Előbb érdemes egy pontos definíciót adni. A „deep state” alatt sokan olyan bürokratikus, titkosszolgálati, katonai vagy gazdasági csoportokat értenek, amelyek nem választott szereplők, de nagy hatalmuk van, ellenállhatnak a politikai változásoknak, befolyásolhatják a döntéshozatalt a saját érdekeik szerint.

Nagyon nehéz dolga van annak, aki e témakörben 100 százalékos bizonyossággal ki tud jelenti dolgokat. Mert ezek a folyamatok nem a szemünk előtt, hanem a színfalak mögött zajlanak le. Marad a „gyümölcséről ismerszik meg a fa” elv, de önmagában még ez sem elegendő. Kell, hogy évek alatt kialakuljon az emberben egy normális kritikai érzék – mindkét irányba. Tehát nem lehet igaz az a fősodratú állítás, amelyet a tömegemberekkel akarnak elhitetni, hogy „semmilyen háttérhatalom” nincs, de éppúgy nem lehet igaz, és káros is, ha valaki teljesen legyőzhetetlennek, mindenhatónak állítja be a „deep state-et”. De ettől még létezik, éspedig elég erősek is.

Érdemes átnézni egy-két narratívát, amelyek ezzel kapcsolatban keringenek mostanság.

1. Egyes források azt állítják, hogy bizonyos amerikai kormányzati és hírszerzési körök „mélyállami elemei” nem akarják, hogy Trump valóban tárgyaljon Ukrajna és Oroszország között, mert az veszélyeztetné az USA/NATO politikai pozícióit.

2. Egy másik narratíva szerint az USA-ban bizonyos erők támogatják Ukrajnát fegyverekkel és pénzzel, nem csupán fegyveres konfliktusként, hanem belpolitikai eszközként is. Létezik olyan állítás, miszerint „az amerikai mélyállam úgy döntött, hogy Ukrajnát segíti, hogy gyengítse Trumpot”.

3. Egyes elméletek úgy fogalmaznak, hogy Trump ugyan hivatalosan vezetője az országnak, de valójában olyan háttérhatalmak (titkosszolgálatok, bürokrácia) mozgatják, amelyek nem engedik igazán végrehajtani a saját politikáját. Például orosz állami médiumok idéznek olyan állítást, hogy: a nyugati mélyállam nagyon kényelmetlenül érzi magát a Trump–Putyin párbeszéddel.

Bármelyik is igaz, van azonban egy olyan lobbi, amely viszont kétségkívül évtizedek óta jelen van, és összeesküvés-elméletnek hívni csak a legelvakultabb valóságtagadók nevezhetik. Ez pedig az izraeli lobbi, és itt nincs kérdés Trump esetében sem.

Ez a kapcsolat – Izrael Állam esetében – visszanyúlik egészen a második világháború utáni időszakig, de gyökerei már a két világháború közötti időszakban ott voltak.

A második világháború után az amerikai közvélemény és politikai elit egy része „erkölcsi kötelességnek tekintette a zsidó állam létrehozását a holokauszt után”. Harry S. Truman 1948-ban az elsők között ismerte el Izraelt, részben humanitárius és vallási okokból, részben pedig belföldi politikai nyomásra, főként az amerikai zsidó közösségek támogatásának reményében. Már ekkor megjelentek az első zsidó és cionista érdekképviseleti szervezetek, amelyek a külpolitikai döntések befolyásolásán dolgoztak.

1951-ben létrejött az American Zionist Council, amelyből 1953-ban kialakult az AIPAC (American Israel Public Affairs Committee). Az AIPAC célja a Kongresszus és a Fehér Ház meggyőzése az Izrael-barát politikák támogatásáról, a katonai és gazdasági segélyek biztosítása Izraelnek, a közvélemény formálása Izrael stratégiai fontosságáról a Közel-Keleten. A hidegháború idején Izrael egyre inkább az USA szövetségesévé vált a „szovjet befolyás elleni küzdelemben”, így a lobbi céljai egybeestek az amerikai stratégiai érdekekkel.

Az 1967-es és 1973-as arab-izraeli háborúk után az USA fokozta Izrael katonai támogatását. Az AIPAC és más lobbik nagyon aktívak voltak a Kongresszusban. Például segítették, hogy az USA éves katonai támogatása több milliárd dollárra nőjön, vagy megakadályozták, hogy az USA túlzottan közeledjen arab országokhoz, ha azok Izraellel konfliktusban álltak. Az 1980-as években Ronald Reagan alatt az amerikai–izraeli kapcsolat stratégiai partnerséggé vált. 1981-ben az AIPAC segített megakadályozni, hogy Szaúd-Arábia F–15-ös repülőket kapjon az USA-tól (a lobbi attól tartott, ez veszélyeztetné Izraelt).

Az 1990-es években az amerikai politika célja a közel-keleti békefolyamat (pl. Oslo-egyezmény) volt, amit részben Izrael is támogatott, de belpolitikailag megosztó volt. Az izraeli lobbi szervezetei nem egységesek, az AIPAC inkább realista és centrista, a J Street (2008-tól) a baloldali, békepárti irányt képviseli. Az USA-ban a kétpárti Izrael-támogatás továbbra is erős maradt, de egyre több kritikus hang jelent meg, különösen az emberi jogi kérdések miatt.

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az USA és Izrael biztonságpolitikai szövetsége tovább erősödött. Az izraeli lobbi kulcsszerepet játszott abban, hogy az USA a Közel-Keletet a „terrorizmus elleni háború fő frontjának” tekintse. George W. Bush és Barack Obama idején is jelentős maradt a katonai támogatás (évi 3–4 milliárd USD). Ugyanakkor Obama és Netanjahu között komoly feszültségek voltak az iráni nukleáris megállapodás (JCPOA) miatt – az AIPAC nyíltan lobbizott a megállapodás ellen.

Donald Trump az egyik leginkább Izrael-barát amerikai elnöknek számított: elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, áthelyezte oda az amerikai nagykövetséget. elismerte Izrael szuverenitását a Golán-fennsík felett, és közvetített az „Ábrahám-megállapodásokban”. Ezeket a döntéseket az izraeli lobbi, különösen az AIPAC és a kormányhoz közel álló evangéliumi csoportok is támogatták.

Joe Biden hagyományosan Izrael-barát, de igyekezett kiegyensúlyozottabb politikát folytatni, hangsúlyozva a palesztin jogokat és a humanitárius elveket. A 2023-as gázai háború idején azonban az USA Izrael legfőbb támogatója maradt – a lobbi nyomása és a stratégiai partnerség miatt. Az amerikai közvéleményben viszont nőtt a kritika Izraellel szemben, különösen a fiatalabb és baloldali szavazók között. Az AIPAC és más szervezetek ezután még aktívabban finanszírozták a választási kampányokat, hogy megvédjék az Izrael-barát törvényhozókat.

Természetesen Trump újraválasztásával Izrael számára kedvező kezdeményezések indultak el, az elemzések szerint Trump kormányzata már a megválasztása után olyan döntéseket hozott, amelyek erősebben összhangban állnak Izrael kormányának céljaival, mint sok korábbi amerikai elnöké.

Az egyik legismertebb terjesztője ezeknek az elméleteknek Alex Jones, az InfoWars alapítója. Jones hosszú ideje hangoztatja, hogy a világpolitikai események mögött titkos hálózatok állnak, és időnként Izraelt vagy izraeli szereplőket említ rejtett irányítóként. Ezek az állítások gyakran kapcsolódnak olyan elméletekhez, mint a „hamis zászlós” terrortámadások vagy a Mossad-összeesküvések.

Tucker Carlson, a volt Fox News műsorvezető is több alkalommal utalt arra, hogy az izraeli lobbi túlságosan nagy befolyással bír Washingtonban. Carlson gyakran bírálta az amerikai politikusokat, amiért külföldi érdekeket (értsd: izraeli érdekeket) követnek, különösen az Ukrajnának és Izraelnek nyújtott katonai támogatások kapcsán. Időnként olyan kijelentéseket is tett, amelyek burkoltan összekapcsolják az amerikai külpolitikát a Mossad tevékenységével, például a Jeffrey Epstein-ügy kapcsán. A QAnon-mozgalom és az alt-right internetes közösségek szintén gyakran beszélnek a „deep state” és a „cionista lobbi” narratíváiról. Ezek az elméletek a globális pedofil elitről vagy világkormányról is beszélnek. De az orosz állami média, például az RT és a Sputnik, valamint az ezekhez kapcsolódó orosz Telegram-csatornák is gyakran használják a „deep state és az izraeli lobbi” szókapcsolatokat. Ezek a csatornák azt sugallják, hogy az amerikai döntéshozókat egy háttérhatalom, köztük izraeli érdekcsoportok befolyásolják.

Egy különösen gyakran felbukkanó elem mostanában az Epstein–Mossad-összeesküvés, amely szerint Jeffrey Epstein izraeli ügynök volt, aki politikusokat zsarolt és információkat gyűjtött a Mossad számára. Ezt az elméletet több jobboldali szereplő és alternatív médiafelület is felkarolta, köztük egyes, Trumphoz közel álló kommentátorok.

A fentiek tükrében azt hiszem, ha minden nem is, de az a kérdés nagy valószínűséggel megválaszolható, hogy ereszti-e Donald Trumpot a „deep state”. Egyúttal a téma iránt érdeklődőknek szeretném ajánlani egy korábbi írásomat, amely Trump cionizmusának ideológiai okait járja körül.

Lantos János – Kuruc.info