Nemrég a Kuruc.info közölte megboldogult Bulányi György piarista szerzetes atya egyik utolsó írását, melynek címe: Az Ószövetség nem Isten igéje. Gyurka bácsi halála után az akkor még élő Zas Lóránt barátom világhálós portálján, a Magyarok Vasárnapjában hosszú nekrológban méltattam a zseniális teológus korszakalkotó munkásságát. Ebben részletesen foglalkoztam szóban forgó írásával is.
Most, cikke újraközlése után, a facebookos hozzászólásokat olvasva döbbentem rá, hogy a nemzeti radikális oldalon mennyire nem értik még mindig tanítását. Alapvetően két ellentétes táborra osztható az írásában kifejtett álláspontját ismerők csoportja. A szerzetes mindkét társulat szerint megtagadta a kereszténység zsidó kontinuitását; a gyökeres különbség ennek értékelésében van: egyikük szerint ez bizonyítja, hogy megértette Jézust, a másik szerint viszont éppen azt bizonyítja, hogy nem értette meg. Valójában mindkét csoport téved, mert véleményem szerint nem csak Bulányit nem értik igazán, hanem Jézus tanítását sem.
Néhány héttel Gyurka bácsi halála előtt meglátogattam őt balatonfelvidéki vityillójában, Óbudavárott. Beszélgetésünkben szóba került ominózus cikke kapcsán az Ószövetség is. Figyelmeztettem, hogy sarkos fogalmazását valószínűleg sokan fogják félreérteni, és eretnekséggel vádolják majd. Emlékeztettem rá, hogy Jézusunk maga is elfogadta, és igaznak tartotta az ószövetségi szövegek bizonyos hányadát. Mondtam neki, hogy magam is jó ötletnek tartom a szentmiséken, Wass Albert A funtineli boszorkány című regényéből való részletek felolvasását, de azért időnként lehetne ótestamentumi szövegeket is citálni, csak persze gondosabb válogatással. Bulányi atya – szokásához híven – visszakérdezett: „Biztos vagy benne, hogy a liturgiát kötelezően előíró, uralkodáshoz szokott püspökeink jézusi szellemben fognak válogatni a zsidó szövegek közül?
Gyurka bácsi fentebbi mondatából teljesen világos, miért fogalmazott oly sarkosan mindig, s az is, mi volt a véleménye az Ószövetségről. Természetesen számolt vele, hogy mind ellenségei, a gőgös klerikus hatalmasságok, mind a nekik vakon engedelmeskedő birkanyáj posztumusz módon újra (markionita) eretnekké nyilváníthatja írásáért, de őt a megérteni nem akarók rágalmai sohasem érdekelték. Ezért nevezte magát transzparens módon Markion-követőnek, ami nem jelenti, hogy minden egyes tanával egyet ért. (Markion ókeresztény teológus volt, aki sok egyéb tévedése mellett elsődlegesen az Ószövetséget, s annak istenét tagadta, az Ószövetség teljes /!/ elvetésével.) De Bulányi tudta, hogy akik Jézust őszintén keresve olvassák cikkét, azok helyesen fogják érteni. Gyuri bácsi a halál árnyékában, Szentlélektől származó bölcsességében megértette, hogy a sátáni zsidó hagyomány fertőző hatása nem csak az utolsó idők világpusztulásával fenyeget, hanem a kereszténység belső hasadásával is!
A Magyar Püspöki Kar feljelentése nyomán a Ratzinger vezette tanítóhivatal már korábbi, ideiglenes felfüggesztése idején is megvádolta Bulányit azzal, hogy válogat az egységesen és oszthatatlanul Istentől ihletett biblikus szövegekben. Bulányi többek közt – teljesen jogosan – azzal védekezett és érvelt, hogy csupán a szentírási szövegek értelmezéséről van szó, melyre a Szentlélek vezetésével amúgy is köteles az egyházi tanítóhivatal. Teljesen nyilvánvaló, és az egyház tanítása is vallja, hogy nem lehetnek azonos módon és minőségben igazak Jézus és mondjuk Józsué szavai a Bibliában. Egyébként a teológiai szak- és segédtudományok is Gyurka bácsi igazát támasztják alá. Hiszen a történelmi-kritikai exegézis figyelmeztet rá, hogy – különösen az Ószövetség esetében – a szövegek értelmezésekor figyelembe kell venni az adott kor és a szerző kulturális meghatározottságát és tudati korlátait. A filozófiai istentan pedig rámutat, hogy a végtelen Istenről a véges emberi fogalomrendszer még akkor is csak analóg értelemben állíthat bármit, ha egyébként sugalmazott kinyilatkoztatással állunk szemben.
Amikor tehát azt valljuk, hogy az egész Írás Istentől ihletett, azzal például nem azt állítjuk, hogy az abban szereplő személyek állításainak mindegyike igaz. Ha mondjuk egy próféta tanítását olvassuk, meg kell fontolnunk a következőket: lehet, hogy egyes mondataiban úgy nyilvánul meg az isteni kinyilatkoztatás, hogy a Szentlélek vagy a tanítóhivatal értelmezése során éppen hogy korlátolt mivoltuknak kell napfényre kerülnie! Világos példa erre némely úgynevezett átokzsoltár, melyeknek Istennel perlekedése nyilvánvalóan nem feltétlenül kell hogy követendő példa legyen számunkra. S ha például egy másik próféta azt mondja, hogy Isten parancsa egy nép kiirtása, e kinyilatkoztatott szöveg talán szánalmat kell ébresszen bennünk a korlátolt tudatú tanító iránt.
Bulányi atya ezeket a bölcsességeket évtizedeken át tanította nekünk. Mivel megpróbált tudatilag minél inkább egyesülni teremtő, megváltó és megszentelő Krisztusával, nem tudta az Ószövetséget másképpen olvasni, mint mestere szemével. Ahogyan Jézus szívében sem volt gyűlölet, midőn tolvajoknak és rablóknak nevezte a prófétákat, kiknek pozitív szövegeiből előszeretettel idézett, Bulányi sem utálta a zsidókat. Csak sajnálta, és nekik is kész lett volna hirdetni a Mennyország közelségét, ha meghallgatják. Sajnos nem hallgatta, nem értette meg még saját egyháza sem. A keresztet ugyan elkerülte, de hosszú börtönbüntetést szenvedett, nem gyakorolhatta egyházi paptanári hivatását, és még sok korábbi barátját is sikerült ellene fordítaniuk Heródes, Kaifás, és Júdás utódainak.
És annak, hogy még a nemzeti radikális táborban sem értik meg és fogadják el Gyurka bácsi tanítását, sok köze van nemzeti tragédiánk jelenlegi állapotához. Pedig az isteni vízválasztó ma is a szeretet.
Tarnóczy Szabolcs