Csurka István, a 40 esztendeig rabigába kényszerített nemzet élő lelkiismerete, ékes irodalmi és empirikus politikai szószólója, születésének 90. évfordulóján tiszteletünk jeleként szobrot kapott Lakitelken. Ennyi történt.
 Csurka csak most kapott szobrot az őt keblükre ölelő fideszesektől, de egyesek máris ledöntenék (kép: MTI/Ujvári Sándor) |
Mégis azonnal ordítanak: néhány, még élő veterán, volt ávós, még szuszogó KGB-ügynök, hazaáruló és jónéhány egykori Aczél-boy, a nemzeti kultúránkat évtizedek óta bitorlók szócsövei. Hazánkat több, mint emberöltőn át, a saját maga által eltartott kultúrában és tájékoztatásban idegen világ veszi körül. Kis kivételtől eltekintve ezen internacionalista illetők, más hatalmak ideológiai és anyagi zsoldjában állnak, miáltal a kapott stafírunggal járó feltételek szerint, folyamatosan hazudnak, vezetnek félre, vennék el a magyarság maradék önbizalmát is. A nagyságos külföld „elvárásaira” hivatkozva egyvégtében trágár, olykor ocsmány, olykor perverz fogalmazványaikkal még a gyerekeink lelkét is megrontanák. Szerintük szégyellnivaló a hazafiság, és büntetendő nacionalizmus a magyar érdekvédelem. A nemzetet ma is koszvadt partizánok tájékoztatják.
Közülük az egyik jellemtöpörtyű sarj, a törpe liberálminoritás szócsövében, a Klub névre „keresztelt” rádiócskában odáig jutott, független agyacskájától vezérelve, hogy a következőket búgta ugyancsak független hallgatósága fülkagylóiba: Csurka a kirekesztő, rasszista, antiszemita szélsőjobb politika újkori meghonosítója, akinek pályája korunk egyik nagy tragédiája. A szobra szégyen és gyalázat.
A dührohamot kapott belpesti Aczél-boy, kinek ideológiai ostobasága felsőbbrendű elbizakodottságával egyenértékű, még emlékezetében is szánalmasan erőtlen, hiszen nem tér ki arra, hány valóban nemzetrontó figura szobra szennyezte és szennyezi köztereink levegőjét, példának okáért: Károlyi Mihálytól Kun Bélán, Münnich Ferencen, részben Nagy Imrén és Nógrádi Sándoron át Horn Gyuláig. Ha valami, akkor ez az igazán tragédia, gyalázat, volt és sajnos maradt (lásd: angyalföldi Horn sétány).
Ki kell mondani: a megrontás sajtószabadsága, akár Kádár, akár Horn és Gyurcsány alatt, most is teljességre tör. Mindenre rátelepedne, az óvodától a temetőig tartó utunk során, lélegzetvétel nélkül okádja ránk megrendelői hazugságait. A Klubrádió, értelmében korcs jellemtöpörtyűje azt is írja: Csurka hozta be a közbeszédbe a nyílt rasszizmust, a fajgyűlöletet, hemzsegett tőle a Magyar Fórum című hetilapja. Melyben e sorok írója is gyakran publikált – teszem hozzá én. E helyütt üzenem e kor egyik leginkább segítségre szoruló bértollnokának, hogy vannak, akik tudnak írni, és vannak, akik olvasni sem, vagy ha mégis, kizárólag egyoldalúan.
Különben nem hozná elő kínjában, még az 1882-es tiszaeszlári pert is Csurka lejáratására, melyről ezt írja: „Csurka simán állította azt, hogy a középkori vérvádas tiszaeszlári perben, ahol a zsidókat rituális gyilkossággal gyanúsították meg, csak azért mentették fel a megvádolt zsidókat, mert a „Rothschildok” csak akkor adtak pénzt Tisza miniszterelnöknek.” Briliáns újságírói kvalitásainak méltatásától, merő tapintatból most eltekintenék, helyette felajánlom Csurka igazának bizonyítékaként, a per vizsgálóbírájának, a nagyváradi Bary Józsefnek birtokomban lévő 1933-ban A tiszaeszlári bűnper címen kiadott emlékiratait (Magyar Királyi Egyetemi Nyomda. Budapest, VIII. Múzeum krt. 6.). A dokumentum Bevezetőjében Bary vizsgálóbíró leszögezi: „Az ország politikai és gazdasági érdeke kívánta, hogy a tiszaeszlári per úgy végződjön, ahogyan végződött. Ez magas körök, élükön Eötvös Károllyal, óhaja és érdeke volt.” Ennyit a csurkai antiszemitizmusról. Persze, ha oda is adnám, igényt tartva hű tájékoztatására a Bary-művet, abból is egyoldalúan csak azt olvasná ki, ami a tájékoztatás megrontására alkalmas. Megjegyzem még, hogy a per nem a középkorban folyt tisztelt szerző, mert az már 365 évvel előtte, a reformáció kezdetével, 1517-ben véget ért (a kor más elterjedt jelképesen sorsfordító dátumai is elő szoktak kerülni korszakhatárként, nálunk gyakram 1526 is, de ennek nincs gyakorlati jelentősége – a szerk.).
Komikus, ugyanakkor velejéig nemzet-, illetve nációellenes vallásnak tetszenek hódolni. Az önök bensőjében a fennhéjázás, tagadás, hazudozás, félelem együtt a bigottériával kocsonyás vallásszurrogátummá (pótvallássá) állt össze. És a szurrogátum újabban nemcsak a lelkükre, de a szemükre is ráhúzódott, ha ma is úgy látják, hogy Csurkát a nyomában loholva ütlegelhetik tovább, ugyanis olyan messze jár önök előtt, hogy addig kivetett parittyakövük sem ér el. Körme alatti piszok sem lehetnének, sem neki, sem például Szabó Dezsőnek, Németh Lászlónak, Sértő Kálmánnak, Hamvas Bélának, Wass Albertnek és a többi hasonlóknak, nemhogy a magyar kultúra kiérdemesült becsültjei.
Ocsmány, kirekesztő, fajgyűlölő hazugságaikkal szemben álljon itt Csurka személyes vallomásának, a 2000. március 15-én, a Hősök terén, százezres tömeg előtt mondott ünnepi beszédének vonatkozó részlete:
Azt mondom, azoknak a barátaimnak a megnyugtatására is, akik zsidó létükre itt vannak köztünk, hogy nem róluk beszélek, hanem a gazemberekről, a haszonélvezőkről, akik között mindenféle származású ember van, és akiket az különböztet meg a rendes magyaroktól, hogy nem rendes magyarok. Semmiféle származás sem előnyt, sem hátrányt ne jelentsen. Bűnelkövetéskor se legyen előny, hogy valakinek a papáját üldözték, vagy netán körömletépő volt. Ne az ártatlan magyar tűzze ki a fehér zászlót, hanem a körömletépő adja meg magát, és menjen kicsit kapálni! Mert ebből elég volt!
Ebből tényleg elég volt! Olyannyira, hogy egy újabb Csurka-szobrot hasznos és példamutató lenne, egyenesen a komikus vallásúak temploma előtt felavatni.
Franka Tibor – Kuruc.info
Korábban írtuk:
