 |
A ma létező sokszínű politikai, közéleti, művészeti formációk közül talán ez az alkotócsoport a legrégebben megalakult civil közösség. Alapító tagjai, Bokros Péter és Molnár Tamás grafikusok (Csécsei Mihály, Serfőző Magdolna, Kovács Miklós) 1978. május elsején Szolnokon szerveződtek össze, hogy a klasszikus művészeti ágakban bemutassák alkotásaikat.
A tűzzománc, grafika, festett gipsz-szobrok készítését – csatlakozva a Nyugat-Európában akkortájt kibontakozó új alkotói folyamatokhoz –, hamarosan felváltotta a cselekvő akcióművészetek bemutatása. A tagok kreatív aktivitásuk során a már említett cselekvésre épített művészeti ágak mellett (happening, performance, body-art) különféle önkifejezési területeket érintettek.
Műveik születtek a kísérleti film, fotó, vizuális költészet, elektronikus és ipari zene, land-art és object-art /táj- és tárgyművészet/ területein. A csoport korlátozott kapcsolatrendszere a mail-art /postai művészet/ önszerveződő nemzetközi információs csatornáin keresztül fejlődött számottevően. Művészeti példaképeik lettek a magyar akcióművészek: Galántai, Bódy, Hajas, Erdély, Najmányi, Szentjóby. A külföldi művészeti áramlatok közül az úgynevezett Bécsi Csoport tevékenysége hatott rájuk számottevően.
Ez a nyitott és sokszínű, intézményrendszeren kívüli, közéleti töltéssel rendelkező alkotói életforma a kommunista diktatúrában nem maradhatott politikai következmények nélkül. Tevékenységük növekvő számú „adminisztratív intézkedést” váltott ki az aczéli kultúrpolitika és a belügyi hatóságok részéről. Leveleiket felbontották és megsemmisítették, telefonjaikat lehallgatták (ahogy sokszor ma is, hiszen nem léptek az egykor "ellenzéki" SZDSZ útája), műalkotásaikat elkobozták, bemutatóikat betiltották, művészeti rendezvényeiket szabálysértési eljárások és házkutatások követték. Városi, megyei, később országos szinten betiltották a fennálló rendszert kritizáló kiállításaikat.
Az ellenséges, elnyomó hatósági intézkedések hatására a csoport egyre inkább radikalizálódott, megerősödött közéleti, ezen belül ellenzéki és antikommunista karaktere. Üldözött közösségük 1984-ben kapcsolatot keresett és talált a magyar demokratikus ellenzék különböző csoportjaihoz, aktívan részt vállalt a „második nyilvánosság” /szamizdat/ illusztrálásában, előállításában és terjesztésében. (A csoporthoz csatlakozott Pálinkás Róbert és Phillipp Tibor.) Klasszikus képzőművészeti tevékenységük idővel átalakult: utcai plakátok, röplapok, jelvények és matricák illegális előállítására és terjesztésére irányult. (Sokszorosított képzőművészeti emblémákkal tiltakoztak például az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja ellen!)
1985-ben, a Budapesti Kulturális Fórum évében a csoport Arteria Galeria néven lakásgalériát tart fent, ahol 32 alkalommal hirdetnek meg nyilvános, ám legtöbbször tűrt vagy tiltott kulturális rendezvényeket. Politikai tevékenységük és művészeti arculatuk – Krassó György és Rácz Sándor hatására –, egyre inkább az 1956-os magyar forradalomhoz és szabadságharchoz kötődik. Ennek a kiemelkedő történelmi eseménynek a jegyében megemlékezéseket, kiállításokat és utcai tüntetéseket szerveznek. Így kerül sor a The Fighting City (A harcoló város) elnevezésű nemzetközi kiállításra, amelyet 1986. augusztus 14-én beharangoz a The New York Review Books is. A kiállítás napján a beérkező pályaműveket elkobozza a rendőrség, majd (érdekes az időpont!) 1989. június elsején, szabálysértési eljárás keretében megsemmisíti a budapesti XIII. kerületi tanács. Politikai radikalizmusukra sorozatos házkutatás a válasz.
1987 őszén az Inconnu csoport tagjai először utazhatnak nyugati országokba. A magyar emigráció közreműködésével október 23-án – azonos időpontban Budapesten és Londonban –, közös megemlékezést tartanak, miközben a forradalomról készült grafikáikból kiállítást rendeznek a londoni Meeting House bemutatótermeiben. A külföldi látogatás ideje alatt közép-, és kelet-európai ellenzéki vezetőkkel együtt felszólalnak az angol munkáspárt kongresszusán. (Tiszteletbeli tag lesz: Krassó György és Bereznay András) Hazaérkezésüket követően rövid fogvatartás után ismét bevonják útleveleiket.
1988. március 15-i nemzeti ünnep előestéjén néhány vezető ellenzéki személyiséggel együtt a csoport két tagját letartóztatják és a hírhedt Kozma utcai börtönbe zárják. Ezt követően júniusban – Grósz Károly amerikai látogatásának idején – másokkal együtt éhségsztrájkot kezdeményeznek utazási jogaik korlátozása miatt, melynek hatására hamarosan visszakapják utazási okmányaikat. Ez évben még felállítják a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában az ott nyugvó, kivégzett mártírok emlékére megfaragott első „őskopjafát” (amelyet néhány napra a rendőrség elkoboz), majd augusztus 20-án, szintén elsőként, kezdeményezik a Bazilika előtt röplapjaikkal a Kossuth-címer állami jelképként való visszaállítását.
1989-ben Nagy Imre és mártírtársai temetésén további 300 kopjafát faragnak meg és állítanak fel a nemzeti sírkertben az ismeretlen forradalmárok emlékezetére. (A csoport Krassó György vezetésével meg kívánta akadályozni azt, hogy az újratemetésen megjelenhessenek az állampárt vezetői, ám ezt az amerikai nagykövetség megakadályozta.)
 |
Ennek ellenére az év közepétől tevékenyen részt vállalnak a feléledő demokratikus pártok reklámtevékenységében és arculattervezésében. Műveikkel segítik az erdélyi falurombolás és a dunai vízlépcső elleni tiltakozókat is. Művészeti tevékenységük során augusztusban kiállításon vesznek részt Amszterdamban, az „Európa az árral szemben” című nemzetközi alternatív művészeti seregszemlén. Az év végén létrehozzák az Október 23. Nemzetközi Képzőművészeti Alapítványt, amely a magyar demokratikus törekvések műben vagy életműben történő megvalósulását hivatott díjazni.
Az átmenet éveiben, 1988-89-ben a csoport tagjai Index néven önálló és független civil hírügynökséget is működtetnek, amelynek keretében a BBC és a Szabad Európa Rádió magyar osztályainak dolgoznak, tudósítva őket a „rendszerváltás” eseményeiről. 1990 nyarán Kovács Kálmán bécsi festőművésszel közösen, képzőművészeti alkotótábort szerveznek a Dunán, a környező országokban élő magyar művészek képzésére és támogatására.
1991-ben a csoport 13 éves fennállása óta először – szabadon és retorziók nélkül –, mutatkozhatott be szülővárosában, Szolnokon, ahol grafikáikkal, nagyméretű térplasztikáikkal és videó-installációikkal ismerkedhetett meg a közönség. Ez évben még egyszer fellépnek a franciaországi Marseille városában, ahol egy jelentős képzőművészeti kiállításon képviselik hazájukat. A csoport a kilencvenes évek közepétől rendszeres szereplője az európai kulturális életnek: alternatív könyvkiállításokon, grafikai tárlatokon, művészeti fesztiválokon vesznek részt Németország nagyvárosaiban, így Berlinben, Kasselben és Frankfurtban is láthatta a nagyközönség munkáikat. A csoport tagjai mindemellett németországi templomok restaurálásában is segédkeznek.
Hosszabb hallgatást követően a művészeti közösség 2002 tavaszán „Új Inconnu” néven kibővül és újjászerveződik (Csatlakozik hozzájuk: Böjte Balázs, Bognár József, Lestyán Kinga, Magyar Ember). Létrehozzák a Párhuzamos Alapítványt, segítséget nyújtva ezzel a demokratikus Magyarország önálló életre kelt polgári mozgalmainak. A tagok igen aktív szerepet játszanak a polgári körök országos mozgalmának népszerűsítésében. Az év őszén nagy sikerű politikai plakátkiállítással tiltakoztak a választási csalások, az utódpárt visszatérése és a posztkommunista restauráció ellen. Politikai plakátjaikat az ország számos nagyvárosában kiállítják.
 |
A csoport műveivel támogatta a JOBBIK Magyarországért pártot, az ötvenhatos szervezeteket, a Magyarok Világszövetségét, a Magyar Földvédő Mozgalmat, az európai uniót kritizáló társaságokat és a Kossuth téri tüntetőket. Az Inconnu csoport aktív kezdeményezője és résztvevője a Visegrádi Disputa párbeszédre törekvő közéleti rendezvénysorozatainak is, a tagok minden lehetséges alkotói eszközzel segítik a nemzeti érdekvédelem megerősödését és kialakulását.
A 2006-os Kossuth téri morális forradalom során az Inconnu csoport ravatalt állít fel a tüntetések színhelyén. A koporsóra írt üzenet a kormánynak szólt: „Temetjük a Gyurcsány kormányt! Nektek nincs feltámadás!”
 |
 |
Az elmúlt harminc évben a csoport a többség számára ismeretlen maradt. Közéleti tevékenységükért nem kaptak és nem kértek semmiféle állami elismerést. Megmaradt képzőművészeti munkásságuk töredékét külföldön a modern művészeti múzeumok, itthon az Artpool archívum őrzi. (A fontosabb adatok megtalálhatók a Wikipédián.) A diktatúra elleni politikai tevékenységük lenyomata a Történeti Hivatal aktáiban fellelhető. Életükről és munkásságukról a Gulyás testvérek készítettek dokumentumfilmet.
Az Inconnu csoport tevékenységét bemutató művészeti album – támogatás hiányában – immár ötödik éve vár a megjelenésre. Szomorú tény, de a mai Magyarországon mindmáig senkinek sem érdeke az ismeretlenek megismerése és elismerése!
„Ismeretlen”
„Ismeretlen”
 |
