Néhány óra múlva kezdetét veszi a 30. Budapest Pride rendezvény, amit Orbán Viktor péntek reggeli Kossuth rádiós interjúja szerint nem fognak feloszlatni a rendőrök. Vagyis a Budapest Pride minden ígérgetés, fogadkozás és propagandakampány ellenére meg lesz tartva. A felvonulás, ami sokkal többet jelent, mint az elmúlt három évtizedben bármikor. Hiszen, bár sokat lehetett poénkodni ezen, amikor a baloldal mondogatta, ám tény, hogy Orbán Viktor és a Fidesz egy számára rendkívül fontossá vált, szimbolikus témában csúnyán megbukott. Mégsem ők veszítették a legnagyobbat, hanem Magyarország és a valódi hazai jobboldaliság.
 Montázs: Lipták Tamás / Magyar Jelen |
Februárban magabiztosan, kissé talán arrogánsan, de tény: imponáló stílusban és erőt mutatva jelentette ki Orbán Viktor, hogy márpedig több Pride-vonulás Magyarországon nem lesz. Ezt harsogta minden kormánypárti médiafelület, ezt okádták hangszóróikon keresztül az ország minden fülébe a narancsszínűre mázolt propagandagépezet beszélőfejei. A kormánypárti lapok olyan összefüggéseket, fényképeket és érvrendszereket fedeztek fel hirtelen a Pride-ról és kezdtek általuk évek óta elhallgatott tényeket olvasóik, nézőik és hallgatóik elé tárni, melyeket a pálya jobb szélén „futballozók” hosszú évek óta emlegettek, emlegettünk a rendőrségen.
Idén nyáron éppen öt esztendeje annak, hogy egy, a Főpolgármesteri Hivatal elé felfújt „STOP LMBTQ” feliratért alig három órával kopogtattak is a rendőrség emberei, hogy házkutassanak nálam. Miközben várakoztunk, egyikük megkérdezte, hogy „megérte”? Hirtelen az a közösségi médiában terjedő kép jutott eszembe, amelyen egy kisgyermek kérdezi az édesapját, hogy miért nem tett semmit az ellen, hogy a világ olyan romlott legyen? Így azt feleltem a konyhában ácsorgó rendőrnek, hogy ha egyszer majd lesz gyermekem, és megkérdezi, miért nem tettem semmit, akkor legalább annyit tudok majd neki mondani, hogy „megpróbáltam”. Persze, lehet azt mondani, hogy Orbán Viktor és a Fidesz legalább megpróbálta. Pedig a valódi tettekig sem jutottak el, de már elbuktak a nagy szavakban. Ahogyan a Fidesz szokta, amikor megvéd minket a devizahitelektől, megvéd Sorostól, vagy éppen most a woke-tól, vagyis sehogy. Jelen felállásban ugyanis képtelen a Fidesz megvédeni Magyarországot bármitől.
Orbán Viktor februári kijelentéséből az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb csatája kerekedett a normalitás isteni és a felforgatás sátáni erői között zajló háborúban, amely Lucifer lázadása, ha úgy tetszik, a luciferi forradalmi megmozdulás óta zajlik. Ebben a háborúban a tartalom nélküli nagyotmondás, a kiüresedett forma omlott össze néhány hét alatt úgy, ahogyan azt a Fidesztől és Orbán Viktortól 2006 óta nem láttuk. Ez most nem a HaHa diákszervezet bárgyú integetése, a netadó miatti telefonlámpás hőzöngés vagy az egyetemista anarchisták erőtlen szánkógyújtogatása a Kossuth téren.
A NER elmúlt tizenöt évének legnagyobb, de legalábbis leglátványosabb bukása zajlik majd a szemünk előtt Budapest utcáin szombat délután.
Nemcsak jobboldaliként buktak meg, miközben tudjuk, hogy sokaknak ez csak egy felvett szerep, de velük bukott a tízmilliárdokból üzemeltetett propagandagépezet is rogánostól, megafonostól, patriótástól, mindenestől. Azt ugyanis nem lehet megmagyarázni, hogy a rendezvény, ami Orbán Viktor és a fideszes influenszerek szerint „nem lesz”, éppen a fekete szivárvány sötétségébe burkolva hömpölyög Budapest utcáin. Nemcsak a felvonuláson, hanem az év minden napján, amikor az LMBTQ-szervezetek szabadon szervezhetik létrontó programjaikat akár oktatási intézményekbe, vagy éppen pedagógusokat „érzékenyítve”.
A Harcosok Klubját a Szivárványmisszió oszlatja fel morálisan, miközben Karácsony Gergely az elmúlt másfél évtized legnagyobb baloldali győzelmét aratja – nagyobbat és fajsúlyosabbat, mint a főpolgármester-választásokon.
A Fidesz válaszút elé érkezett: vagy képes a megújulásra, kilöki magából a melegkonzervatívokat, szájereket, luxizó semmirekellőket, és teret enged azoknak, akik komolyan gondolják a jobboldaliságukat, vagy a baloldal akkor is készülhet egyfajta mindent bekebelező győzelemre, ha 2026-ban négyötöddel válik ismét narancsossá Magyarország térképe. Az a baloldaliság, amelynek egyik titka ugyanis éppen a felszín alatti működésében és az ott megalapozott sikereiben rejlett. Ettől a felszín alatti erőtől kapott most egy akkora pofont Orbán Viktor és a Fidesz, hogy itt bizony valóban a fal adja a másikat. Elmagyarázom úgy, hogy Orbán Viktor is megértse: látványosnak tűnő cselezgetésbe kezdett a „doktor miniszterelnök” úr a jobboldalról befelé húzva, mert azt hitte, neki ezt is lehet következmények nélkül.
Csak éppen a cseleit a baloldali védő gond nélkül leolvasta, és kíméletlenül szerelt, a megszerzett labdával pedig éppen az üres kapu felé száguld. Ne legyenek kétségeink, lehet integetni szabálytalanságot reklamálva, de a labda bizony a hálóban fog kikötni szombat délután.
Természetesen nem a Fideszért aggódok, egy percig sem érdekel Orbán Viktor vagy pártcsaládjának jövője. Tőlem veszhetnek, de belátom, sok szempontból az sem mindegy, hogy ki váltja őket. Ugyanis tetszik vagy sem: ezt a bukást nemcsak a NER fogja megérezni, de minden magyar, akinek fontosak hagyományaink, fontos a normalitás, akinek fontos gyermekeink jövője. Ez a bukás pedig éppen a nagyotmondás ürességébe volt kódolva, hiszen a fideszes kétharmad alatt hónapról hónapra, évről évre erősödött és lett egyre nagyobb az LMBTQ-lobbi mozgástere Magyarországon, miközben másfél évtizedig elhallgattattak mindenkit, aki ez ellen fellépett.
A bukást a Fidesz hozta össze, de rajtuk túl – amikor már a politika szemétdombján lesznek – tetteik következményei velünk és utódainkkal élnek majd tovább.
Lipták Tamás - Magyar Jelen
Kapcsolódó:
