Ábrahám Barnabás kollégám kiválóan körüljárta Magyar Péter legújabb alakítását, mikor elment a Spinoza Színházba, és ott Rangos Katalinnal beszélgetett. Nyilván Vona Gábor óta hatványozottan tudjuk, hogy ez mit jelent, az említett cikkben ez tökéletesen ki is lett fejtve. De elhangzott ott még valami.
 Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava |
Mégpedig az, hogy Magyar nyíltan beszélt liberális világnézetéről a Spinozában. Ez számomra nem meglepő, de önleleplező is. Korábban határozottan úgynevezett világnézeti semlegességről beszélt, várta és várja soraiba a keresztényeket, zsidókat, muszlimokat, ateistákat, baloldaliakat, jobboldaliakat, és lényegében mindenkit, akiknek annyi elég, hogy ezúttal az "O1G" be van csomagolva egy drága slim fit zakóba.
Csakhogy akik mélyebben megvizsgálják nemcsak Magyar, hanem korábban mások ilyen jellegű állításait, hogy ők valamiféle "értéksemlegességre" törekednek, valójában mindig volt mögötte egy hátsó szándék. Ez nem is lehet másként, hiszen szellemileg lehetetlen, hogy valamilyen állítást úgy fogalmazzunk meg, hogy nincs mögötte motiváció, nincs mögötte ihlető forrás. Leszámítva persze az összevissza beszélő bolondokat.
Ha visszább megyünk néhány évtizedet Európa történelmében, és megnézzük, egy szellemi iskola (a "frankfurti iskoláról" van szó) hogyan hódította meg 1945 után a nyugat-európai közgondolkodást, hogyan tört be ez a szemlélet 1968-ban a párizsi "diáklázadások" képében, akkor sok mindenre választ kapunk.
Ez az "iskola" az ún. "kritikai elméletet" képviselő újmarxizmus volt, vagy, ahogy nevezni szokás, a kulturális marxizmus. Az "iskola" kezdetét az jelenti, amikor 1930-ban Max Horkheimer lett a Frankfurti Egyetem Szociológiai Intézetének (Institut für Sozialforschung) igazgatója. A (nem hivatalos) "frankfurti iskola" megnevezéssel illetett gondolkodók ugyanis valamennyien kapcsolatban álltak az intézettel.
A "kritikai elmélet" is "értéksemlegességet" hirdetett, valójában gyakorlati tevékenysége a puszta rombolás volt. Volt mit lerombolni, legfőképpen az európai kultúrát, annak erkölcsi és szellemi építményeit, és amit ma látunk tombolni például woke címszó alatt, LMBTQ-propaganda alatt, vagy fehérellenes multikulti őrület alatt, ezek mind-mind akkor alapozódtak meg, ennek hajtóereje pedig akkor és ma is, és a jövőben is a liberalizmus lesz.
Amikor valaki azt mondja, "ideológiamentességet" hirdet, akkor ezeknek a globalista liberálisoknak a célkitűzéseit szolgálja, vagy ő maga is liberális, csak ezt taktikai okokból nem vállalja fel.
Mindenesetre Magyar Péter elég korán felvállalta, ezzel pedig egy újabb okot kaptunk arra, hogy egy magát nemzeti világnézetűként tételező magyar ember számára miért nem vállalható opció. Sok más egyéb mellett, de ezekről majd máskor.
Lantos János - Kuruc.info
