Mikor Vona Gábor pártelnök a Jobbik ideológiai önmeghatározásáról beszélt, kihangsúlyozta, hogy a mozgalom nem nemzetiszocialista, mert nem a faji felsőbbrendűség elvén alapul. Egészen természetes, hogy ha valaki Krisztus tanításából indul ki, nem vallhat genetikai determinációt, ez ellentmondana a szabad akarat tanításának. Azonban nem árt tudatosítanunk azt sem, hogy a nemzetiszocializmusnak az árja fajelmélet nem szükségszerű velejárója, ez csak németországi változatára volt típusosan jellemző. (Mellesleg sajátos, tükörszerű leképződése ez a szemita felsőbbrendűségi szemléletnek!)
Manapság különösen fontos lehet tudatosítanunk, hogy mind a nemzeti, mind a szociális eszmeiség alapvetően Istentől ihletett. Azért hajlamos korunk embere erről megfeledkezni, mert a felvilágosodás, a racionalizmus és a liberalizmus újkori méregelegyéhez észrevétlenül még egy negyedik is vegyült: az individualizmusé. S mivel rejtettebb, ezért talán veszélyesebb is a másik háromnál. Akit megfertőzött, az a nemzeti és a szociális gondolatot általában fölényes undorral hárítja el magától.
A gonosz – szokása szerint – korunk mind a négy fertőző betegségét valamely valós érték megrontásával hamisította. A felvilágosodás azzal kecsegtetett, hogy az ember babonára, mágiába vetett vakhitére való hajlama csökkenni fog; ehelyett azonban csak egészséges, transzcendensre irányuló fogékonyságát vesztette el. A racionalizmus lehetőséget adott volna arra, hogy az ösztönök uralma mérséklődik, és kiegészül a logikus gondolkodás problémamegoldó képességével; ehelyett főként csak logikusnak tűnő téveszmék váltak merev dogmákká. A liberalizmus feladata lett volna, hogy az embereket felszabadítsa a tradicionális, de irracionális tabuktól és korlátoktól, hogy a lehetőségek végtelen gazdagsága révén válhasson a Teremtő munkatársává. Ehelyett viszont szabad lehetőségeivel visszaélve az ember csupán az Isten alkotta természeti rend ellen lázadt fel. Az individualizmus pedig esélyt teremthetett volna arra, hogy az egyén kibontakoztathassa személyisége egyedi képességeit; ehelyett pusztán az önzés, az embertársak iránti felelőtlenség, az elmagányosodás és a társadalmi atomizálódás eszköze lett. Ráadásul mérge oly mélyen hatolt a tömegek agyának és szívének mélyére, hogy mára ezért fintorognak a nemzeti összetartozás érzéséről hallván éppúgy, mint ha a szociális érzékenység kerül szóba.
De lássuk, mennyiben és miképpen isteni eredetű e két emberi fogalom. A teremtett személy ugyan önálló és egyedi identitással és akarattal rendelkező lény, ennek ellenére Isten képének csak párban tekinthető! A nő és a férfi párkapcsolata, valamint szerelmük gyümölcse, a gyermek, mint család, a Szentháromság tükörképe. A teremtő szaporodásban Isten társai, a család a létfenntartás tere, vagyis az ember viszonylény. Alapvetően közösségi, vagyis szociális szellemi struktúrával rendelkezik, emberségét csak más emberekkel megélt kapcsolatában bontakoztathatja ki. Nem véletlenül nevezi az Újszövetségi Szentírásban János apostol, a „szeretett tanítvány” az Istent szeretetnek, ezen egyedülálló identitás a Szentháromság belső közösségi kapcsolatára éppúgy utal, mint a képére alkotott ember családi közegére. Ebből logikusan következik, hogy az ember istenszeretetének nem csupán másodlagos következménye emberszeretete, hanem egyetlen adekvát gyakorlati megvalósulási módja is egyben. Magyarán az ember természeténél fogva közösségi lény, szociális alkatú; más szóval azt is mondhatjuk, ha nem szocialista, akkor embertelenné, erkölcstelenné válik!
(Lényegében a hungarizmus is nemzeti szocialista eszme, annak a magyar Szent Korona-eszmény alapján álló, speciális formája. Hiszen népünk küldetése, hogy Krisztus szenvedő szeretetét és feltámadását mutassuk be az összes népek számára. De mivel a hungarizmus fogalmát apró, hiteltelen, agresszív csoportocskák – legitimitásukat igazolandó – már illetéktelenül kisajátították, nevezzük az igazi isteni, magyar vezéreszményt ezentúl „hunnizmusnak”!)
Természetesen az ember alapvető szocializmusa nem sokban emlékeztet a szocializmus politikai eszméjére, még kevésbé gyakorlatára; de ez mit sem változtat isteni eredetén. A gonosz mindig a legszentebb értékek meghamisítására összpontosít. A politikai szocializmus és kommunizmus vezetőinek magatartásában annyi szociális érzékenység sem volt, mint amennyi előbőr a hímtagjaikon. De nem csak a gyakorlatot fuserálták el, amivel mentegetni szokták őket, hanem már az elmélet is telve volt oly abszurd és groteszk vonásokkal, melyekből csakis torzszülött magzat születhetett. Ilyenek például a szükséglet szerinti anyagi javak objektív mértéke, a magántulajdon kényszerrel történő megszüntetése, az osztályharc beteges elmélete, a munkásosztály társadalmi vezető szerepe, vagy a proletárdiktatúra szükségessége, hogy a vallás nép ópiumának minősítését már ne is említsük.
Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a fajta hamisított szocializmust hétágú gyertyatartók pislákoló fénye mellett fércelték össze azok, akik célja az volt, hogy az emberiséggel egyszer s mindenkorra meggyűlöltessék a közösségi szolidaritás isteni alapelvét.
Az internacionalizmus eszméjét is azért erőltették a társadalomra, hogy ezzel próbálják lenevelni a természetes és egészséges nacionalizmusról. Hiszen logikus, hogy ha a Teremtő akarata az volt, hogy az emberi faj rasszonként töltse be a földet, akkor az emberi nemnek előbb-utóbb kisebb és nagyobb életközösségekben kellett gyakorolnia – szociális módon – az éltető szeretetet. A vándorló, nomád család előbb nagycsaláddá, utóbb nemzetséggé, majd letelepülve államalkotó nemzetté vált. A nemzetek egységét általában a sorsközösség, a közös múlt, a közös vallás, a közös kultúra, a közös nyelv, és a közös célok sorsközösség biztosítják. Az egyetemes emberiség globálisan csak akkor működőképes, ha kisebb egységek, a család és a nemzet zártabb rendszere is jól funkcionál. Ha jól emlékszem, Balczó Andrástól hallottam egyszer egy kitűnő hasonlatot erre: csak a jól kiégetett téglákból felépített ház állhat fenn évszázadokig, a homogén sárból emelt falakat hamar összedöntik az időjárás viszontagságai. A kisebb emberi közösségek helyes működése pedig azt jelenti, hogy az ember létfeladata elsődlegesen abban a közegben gyakorolni a szeretetet, ahová a Teremtő helyezte.
Emberi, szociális küldetésünk beteljesítése, hogy mindenekelőtt családunkról gondoskodjunk, másodlagosan nemzetünkről, és harmadlagosan az emberiségről. Ez a sorrend nem azt jelenti, hogy az ember kevésbé szeret másodlagos és harmadlagos szinten, hanem csak azt, hogy más formában. Az, hogy csak feleségünkkel élünk házaséletet, még nem jelenti, hogy nem szeretünk minden más nőt is a világon. A szeretet módjának és minőségének természetszerűen kell másnak lennie, különböző rokonsági fokú embertársainkkal szemben. Aki ezt az isteni törvényt nem követi, vagy tagadja, az a szeretet isteni rendje ellen lázad. Ha a családunk éhezik, de mi mégsem őket igyekszünk megmenteni az éhhaláltól, hanem helyette hajléktalanoknak bérlünk szobát, vétkezünk. Ha ahelyett, hogy Gyurcsány és Orbán kizsákmányoló rendszere ellen tüntetnénk, az elnyomott Amazonas-menti indiánok jogaiért harcolunk, magatartásunk szintén bűnös. Csak ha már elsődleges küldetésünknek eleget tettünk, térhetünk rá a másodlagosakra. A gonosz próbálja meg szembe állítani a szervesen egymásra épülő strukturális elemeket. Természetes, hogy egy nemzetéért munkálkodó hazafi nem lehet soviniszta, hazánk szeretete nem irányulhat soha más nemzetek ellen, azok kárára.
Az egész földkerekségen csak két olyan népcsoport létezik, mely a többi nemzettel ellentétben a mai napig nem vált honképessé és talajgyökeressé, ez pedig a cigány és a zsidó. Ez a tény sokszor a többi népekkel való konfliktusokhoz vezet. A két csoport esetében más-más okok vezettek ide, de valószínűleg az endogámia mindkettejüknél fontos szerepet játszott, hiszen évezredes beltenyészet esetén genetikailag bizonyos hajlamok dominánssá válhatnak a populációban. A letelepedéshez és államalkotáshoz összetett és szervezett társadalmi tevékenység szükséges, az egyes rétegek tevékenységét össze kell hangolni. Ám ha egy zárt keveredésű népességben egyes tulajdonságok túlságosan dominánsak, mások számaránya viszont túl alacsony, akkor önmagában működésképtelen lesz a közösség. A cigányság sorai közt igen magas a kitűnő muzikális képességekkel vagy kézügyességgel megáldott személy, de ezzel aligha alkotható állam. Csak diaszpórában képes élni befogadó, bennszülött gazdanépek között. Működhet az ilyen szimbiózis évszázadokon át zökkenésmentesen, ha a kisebbségi népcsoport képes integrálódni, és betartja a többségi népesség által meghatározott együttélési normákat. Sajnos sok esetben ez nem sikerül, a statisztikai adatok nem túl biztatók; de az általánosítás is hiba lenne, hiszen mindkét népcsoportban vannak egyedek, kik sikeresen integrálódnak. Egy jelentős hányad azonban képtelen a beilleszkedésre.
A zsidóság esetében is hasonló a helyzet, mint a cigányságnál: a zárt populáció náluk is domináns, illetve egyidejűleg elcsökevényesedett tulajdonságokhoz vezetett. Csakhogy sajátos vallási rögeszméik révén ők eleve képtelenek az integrációra. Legalábbis mindaddig, amíg fel nem hagynak a vallási őrülettel. A kiválasztottság-tudat ugyanis esetükben a felsőbbrendűség gőgjével, sovinizmussal, és más népek feletti uralkodási igénnyel párosul. Szinte mesteri szintre fejlesztették az oszd meg és uralkodj technikáját. Képesek egymás ellen uszítani nemzeteket, népcsoportokat, társadalmi osztályokat, hogy ez által – elterelve a figyelmet kizsákmányoló és uzsorás tevékenységükről – nevető harmadikként a zavarosban halászhassanak. A nemzetek ily módon kiprovokált torzsalkodásának eredménye, hogy a tömegek a nemzeti radikalizmusban már csak a viszályok veszélyét látják. A vezető zsidó ideológusok olyan hazug és romboló eszmék iránt lelkesítik fel a tömegeket, melyektől maguk is undorodnak, de a befogadó anyanemzet immunrendszerét legyengítik. Hogy Közép- és Kelet-Európában a cigányság integrációja csaknem lehetetlenné vált, azért is elsősorban ők felelősek, hiszen a kommunizmus kártékony gyakorlata által tönkretették a cigányok hatékony belső csoport-kontrolláló struktúráját, a hatékony vajdarendszert, és a csendőrség szétverésével végleg leszoktatták őket a munkáról és az alkalmazkodásról. Számunkra kotyvasztott fertőző ideológiáikat magukra nézve természetesen nem tartják érvényesnek: sem a szocializmust, sem a liberalizmust, sem az individualizmust.
Hamis istenük (aki Jézus szerint Lucifer) számukra a kollektivizmust és a sovinizmust írja elő. Hiszen ő maga is ilyen természetű, és az embert, elsődlegesen a zsidót a saját képmására formálta át. Ez a kollektivizmus abban áll, hogy az egyén bűne miatt az egész közösségnek igazságtalanul felelnie és bűnhődnie kell, ugyanakkor az egyén érdeme révén az egész nemzetség érdemtelenül áldásban részesül. Ezt az elvet alkalmazzák a gojokra is: ha mondjuk egyetlen szadista SS-közlegény a munkatáborban megkínzott egy zsidó foglyot, ezért felelős minden német, Barbarossa Frigyestől Angéla Merkelig. Ám ha egyetlen zsidó író alkot egy irodalmi remekművet (nem a „Sorstalanságra” gondolok!), azzal az egyetemes „zsidóság” áldja meg az emberiséget. A zsidó tisztában van vele, hogy ha nem telepedik le, s nem alkot önálló államot, a diaszpórában – élősködő magatartása miatt, a befogadó népesség részéről – állandó pogromok veszélyeztetik. Csakhogy e letelepedés a zsidók felsőbbrendűségi komplexusa és sovinizmusa miatt csak más népek (például a palesztinok) rovására történhet, mellyel állandóan veszélyeztetik a világbékét. Ez a minden bírálóját rasszizmussal rágalmazó al-rassz voltaképpen a faji felsőbb rendűség legádázabb képviselője. Hamis istenétől kapott törvényei közt már ott szerepel a kollektivizmus, mint harci eszköz ellenfeleivel szemben. Ha egy vétkezik a közösségben, mindenkinek bűnhődnie kell, ha egy áldásban részesül, akkor az kihat az egész csoportra. A zsidó tehát sohase fogja feladni bűnös fajtársát, de akkor is kisegíti a bajban, ha ennek előidézője önmaga. Mivel ez a fajta kollektivizmus az emberiség minden más népének szemében erkölcstelen, védekezni sem tud ellene, s a zsidó érdemtelen előnyökre tesz szert. Ez az oka annak, hogy Simon Peresz henceghetett nemzetközi sikereikről. Ezért küldték őket a németek munkatáborokba, és ezért nincs vesztenivalójuk, ha kiprovokálják ellenségeik közt a III. világháborút. A fegyverkereskedelem segítségével éppúgy ők gazdagodnak meg, ahogyan bankjaik profitálnak a gazdasági válságokból, vagy a túlszaporodott emberiség megtizedelésével. És aki titkos mesterkedéseiket leleplezi, azt dutyiba csukatják "holokauszttagadásért", antiszemitizmusért, összeesküvés-elméleteket gyártó terrorizmusért. Ravasz terv, de szerencsére egyre többen látnak át rajta.
És ha már elegen látnak, és tenni is mernek, akkor a Szentlélek erejével, hamvaiból is újra fog támadni az örök krisztusi eszme, a fajelméletmentes, kollektivizmustól megtisztított, igazi nemzetiszocializmus.
(Kuruc.info)