.: Igen, neki ez a véleménye, amit nem mindenki oszt a frakcióban. Olyannyira nem, hogy még ugyanazon a napon a Fidesz-frakció kiadott egy közleményt, amely szerint nincs kezdeményezés az eltávolításomra. Nyilván, ha a frakció többsége úgy látja, hogy rossz helyen vagyok itt, akkor erről dönteni fog. Ha kizárnának, az egy más helyzet lenne, amit természetesen – szomorúan bár, de – tudomásul veszek. Egyébiránt az emberek tiszteltek meg bizalmukkal és küldtek ennek a vidékprogramnak a végrehajtására. Akkor sem menekülhetnék el, ha mások úgy látják, hogy nekem nem itt van a helyem.

Á. J.: Honnan hallotta? Egyébként – ha már kérdezi – valóban volt ilyen is, talán mindjárt az első, a Fejér megyei elemzésemnél. Mondjuk inkább úgy: olyan nehézkesen ment a dolog, hogy úgy láttam, jobb, ha én magam küldöm szét a frakciótagoknak. Először ugyanis mindig a saját frakciótársaimat akarom tájékoztatni, és ha itt nem érek el eredményt, akkor kell kijjebb tágítanom a kört. Minden elemzés eredményét először a saját frakciótársaimnak, a frakcióvezetésnek juttattam el, és csak ezt követően kerültek nyilvánosságra. Mindig kötelességemnek tartottam, hogy először az enyéimet figyelmeztessem a bajra, és azután már az ő lelkiismeretükön múlik, hogy mi fog történni.

Á. J..: Lázár János frakcióvezető úrral többször beszéltünk a problémákról, és a kialakult helyzet lehetséges megoldásairól. Én javaslatokat is tettem, és János is felvetett lehetőségeket. Rajta kívül Balog Zoltán – akkor még államtitkárként – igen korrekt módon reagált a levelemre és a csatolt elemzésre. Sőt hatáskörén túl is megpróbált tenni a probléma megoldásáért. Hálás vagyok ezért Zoltánnak. Rajtuk kívül a vezetés részéről személyesen engem más nem keresett, de látom a reakciókat: a VM általánosan cáfolja megállapításaimat, de tételes cáfolat sajnos mind ez idáig nem érkezett. A tényeket ugyanis nehéz cáfolni. Bár ne így lenne, de tény, hogy Fejér megyében és a borsodi mezőségben összesen tizenöt család vitte el a földek nyolcvanhat százalékát. Irreleváns adatokkal próbálnak cáfolni: én sosem mondtam, hogy a bérbe adott területi egységek több ezer hektárosak lennének. Azt mondtam, hogy vannak olyan érdekeltségek, akik ezekből az egységekből akár húszat, harmincat is megszereznek, a végeredmény pedig az, hogy ezer hektár-számra viszik el a földeket a helyiek elől.

Á. J.: Pedig ez így van. Valóban, elég furcsa. Ugyanakkor jó emberi beszélgetések zajlanak a frakciótársakkal. Az az érzésem, magánemberként a többségük ugyanazt látja, mint amit én. Más kérdés, hogy sokan nincsenek olyan helyzetben, hogy kiállhatnának ezekkel az ügyekkel. Ahhoz olyan egzisztencia is kell, amelyről az illető megteheti, hogy ha valami nem tetszik, azt szóvá teszi. Belül azért sokan úgy látják a kérdést, ahogy sajnos én kellett hogy lássam.

Á. J.: Természetesen föl lehet és föl is kell vetni, én is fölvetettem, nem is akármilyen módon. Meg kell a problémákat őszintén beszélni, és azokra közösen kell megoldást találni. Más kérdés, hogy az érési folyamat lassú. Nem lehet gyors változtatást várni, de – a beszélgetések alapján, amik itt zajlanak a parlamentben a képviselőtársakkal – azért abban bízom, hogy lesz foganatja annak, amit mondok, és változtatni fogunk a földbérleti pályázatok rendszerén.

Á. J.: Különféle értelmezései vannak az oligarcha fogalmának. A miniszterelnök úr adott egyfajta értelmezést, én azonban úgy gondolom, ennél árnyaltabb a dolog. Véleményem szerint nem csak az az oligarcha, aki milliárdosként bejön a politikába, bár kétségtelenül ilyenek is vannak. A többségük azonban rejtőzködő: dehogy akar beülni a kirakatba, bár én is ismerek köztük „magamutogatókat”. De az „urak” többsége rejtőzködik. Olyanok ők, akik – finoman fogalmazva – nem feltétlenül a közjóval, hanem elsősorban a saját vagyonukkal foglalkoznak, és sokszor úgy, hogy a közös kasszából veszik ki, ami nekik kell. E tekintetben a tőke viselkedése hasonló, ha hazai, ha külföldi: a profitját akarja növelni. Az agrártámogatásoknál például azt látjuk, hogy a három legnagyobb érdekeltség 2011-ben elvitt több mint tízmilliárd forintot a közös agrárkasszából. Nem csak területalapú támogatást (ez alapján egyébként összesen több mint ötvenezer hektár van a birtokukban), hanem igen jelentős fejlesztési forrást is. Ráadásul a céghálóikban megjelennek azok az offshore cégek, melyek alapján látszik, hogy adót befizetni nem nagyon akarnak idehaza. És nem is nagyon itthon vásárolnak, ha ez előnyösebb a profitszerzés szempontjából: a húsos cégek egy része erre tipikus példa, a „hungarikumokat” adott esetben nem magyar alapanyagból állítják elő.

Á. J.: Természetesen. Még a tavaly év eleji dioxinbotrány kapcsán készült, amikor moratóriumot rendelt el Magyarország az import húsokra. Meglepő módon nem a németek, hanem az egyik legnagyobb magyar húsos érdekeltség verte az asztalt a minisztériumban, hogy függesszük ezt fel. Maga a miniszterelnök úr kérdezett rá ennek kapcsán, hogy ugye az nem lehet, hogy magyar tőkeérdekeltségű húsipari cégek a hungarikumokat nem magyar alapanyagból állítják elő? Ő kérte, hogy állítsuk össze a listát, hogy lássuk: miből is dolgoznak ezek a cégek. Kardeván Endre élelmiszerlánc-biztonságért felelős államtitkársága a saját nyilvántartásából dolgozott, mert egyébként nincs ilyen országos nyilvántartás, ami kimutatná, hogy honnan származik az alapanyag. És összejött ez a 100-150 cég, amelyik részben, vagy egészben nem magyar alapanyagból állítja elő a termékeit.

Á. J.: Igen. Szinte az összes nagy húsos cég rajta van, de ez egy olyan lista, ami kimutatja azt is, ha mondjuk 10 százalékban nem hazai az alapanyag, vagyis az arányok azért eltérőek. Ám valóban vannak olyan cégek, amelyek teljes egészében külföldi alapanyagból dolgoznak. Hogyan is lehetne az állattenyésztésünket helyre állítani, ha ezen az elképesztő helyzeten nem tudunk közösen változtatni!?

Á. J.: Azt mondta: le kell ülni az urakkal, és erre a helyzetre megoldást kell találni, ezt a problémát közösen kell megoldani. Valószínűleg azért nem került még ez a lista nyilvánosságra, mert az nem egy jó tárgyalási pozíció, ha előre kiterítek minden kártyát. Vagyis tárgyalni kell, hogy ez megváltozzon.

Kapcsolódó: Olvasó: Csányi paprika nélküli paprikás kolbásszal etet minket

Á. J.: Nem tudom. Én földügyekkel voltam elfoglalva, aztán eljöttem, azóta nem tudom, mi van ezzel a listával. De ez egy létező lista, és feltételezem, hogy miniszterelnök úrnak szándéka van vele, ha kérte az összeállítását.

Á. J.: Igen. Baranya és Bács-Kiskun megye következik, ott már van annyi adatom, hogy földolgozhassam őket. Szeretném a teljes képet megmutatni, hogy kik vitték el a földeket. Úgy látom, annyi hatása azért mégiscsak volt az elemzéseknek, hogy a 35 ezer hektár helyett már csak 18 ezerre kötött szerződést egyelőre a tárca, tehát jobban megnézik a pályázatokat. Továbbá úgy látom, hogy Baranyában és Bács-Kiskunban is több a kisebb és a helyi gazdálkodó a nyertesek között.

Á. J.: Igen, éppen a minap írt nekem egy nyertes gazda, és néhány dolgot pontosított. Ezeket a visszajelzéseket nagyon köszönöm: nem vonják alapvetően kétségbe azokat, amiket leírtam, legfeljebb pontosítják pár helyen, de így csak még pontosabb lesz majd az a monográfia, amit valamikor kiadni tervezek a földügyekről.

Á. J.: Remélem, hogy nem, mert tanulunk az első pályázati forduló problémáiból és tapasztalataiból. Ősszel egy nagyobb, 50 ezer hektár körüli területet fognak meghirdetni. Azt remélem, hogy az első 18 ezer hektár pályázatainak lesznek tanulságai, legalább a legdurvább dolgok nem ismétlődnek meg és jobban odafigyelnek majd, hogy hova kerülnek a földek. Nem engedheti meg a kormány magának, hogy ne azt csinálja, amit a kormányprogramban, vagy a Vidékstratégiában meghirdetett, amit az embereknek megígért.

Á. J.: Nem. De meggyőződésem szerint tudja, látja a miniszterelnök úr, hogy mi az én problémám. Leírtam, elküldtem, nem akarok ezzel erőszakoskodni. Gondolom, hogy eljön majd az ideje, hogy beszéljünk róla, és jó megoldást találjunk, mert van ilyen.

Á. J.: Én nem akarok ezzel tolakodni. Ha úgy látja az eddigi információk alapján a frakcióvezetés, hogy beszélnünk kell a dologról és megoldást kell közösen találnunk, én örömmel állok rendelkezésre. Visszatérve a beszélgetésünk elejére: ha azonban mindezek után ők úgy látják, hogy nekem nincs ebben igazam, rossz az irány, és nincs helyem a frakcióban, akkor a függetlenek között folytatom ezt a munkát.

Á. J.: Ha valaki közpénzt, közjavakat használ, vagy kap, azzal hozzájárul ahhoz, hogy az adatai nyilvánosságra kerüljenek – én legalábbis így gondolom. Minden kétely eloszlatható, ha nyilvánosságra hozzuk a dokumentációkat: a kormány nagyon egyszerűen be tudja bizonyítani, hogy minden rendben van, csak be kell mutatni a pályázatokat.

Á. J.: Azt a részét a pályázatnak nyugodtan nyilvánosságra lehet hozni, amiből megítélhető: valóban az volt-e a legjobb pályázat szakmailag. Így össze is lehetne hasonlítani egymással a nyertes és vesztes pályázatokat. A bírálati pontszámokat is nyilvánosságra lehetne hozni. Most már összebeszélésről sem lehetne szó – kezdetben ugyanis azt mondta a VM, azért titkosak a pályázatok, hogy az érintettek össze ne beszéljenek. Most már lezajlottak a pályázatok, nem lehet összebeszélni. Különösen fontos lenne azokban az esetekben, ahol korrupció, vagy bármilyen egyéb gyanú felmerül. Ha nem történik meg a nyilvánosságra hozatal, a gyanú megmarad. Az új alaptörvényünk is – nagyon helyesen – kimondja, hogy nem lehet közpénzt vagy közvagyont juttatni annak, aki nem tárja a nyilvánosság elé a tulajdonosi szerkezetét, működését. Ennek a kitűnő alkotmányos alapelvnek a földbérleti pályázati rendszernek is meg kell felelnie. A kételyek eloszlatása és a közbizalom visszaszerzése enélkül aligha lesz lehetséges.

(HVG)

Kapcsolódó: "Tarvágást végzett" - saját képviselőhelyeik megtartása érdekében raknák ki Ángyánt a fideszesek