Igazából az a helyzet, hogy ha látok egy-egy önkormányzati jelöltet ábrázoló képet, alatta pedig a baloldali pártok mellett támogatóként, szigorúan az „összefosás” jegyében ott virít a Jobbik is, nem lepődöm meg. 2010-ben még nyilván hangosan kinevettem volna azt az illetőt, aki ilyet jósolt volna 9 évvel későbbre, de hát az embernek van egy olyan jó (vagy rossz) tulajdonsága, hogy könnyen tud akklimatizálódni akár extrém helyzetekhez is, ha a szükség úgy kívánja. Ilyen és ehhez hasonló közéleti jelenséghez viszont csupán egy csapat gumigerincű áruló szükséges a politikai palettán, amiből – valljuk be – bőven túlkínálat van ebben a „szakmában”. Na, jó! Azért Vágó István Jobbik-támogatásán még így is szanaszét nevettem magam, a hozzám ezer szállal kötődő Komárom-Esztergom megyében pedig az ott éktelenkedő közös „összefosás”-listát személyes sértésnek veszem, de hát azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy én már csak egy kávét kérek.

Viszont van egy új jelenség is a párt életében, amire most láthatóan ráfeküdtek a szervezet prominensei. Ehhez bőven elég végiggörgetni a Jobbik házi hírmondóját, az Alfahírt, ahol lelkesen számoltak be egy augusztus végén tartott „értelmiségi disputáról”, ahol többek között olyan „konzervatív” emberek cseréltek eszmét, mint például a bevándorlókat támogató Beer Miklós, azóta már nyugalmazott váci püspök, vagy Gulyás Balázs publicista. A disputa önmagában sok szót nem érdemel, a kedves olvasók bizonyára tudják, hová kell elhelyezni a politikailag korrekt koordinátarendszerben a „konzervatív, mérsékelt jobboldali” szereplőket (nagyjából ugyanoda, ahová a balliberálisokat, csak ők valamiért jobboldalinak hiszik magukat). Ők azok, akik valamiért a Fideszt „szélsőjobboldalinak” hiszik, minden harmadik mondatuk az „autoriter rendszerek és diktatúrák károsságára” épül, valamint tévéreklámokat megszégyenítő gyakorisággal mantrázzák, hogy a rendszernek bizony „mérsékelt jobboldali” alternatívára van szüksége a „polgári Magyarország” megteremtése céljából.

Nos, ami a mi cikkünk szempontjából fontos, az az, hogy ezen a dispután jobbikos politikusok is részt vettek, a teljesség igénye nélkül például ott volt Jakab Péter vagy Sneider Tamás is. Sneider bicskanyitogató módon úgy nyilatkozott hozzászólásában, hogy „a politika legfontosabb mércéje az erkölcs”, valamint, hogy a „szociális kérdésekre a Jobbik lát rá legjobban, mert a párt vezetői a ’90 után lecsúszott közép- és alsóosztályból származnak”. Azt már persze nem tette hozzá, hogy azóta mindkét rétegtől igen eltávolodtak, az erkölcsről nem is beszélve.

A cél és az azóta többször megismételt kommunikáció egyértelmű: a Jobbik Ianus arcait megszégyenítve, áthatolhatatlan vastagságú rinocéroszbőrét segítségül hívva a „jobbközép alternatíva” mozgatórugója akar lenni. Hogy ehhez a maradék tagság hogyan viszonyul, illetőleg a párt „élvonalbeli” politikusai között teljes-e az egyetértés a stratégiát illetően, egyelőre nem tudni, de könnyen elképzelhető, hogy a közelgő önkormányzati választásokon résztvevő moslék bukása utáni idők újabb túlélését kívánja biztosítani a sokadik arculatváltás. Ezt hívatott alátámasztani a párt alelnökének és kampányfőnökének, Stummer Jánosnak a kijelentése is, miszerint a „jövő nemzeti konzervatív pártját kell építenünk”.

A Jobbik tehát láthatóan készül az őszi bukás utáni újabb fordulatra. Hogy ez jár-e majd belső konfliktusokkal és személycserékkel, az a jövő zenéje, ahogyan az is, hogy ezt az ikszedik arculatváltást egy maroknyi emberen kívül bárki elfogja-e hinni még. A másik kérdés az, hogy maga a Jobbik vezetősége elhiszi-e. Ennyire elszakadtak már a mindennapi valóságtól, vagy pusztán csak azon dolgoznak, hogy valahogy kihúzzák ’22-ig, hiszen addig még jól meg lehet élni az egykori jobboldali radikális pártból?

Arról a társadalomról, ahol a Gyurcsány Ferenc vezette DK második erő tud lenni, valóban sok rosszat el lehet mondani, de még ezzel együtt is kétlem, hogy bárki hisz majd a „konzervatív, polgári” Jobbikban – ha egyáltalán megvalósul a tervük. Vagy esetleg Vágó Istvánt is beveszik majd? Hamarosan kiderül!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info