A NER egyértelműen bajban van, és egyre fokozottabb mértékben kerülnek elő azon esetek, amikor valaki vagy valakik – különböző motivációktól hajtva – de szembe kerülnek a hatalommal. Az okokat azért fontos pontosan tudni, mert ahogy látni fogjuk, nem mindenki számít áldozatnak, pontosabban nem mindenki érdemli meg, hogy annak nevezzék, de egyébként is úgy általánosságban jellemző a liberálisokra, hogy a vélt vagy valós visszaéléseket még jobban felfújják, heroikus keretet állítva oda, ahol arra nincs szükség.

Főleg igaz ez annak tükrében, hogyha a globalizmus, vagy a hazai liberálisok megregulázásáról van szó, a kormány rendre meghátrál, kavar, nem lehet komolyan venni az „erőfeszítéseiket”, azonban muníciót adnak a balliberálisoknak ahhoz, hogy felvegyék a nekik oly ismerős áldozatszerepet.

Az egyik ilyen szokásos toposz a „listázástól” való állandó rettegés, amelynek eredetét én nem pontosan tudom, de gyanítom, hogy ez is valami posztholokausztos kifejezés lehet.

Mivel naphosszat jönnek szembe ezek a rettegő cikkek, bejegyzések, az általam kifejlesztett immunitás radar alatt tartotta volna egy bizonyos Dobszay János cikkét a HVG-n, ha nem keverte volna bele portálunkat egy olyan eszmefuttatásba, amelyhez tényleg semmi közünk.

Félreértés ne essék, engem aztán tényleg nem érdekel, hogy a HVG-n negatív színben tüntetnek fel minket, de a (szándékos) tévedést azért mégiscsak helyre kell tenni ugyebár. Mindezt három pontban tettem meg a jobb átláthatóság (ha-ha) kedvéért.

1. Az áldozatgyártást az átláthatósági törvény pörgette fel a maximumra. Az az átláthatósági törvény, amellyel kapcsolatban már most megy a maszatolás. Persze ezen nyilván meg sem lepődünk.

A NER a folyamatos ide-oda pingpongozással pusztán csak az előbb említett „töltényeket” biztosítja a liberálisok számára, s ha konteózni támadna kedvem, akár azt is mondhatnám, hogy talán szándékosan, hiszen ez is lehet(ne) a színház része.

Mindenesetre ez a HVG-s is írás is azt sejteti, mintha tízezreket építenének le, tartanának elképesztő terrorban azért, mert kritizálják a kormányt, azonban ez nyilvánvalóan nincs így. Másik szint, amikor a jelenlegi helyzetet az államszocialista időszak üldöztetéseivel állítják párhuzamba, ami egyrészt nyilván nevetséges, másrészt pontosan a kommunista terror áldozatait teszik nevetségessé vele. Egy kényszermunkatábor ugyanis nem egyenlő bizonyos le sem írt „rémtörténetekkel”.

2. Ezzel együtt is meg kell hagyni, hogy vannak bizony olyanok, akiket tényleg teljesen igazságtalanul és logikátlan módon hurcol meg a NER, ami hiba és egy félelemből való kapkodást feltételez.

Tipikusan ilyen a teljesen igazságtalanul lefokozott Laponyi Zsolt őrmester, aki csupán azt nehezményezte, hogy reklámemberként szerepel Rétvári Bence politikai marketinggrafikáján.

Őt meg is említi a cikk, azonban ugyanez az írás már nem tesz különbséget a valódi áldozatok és a politikai haszonleső baloldali elemek között, működik az összemosás. Ilyetén ugyanitt felmagasztalják azt a Törley Katalint is, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy a valóban ezer sebből vérző oktatásra rátelepedtek a liberálisok, előszeretettel énekelte a tüntetéseken a Bella ciao vörös partizán nótát, majd amikor kipenderítették az állásából, mártírt csinált belőle a teljes balliberális oldal.

3. Végül pedig visszatérve az eredeti kérdéshez, mégis hogyan jön képbe a Kuruc.info? Hát úgy, hogy a szerző mindenféle logikus vonalvezetés, vagy okfejtés nélkül kijelenti, hogy a listázás, név összeírás, az bizony „kuruc.infós tempó”.

Feltételezem itt arra gondol a költő, amikor a 2010 előtti szocialista hatalom VALÓDI túlkapásai ellen vettük fel a harcot (vagy esetleg azokra az alkalmakra, amikor tényleges bűnözők elérhetőségei jelentek meg a portálon). Abban az időszakban, amikor még nem csak üres fenyegetőzés létezett, hanem tényleges és komoly retorziók hosszú sorozata, amelyek akkor történetesen a jobboldalt érintették, tehát a liberálisok még örültek is neki.

Ám a mostani listázások pontosan az ellentétes oldalról, a hatalom részéről jönnek, magát a politikai hatalmukat akarják vele fokozni.

A kettő között pedig óriási a különbség, ezzel pedig a HVG szerkesztősége is teljességgel tisztában van. Mint ahogy azzal is, hogy a cikk elején pontosan egy olyan ügyben szerepelünk, ahol egy lista, jelen esetben a Kubatov-lista létezését mi hoztuk nyilvánosságra, lepleztük le.

De maszatolni ugyebár mindig egyszerűbb a liberális médiának (is).

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info